Oldalak

2013. január 20., vasárnap

Mit csinálsz, amikor egy történet életre kel...

Photo by Jimmy Brown
és addig nyaggat, míg le nem ülsz megírni?
Hát megragadod a szerencsédet, félredobsz mindent, és... leülsz megírni. :)

2012 utolsó napján kezdődött.
Ahogy említettem Fb-on, elkezdtem a második Pippás könyv meglévő kéziratának gatyába rázását (hm. teljes átírását); két ünnep között a szabad óráimat a történetnek szenteltem. Aztán jött Börje Fitchner, a varjútoll kufár, a krumpliból teremtett szolgáival meg lopott varjaival... és egyszer csak azt vettem észre, hogy Pippa visszakerült egy vödör jégbe a kis mappájába.

Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy írjak-e erről az egész Börje Fitchner projektről. Persze kikívánkozik, mégis megeshet, hogy  sosem fejezem be/nem fog működni/rájövök, hogy jobb ha  a gépen marad/vagy megtartom magamnak  nagy adag bizonytalanság társul hozzá. (Tulajdonképpen semmi szokatlan sincs ebben a kettősségben, minden történet így viselkedik, a susogó démonok pedig sosem tűnnek el.)

Mit érdemes tudni Börjéről?
Az egész sztori írósulis házi feladatnak indult. Különösebb tétje nem volt, senki sem várta az első mese elkészültét, pár napig még csak nem is beszéltem róla. Nyugodtan mondhatom, hogy magamat szórakoztattam vele.
Börje Fitchner meséje – a korábbi történeteimmel ellentétben – világ és leírás központú. Azonban van itt más is, amit miatt igazi, hamisítatlan kísérletté vált nem kísértetté, vagy kétszer elírtam (Pippa után Börje? Minden sztori személynevet kap? :D):
ugye már meséltem az inspiráló képekkel való egyoldalú "kapcsolatomról"?
Hát jelentem, új szintre léptem velük. :D
Börje esetében a képek nem csak ábrázolták a világot, a szereplőket vagy egy apróságot az egyik rövidke mondatban, hanem egyenesen a történet alakításába fogtak. Nem nyakaskodtam, sőt, tudatosan keresni kezdtem egy bizonyos hangulatot, apró részleteket és furcsaságokat; ha megszólított valami egy képen vagy elindított egy gondolatmenetet, máris pineltem pinteresten, az asszociációt pedig beépítettem valamilyen módon a történetbe (pusztán gyakorlásnak is remek egyébként).
Míg százhúsz Pippás kép levadászása több hónapba telt, Börjénél az első héten százhetven kép gyűlt össze. Izgalmas, újszerű számomra ez az eljárás, remélem még jó ideig nem fullad ki. Vagy legalábbis még öt mesényi ihletet magamba szívhatok. Persze ez a módszer sem működhet minden történetnél, de örülök, hogy most kipróbálhatom.

Bizony megakadt a második Pippás könyv írása: a Börje mesék lekötik minden energiámat és lelkesedésemet. Ettől függetlenül tervezek Pippás játékot a közeljövőben – februárban –, és igyekszem a Börje projekt alakulásáról is beszámolni. 

Ha más nem is, ennyi biztosan megmarad majd belőle.