(Nem túl tudományos, de ha létezik második kézirat átok, akkor léteznie kell második könyvbemutató élménynek is. :))
Az első könyvbemutató olyasmi, amire az ember régóta vágyik, néha elképzeli, milyen csodás lenne, ha. Aztán valóban emlékezetes élmény lesz belőle, amelyre két év távlatából is vicces visszagondolni.
A második könyvbemutató egyáltalán nem az utólag-fejet-falba-verős élmény volt, gyűjtöttem némi tapasztalatot (például egy héttel korábban remek gyakorlási lehetőség volt a Sci-fi Nap), és nem mellesleg két évvel amúgy is idősebb lettem, ami azért csak számít valamit, azon kívül, hogy több gyertyát kell elfújnom a szülinapi tortán.
A Trafó pincéje nem túl pici és nem is túl verőfényes helyiség; utóbbi paraméter nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jó videófelvétel és fénykép még véletlenül se készülhessen, pedig nagyon igyekeztünk. Helenával fotózkodtunk az előtérben, hogy maradjon hivatalosan is nyoma az eseménynek. Már a bemutató előtt gazdára talált a 001-es Mya kötet, Kelly személyében, amely így igen jó helyre került.
Először szép lassan, majd egyre gyorsabban gyülekeztek az érdeklődő olvasók, olvasókat kísérő kedves szülők, bloggerek, rokonok, kollégák; kezdés előtt még pótszékeket hoztak a szervezők. A gyomrom amúgy is egész nap csomóban volt, a szívem meg majd kiugrott, amikor Varga Bea (aka On Sai) a beszélgetésünk moderátora a színpadra terelt minket Helenával, hogy Kezdünk!.
És akkor ide egy kis közbeékelés.
Miután a Sci-fi napon kissé lefagytam a világ legegyszerűbb kérdésnél, miszerint miről szól a Mya regény – de Deszy jól kimentett –, a bemutató előtt két napig arra treníroztam magamat, hogy pár mondatot legalább tudjak beszélni a sztoriról. (Én írtam a francba is, nem ennél a kérdésénél kéne megkukulni, és amúgy is tuti felmerül.)
Ha jól emlékszem, Bea első kérdése arra vonatkozott, hogy mennyiben volt más a második regényt megírni, mint az elsőt – kicsit összefolyik az az óra, nagyon összpontosítottam a kérdésekre, hogy valami értelmeset válaszoljak a végén. Az első pár mondatom után már tudtam, hogy menni fog ez az egész beszélgetés.
Felmerült témaként, hogyan lehet meló mellett írni (nem egyszerű, de nem is lehetetlen), mennyire hangsúlyos a könyvben a romantika (kicsit más, mint a Pippa regényben), mennyire erősen disztópia (a Mya rész már disztópia), Gage sokat szerepel-e (nagyon sokat), mik a terveim írás terén (alig várom, hogy a harmadik rész végére érjek, és megtudjam mi lesz a szereplőkkel. A nagy képet ismerem, az életutakat azonban még nem látom pontosan, de a móka része ezt felfedezni ;)).
Helena elmesélte, hogy az Ezüsthíd lapjain tökéletes férfit találunk, aki nem létezik a valóságban az biztos, és azt is megosztotta, hogy mit jelentenek számára a szombati közös írásaink, sőt mesélt, a csütörtöki élményünkről is, amikor Helena elhajlította az időt a puszta akaratával, és országszerte Ezüsthidakat varázsolt az Alexandra könyvesboltokba a hivatalos megjelenés előtt (jó, csak viccelek, nem így hangzott el a sztori, de majdnem).
Fantasztikus felolvasónk volt, Zsuzsi egy-egy nem túl vidám részletet olvasott fel a könyveinkből, és nagyon örülök, hogy az ő előadását hallgathattuk meg. (Random fun fact: Zsuzsi a 67-es számú Mya kötet tulajdonosa lett, amely azért vicces, mert pár nappal korábban pont a 67-es buszon utazott, amikor látott egy Pippa regényt olvasó srácot. :) Szia Srác, innen is! Szia Zsuzsi, innen is!:))
A végén pedig jött a dedikálás, és szuper volt látni, hogy mennyien várjátok a könyvet, és nagyon örültem, amikor kérdéseket is feltettetek. (Most nem a dátumot rontottam el, hanem Pippa regénybe is véletlenül havazást rajzoltam esőzés helyett, szóval azok igazán egyedi kötetek lettek.)
Volt lehetőség arra, hogy a magam módján köszönetet mondjak a szerkesztőmnek, meg Helenának is, és nagyon örültem, hogy a blogturnés csajok az első sorból biztattak minket a jelenlétükkel, meg Mazsidrazsi is eljött, és nem egy lelkes Pippa kedvelő, akiket végre személyesen is megismerhettem az Fb oldalon kívül is.
Összességében a második könyvbemutató élmény olyan, mint sütit sütni másodszor: tanulsz az első odaégetésből, már tudod mit végy el, mit adj hozzá, és még ha a végeredmény nem is lesz tökéletes, de legalább sokaknak ízleni fog.
 |
| Helenával :) |
Először szép lassan, majd egyre gyorsabban gyülekeztek az érdeklődő olvasók, olvasókat kísérő kedves szülők, bloggerek, rokonok, kollégák; kezdés előtt még pótszékeket hoztak a szervezők. A gyomrom amúgy is egész nap csomóban volt, a szívem meg majd kiugrott, amikor Varga Bea (aka On Sai) a beszélgetésünk moderátora a színpadra terelt minket Helenával, hogy Kezdünk!.
És akkor ide egy kis közbeékelés.
Miután a Sci-fi napon kissé lefagytam a világ legegyszerűbb kérdésnél, miszerint miről szól a Mya regény – de Deszy jól kimentett –, a bemutató előtt két napig arra treníroztam magamat, hogy pár mondatot legalább tudjak beszélni a sztoriról. (Én írtam a francba is, nem ennél a kérdésénél kéne megkukulni, és amúgy is tuti felmerül.)
Ha jól emlékszem, Bea első kérdése arra vonatkozott, hogy mennyiben volt más a második regényt megírni, mint az elsőt – kicsit összefolyik az az óra, nagyon összpontosítottam a kérdésekre, hogy valami értelmeset válaszoljak a végén. Az első pár mondatom után már tudtam, hogy menni fog ez az egész beszélgetés.
Felmerült témaként, hogyan lehet meló mellett írni (nem egyszerű, de nem is lehetetlen), mennyire hangsúlyos a könyvben a romantika (kicsit más, mint a Pippa regényben), mennyire erősen disztópia (a Mya rész már disztópia), Gage sokat szerepel-e (nagyon sokat), mik a terveim írás terén (alig várom, hogy a harmadik rész végére érjek, és megtudjam mi lesz a szereplőkkel. A nagy képet ismerem, az életutakat azonban még nem látom pontosan, de a móka része ezt felfedezni ;)).
Helena elmesélte, hogy az Ezüsthíd lapjain tökéletes férfit találunk, aki nem létezik a valóságban az biztos, és azt is megosztotta, hogy mit jelentenek számára a szombati közös írásaink, sőt mesélt, a csütörtöki élményünkről is, amikor Helena elhajlította az időt a puszta akaratával, és országszerte Ezüsthidakat varázsolt az Alexandra könyvesboltokba a hivatalos megjelenés előtt (jó, csak viccelek, nem így hangzott el a sztori, de majdnem).
Fantasztikus felolvasónk volt, Zsuzsi egy-egy nem túl vidám részletet olvasott fel a könyveinkből, és nagyon örülök, hogy az ő előadását hallgathattuk meg. (Random fun fact: Zsuzsi a 67-es számú Mya kötet tulajdonosa lett, amely azért vicces, mert pár nappal korábban pont a 67-es buszon utazott, amikor látott egy Pippa regényt olvasó srácot. :) Szia Srác, innen is! Szia Zsuzsi, innen is!:))
 |
| Pippás rajz Vikitől :) |
Volt lehetőség arra, hogy a magam módján köszönetet mondjak a szerkesztőmnek, meg Helenának is, és nagyon örültem, hogy a blogturnés csajok az első sorból biztattak minket a jelenlétükkel, meg Mazsidrazsi is eljött, és nem egy lelkes Pippa kedvelő, akiket végre személyesen is megismerhettem az Fb oldalon kívül is.
Összességében a második könyvbemutató élmény olyan, mint sütit sütni másodszor: tanulsz az első odaégetésből, már tudod mit végy el, mit adj hozzá, és még ha a végeredmény nem is lesz tökéletes, de legalább sokaknak ízleni fog.
A viharszívű Mya Mavis immár megrendelhető a kiadó webshopjában, sőt, már találtok beleolvasót is az adatlapon.
Helena is leírta az élményeit, katt ide. :)
A kiadó háza táján zajlik az élet. November 29-én, most szombaton (többek között) elsőkönyvesek első könyvbemutatójára, december 13-án meg első és nem első könyvesek bemutatójára látogathattok el.
