tag:blogger.com,1999:blog-86528571560730318292024-03-05T06:51:03.421+01:00Kemese Fanni blogjaKemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.comBlogger99125tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-76030378245009618102020-12-24T08:00:00.009+01:002020-12-24T08:00:00.121+01:00Jutalom<p> </p><div style="text-align: center;"><b><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDLaTkta7xeDUK9X8-lNzkmY4g4S5d1WPMSJI6LkjaS962Aqlgf-ePuwKQwDjd3kB41cqxDn-ja5fELYu8cbz_ymEVGj5yG1KVuPdLm0Eeovz7qvxMVe4YseUK0FoJMIr1FF4tlLlS2_aj/s2048/IMG_8782.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDLaTkta7xeDUK9X8-lNzkmY4g4S5d1WPMSJI6LkjaS962Aqlgf-ePuwKQwDjd3kB41cqxDn-ja5fELYu8cbz_ymEVGj5yG1KVuPdLm0Eeovz7qvxMVe4YseUK0FoJMIr1FF4tlLlS2_aj/s320/IMG_8782.jpg" /></a></div><br />Jutalom</b></div><div><div style="text-align: center;">Kemese Fanni antikarácsonyi meséje <br />2020 karácsonyára </div><div><br /></div>
<div><div style="text-align: justify;"><i>Miklós az Északi-sarkon, a palotája lezárt szárnyában krampuszmacskákat tenyésztett, távol az ajándékgyárak zajától.</i></div>
</div></div><div><div><div><div style="text-align: justify; text-indent: 15pt;"><i>Luca napján Miklós megtiltotta a cicák etetését; a gondozók sem rénszarvas-húsgombócot, sem kocsonyatortát nem szolgálhattak fel nekik. A cicák először dörgölőzéssel akarták megpuhítani a manókat, aztán panaszos nyávogással követelőztek. A karácsony előtti napon a gondozók már vaspáncélt húztak az alomtakarításhoz.</i></div></div></div></div><div>
<div><div style="text-align: justify; text-indent: 15pt;"><i>Karácsony előestéjén, miután a manórabszolgák minden ajándékot összecsomagoltak a feneketlen zsákba, és az utolsó manó lekapcsolta maga mögött a villanyt a gyárban, az egész manófalu összegyűlt a főtéren. Miklós a pódiumon, az aranytrónján ült, mellette a ketrecben a krampuszmacskák őrjöngtek, hegyes paprikanyelvüket öltögették a manótömegre.</i></div>
<div><div style="text-align: justify; text-indent: 15pt;"><i>Miklós mint minden karácsonykor, először megjutalmazta az év legjobb dolgozóját egy masnis kitűzővel és egy feliratos bögrével.</i></div>
<div><div style="text-align: justify; text-indent: 15pt;"><i>Aztán az év legrosszabb dolgozójának kihirdetése következett. Manókezek kulcsolódtak imára, térdek rogyadoztak a félelemtől, és kisírt szempárok ezrei szegeződtek a krampuszmacska bestiákra.</i></div>
<div><div style="text-align: justify; text-indent: 15pt;"><i>Miklós felolvasta a balsorsú manó nevét.</i></div>
<div><div style="text-align: justify; text-indent: 15pt;"><i>A szerencsétlent a családjával együtt kirángatták a tömegből, és a ketrecbe vetették őket; a krampuszmacskák nyomban széttépték őket. Néhány manó elájult a felhördülő tömegben, mások eltakarták a szemüket, gyermek manók temették arcukat anyjuk szoknyájába. Amikor vége volt, és már csak a csontokat nyalogatták a macskák, Miklós megtartotta az éves záróbeszédét a kemény munkáról, lojalitásról, és köszönetet mondott manói áldozatos munkájáért. Intett, és a konyhások nyomban ünnepi habos kakaót és süteményeket szolgáltak fel a manónépnek. Az üzemi együttes kornyikálni kezdett, és a mentálhigiénés manók megkezdték a közös gyászfeldolgozás levezénylését.</i></div>
<div><div style="text-align: justify; text-indent: 15pt;"><i>Miklós a dolga végeztével visszavitte a jóllakott bársonytalpúit a rezidenciájukra. Mellénykébe öltöztette őket, csizmácskákat húzott rájuk, szarvukat befestette, hegyes nyelvüket a köldökükik húzta, és szebbnél szebb fotókat készített róluk. Mire az ügyeletes manó bekopogtatott a reggelivel, Miklós már az új krampuszmacskás naptár utolsó lapjára pingálta gyöngybetűkkel, hogy:</i> Boldog karácsonyt!</div></div></div></div></div></div></div></div><div style="text-align: justify; text-indent: 15pt;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;">(A képeslapot Kayleigh Radcliffe készítette.)</div>Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-13857072795309538392019-12-26T09:12:00.002+01:002019-12-26T09:12:47.986+01:00Szilánkok<div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizk_pH2DXyAC87a6otk9AgkSDNcSdcuQOcvZmYnGo3zFCyx1g8iKsrz1uJJ-Y2qyQRPDIgETYElqNohy4_RQubtJRVUVd_zeJK5AjT9RNSpcGFYUtXz6t_Aa7aC3HwXV0aVlHE8VmlQ1NO/s1600/Pippa+Kenn+fanart+aoleev.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1132" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizk_pH2DXyAC87a6otk9AgkSDNcSdcuQOcvZmYnGo3zFCyx1g8iKsrz1uJJ-Y2qyQRPDIgETYElqNohy4_RQubtJRVUVd_zeJK5AjT9RNSpcGFYUtXz6t_Aa7aC3HwXV0aVlHE8VmlQ1NO/s320/Pippa+Kenn+fanart+aoleev.jpg" width="226" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Pippa Kenn fanart by <a href="https://www.deviantart.com/aoleev">Aoleev</a></td></tr>
</tbody></table>
<b><br /></b>
<b>Kiegészítő történet a Pippa Kenn-trilógia első két kötetéhez</b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
PETER KENN BEHÚZTA MAGA MÖGÖTT a régmúlt időkbeli darufülke vasajtaját. A daru egykoron az oldalára dőlt, és fennakadt egy csonka híd pillérén, azóta benőtte a futóbab. A holdfényben rovarok ciripeltek, a távolban egy éjszakai ragadozó elejtette zsákmányát. Peternek úgy tűnt, hogy ő az egyetlen ember a vadonban. Útitársai egy vonatroncs málló kupéjában húzták meg magukat síri csendben. Az aznapi menetelés után ajándék volt, hogy sápadtbiztos helyen hajthatták álomra a fejüket.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Peter levette rongyos bakancsát, lefejtette az átvérzett zokniját a lábáról, és bekente a kifakadt és az új vízhólyagjait. A rozsdás padlón leheveredett, szakállát vakargatta, és a fénylő csillagok miriádjait bámulta. Az éjszaka körbeburkolta, mint egy tollpaplan, és az ébersége helyére gondolatok tolultak.<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Szerencse kísérte, mióta megmentette a kisfiú életét a hegyekben. A kis Gage vízbe fúlt volna, ha nem ér oda időben. A remete család hálából útba igazította az utolsó emberi közösség felé. Talán egy napon, ha a gyermekek elég idősek lesznek, ők is útrakelnek az utolsó emberi város felé, ahogy a Peterhez csatlakozó szomszédaik tették.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A kolónia nem csak mese volt többé, egy túlvilági paradicsom, hanem a végső úticél. Már biztosan tudta, hogy nem hiába hagyta hátra az erődházat, ahol felnőtt; Sophiát, akit a saját életénél is jobban szeretett, az öccsét, Pault, akit gyűlölt, és a még meg nem született gyermeket, akit sohasem ismerhet meg.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A múlt, mint mérges tüske akadt a gondolataiba. Aznap éjjel is lélekben az erődházig röpült, rájuk gondolt. A gyermek addigra már minden bizonnyal nem csak egy gömbölyödő hasat megtöltő magzat volt, hanem egy hús-vér újszülött. Sohasem tarthatja majd a karjában. Sohasem tudja meg milyen színű a szeme.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Kislány lesz! – Peter sosem felejti el, milyen meggyőződéssel mondta ezt Sophia, miközben a hasát dajkálta. – Az embernek nem kedvez ez a világ, de az én lányom a legerősebb lesz. Őt nem győzi le az odakint.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Peter összeszorította a szemét, keze ökölbe szorult. Ha Sophiára gondolt, akkor arra az éjszakára is, amikor a kislány megfogant. Peter kislánya. Nem Paulé. Szinte biztos volt benne. A legkétségbeesettebb pillanatban két lehetőségre szűkült a jövője: vagy megöli Pault, vagy örökre elhagyja az erődházat. Peter élete szilánkokra tört.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Az erődházban töltött utolsó éjszakáján Sophia leszökött hozzá az emeletről. Hátrahagyta az ő Paulját, hogy Peterrel töltse el az időt hajnalig. Peter mellé feküdt, Peter kezét a domborodó hasára fektette, hogy még egyszer utoljára a tenyerében érezhesse a kislány rugdalását. Peter azt hitte, menten szörnyethal, de csak feküdt bénultan. Ha behunyta a szemét, még mindig érezte Sophia testének hívását, a leheletét a fülében, a könnyeit a bőrén.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Sophia órákon át suttogott egy másik életről, amely nem az övék volt, hanem egy férfié, aki meglelte a fallal körülvett várost. A városban élt egy nő, aki elfogadta a férfi szívét, és a sajátját nyújtotta át neki helyette. A férfi jelentette neki a mindent, és cserébe a férfinek is a mindenséget jelentette az a nő. Sophia szavai parázslottak Peter elméjében.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Peter ebbe a képbe kapaszkodott a daru rozsdaette fülkéjében, a ragyogó csillagszőnyeg alatt, mint a zarándoklata minden éjjelén. Aztán álomtalan álomba zuhant.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
<br />
<div style="text-align: center;">
•••</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Peter kézen fogva vezette maga mellett Hestert a tél végi hóviharban. Ügyelt a nő minden lépésére, készen rá, hogy elkapja, ha megbotlana egy kilazult macskakőben. Hetek voltak még hátra a szülésig, Hester hasa mégis, mint óriás ballon tele volt két ikerbabával, Peter vérszerinti gyermekeivel. Ha nem lett volna Hester születésnapja, ki sem mozdultak volna abban a cudar időben. De Hester ragaszkodott hozzá, hogy meglátogassák a szüleit, hogy megismerhessék Petert, az asztalukhoz ültessék, igazi érdeklődéssel fogadják. Nem úgy, mint a vadonból érkezett férfit, vagy a mesterlövészt, hanem mint Hester udvarlóját.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Az utolsó métereken Peter nem bírta visszafogni magát, és felkapta Hestert, óvatosan, hogy ne nyomja a hasát, de határozottan, hogy érezze, jó kezekben van. Fellépdelt vele a lépcsőkön és benyitott a házba. Ahogy becsukódott mögöttük az ajtó, kintragadt a süvítés, és bennmaradt Hester nevetése.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Mostantól így lesz mindig, ha hazajövünk? – kérdezte. – Felkapsz és behozol az ajtón?<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Peter óvatosan leültette Hestert az előszobai padra. A nő hollószín haján megültek a hópelyhek, a mosolya széles és gyönyörű. Pihegett egy kicsit, átölelte hasát, óriás kabátjában már alig volt hely. Peter lesegítette Hester lábáról a csizmáját.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A nő elmosolyodott, vonásai csupa kedvesség és gondoskodás. Peter szívverése meglódult, ahogy féltérdre ereszkedett. Erre készült egész nap, és most mégis úgy érezte, jobban fél, mint amikor szemtől szemben állt a sápadtakkal egy szál magában.<br />
– Hozzám jössz feleségül? – csak így kibökte.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Hester meglepődött, aztán felkacagott, úgy ölelgette a hasát, mintha attól tartott volna, hogy menten elreped.<br />
Peter elkomorodott, hogy talán nevetségessé tette magát. A kolóniai szokások szerint egy mesterséges intelligencia kiszámította, hogy Peter és Hester közös gyermekei kedvező génekkel rendelkeznének. Így szinte azután, hogy megérkezett, Peter hímivarsejtjével megtermékenyítették Hester petesejtjét és az embriót beültették.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Jobban szeretett gondolni a megismerkedésükre. A kórházban Hester látta el Peter törött karját, és Petert lenyűgözte Hester gondoskodása, a fantasztikus haja, és a könnyedség, ahogyan szóba elegyedett vele, sőt, nem csak vele, hanem bárkivel megtalálta a közös hangot, mégsem rejtette véka alá, amit gondol. Peter rögtön udvarolni kezdett neki. Hester karikát formáló hüvelyk és mutatóujja között tízből tízszer átdobott egy apró kavicsot a szoba túloldaláról, kézen állva vagy egy szék tetejéről. Megmutatta a csillagokat, amelyeket a kolóniára jövet követett; mesélt neki az erődházról, az előző életéről, az öccséről és Sophiáról, ahogy Hester is suttogott neki a rettenetről, amit akkor érzett, amikor elvesztette az első kisbabáját. Mintha attól félt volna, hogyha hangosan is elismétli ami történt vele, akkor az ikrek menten szörnyethalnának a hasában.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Peter elhessegette a rátörő ellenérzését, ha eszébe jutott, hogy Hester előbb lett várandós a közös gyermekeikkel, minthogy szeretkeztek volna. Apa lesz hamarosan. Idebent mások voltak a szabályok, amelyeket meg kellett szoknia, mégis boldog volt. Már csak annyi hiányzott, hogy Hester beleegyezzen, összeköti vele az életét.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Hester mosolygott, csillogott a szeme a LED lámpa meleg fényében, hajából csöpögött a hólé, arca egészen kipirult, ahogy a csípős hideg után megmelegedett.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Azt hittem már sosem kérdezed meg – mondta, és Peter kezéért nyúlt, ünnepélyesen a hasára fektette. Az ikrek máskor majd' kirúgták magukat odabentről, de most csak odasimultak belülről az apjuk kezéhez.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Peter a kezét Hester hasán nyugtatva összeszedte minden bátorságát, hogy kitárja a lelkét. Mintha csak egy Bibliára tett kézzel készült volna esküt tenni, ahogy a régmúlt időbeli emberek tették.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Hester, jobban szeretlek téged a saját életemnél is. Vigyázni fogok rád és a gyermekeinkre, amíg erőmből telik, az utolsó lélegzetemig. Leszel-e a feleségem mindörökké?<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Hester mosolyogva elsírta magát, könnycseppek gördültek az arcán, és Peter azt hitte, rögtön lángra gyullad a nő öröme láttán.<br />
– Leszek a feleséged mindörökké – szipogta Hester –, leszek a gyermekeid anyja és szeretni foglak, amíg a halál el nem választ.<br />
Peter felnyalábolta Hestert a padról és az ölébe húzta őt. Az egész családját, az élete értelmét tartotta a karjában. Örömmámorban nevettek és csókolták egymást ahol érték, azon az estén, ott az előszoba padlóján.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A fallal körülvett városban élt Hester, aki elfogadta Peter szívét, és a sajátját nyújtotta át neki helyette.<br />
<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
<div style="text-align: center;">
•••
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Amikor Pippa megtudta, hogy Peter a vérszerinti apja, úgy rohant ki a gyerekszobából, mintha az életéért menekülne. Peter leforrázva ácsorgott, csak bámulta a kitárt ajtót, aztán az öt tányért és bögrét, a jéghideg palacsinták romjait. Az előbb még jókedvűen evett a család, együtt marháskodtak, nevettek. Befogadták a rég elveszett unokahúgot, most meg akkora repedést ütött az igazság ezen az álomképen, hogy nem tudta, hogyan fogják helyrehozni. A szomszéd szobában Hester az ikrekkel veszekedett; Phillel, amiért felfedte Pippa származását, mert amúgy hogy képzelte ezt az egészet, és Hazellel, akit csak szigorú szóval bírt megakadályozni abban, hogy Pippa után rohanjon.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Peter tudta, egyszerűbb lenne Pippát egyedül hagynia, hogy olyan ütemben eméssze meg az információt, ahogy neki tetszik. Egyszer már elmondta a történetét Hesternek, újra megtalálja az erőt, hogy elmondja Pippának is.<br />
<span style="text-indent: 15pt;">Pippa után rohant, de elkésett. Mire leért a földszintre, Pippa már sehol, a kabátja és bakancsa érintetlen, a tárva-nyitva álló ajtón pedig bevert a havaseső. Peter kihajolt az utcára és Pippa nevét kiáltotta az éjszakába. Még látta a lányt, ahogy a peremutca felé rohan. Tudta, hová megy, mert nem volt máshová mennie. Felöltözött, és már kint is volt az hidegben. Futott, ahogy a térde bírta. A havaseső az arcába csapott, ráragadt a szakállára, hunyorgott, hogy lássa hová lép, és ne csússzon el. Egy lélek sem járt az utcán, magán érezte az ügyeletes őrök tekintetét a falról. Pippa talán elfelejtette, hogy az ő Rubenje őrségben van, hogy csak az idősebb barbár gyereket találja majd otthon, Gage-et. Peter, még idegesebb lett ettől. Gage kiszámíthatatlan volt, Pippa pedig nem is lehetett volna sebezhetőbb. A fiúk háza emeletén égett a villany; Pippa sehol, csak lábnyomok a lépcsőn, amelyek véget értek az ajtóban. </span><span style="text-indent: 15pt;">Gage odabent volt, és Peter nyugodtabb lett volna, ha van nála fegyver. Fegyvert kellett volna hoznia.</span><br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Rátenyerelt a csengőre, aztán ütni kezdte az ajtót, ahol érte. Senki nem nyitotta ki. Be kell törnie. Pippa odabent van, és ő nem tudja mi van vele. Belerúgott az ajtóba, de csak félgőzzel. Most tényleg be kell törnie az ajtót. Belerúgott újra, erősebben. Az ajtó vészesen megremegett, aztán hirtelen kitárult. Gage állt vele szemben, félmeztelenül, mintha nem fagy lett volna, hanem kánikula. Peter önkéntelenül kihúzta magát, de a magassága még így is elmaradt a fiúétól.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Pippa nem akar beszélni veled – közölte Gage. – Nem tudom mit mondtál neki, de látni sem akar. Ide menekült előled.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Engedj be!<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Nem kell beengedjelek, a kolóniai törvények értelmében.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Ne idézgessed itt nekem a törvényeket! – csattant fel Peter, és a keze ökölbe szorult. – Állj félre az útból!<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Megmondtam, Pippa nem akar beszélni veled. A kádban van, forró vízben. Itt találtam rá az ajtó előtt, mint egy ázott verébre. Nem tudom mit mondtál neki, hogy ezt tegye magával.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Peter összeszorította az állkapcsát, kezét a háta mögé rejtette. Pár pillanatig csak a havaseső surrogását hallgatták. Látta az őrségben, hogy Gage felfigyelt Pippára, együtt edzett vele, beszélgetett vele, nézte őt, amikor Pippa nem látta. De valami nem volt rendben a fiúval, titkolt valamit, és ez Peternek nem tetszett.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Tudod, emlékszem arra a napra ott a tónál, a hegyekben – mondta Gage. – Hiába kapálóztam, csak elmerültem a vízben. Szülők sehol, az öcsém ordított a parton. Iszonyúan féltem, és te kiszedtél onnan.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Gage nem bírta állni Peter tekintetét.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte Peter.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Hogy ezt sosem fogom elfelejteni. Bármi miatt is tartasz rám bízni Pippát, nem kell tartanod tőle.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Mindig azt mondod, amit hallani akarok. De nem bízom benned. Elhallgatsz valamit.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Gage a fejével az emelet felé bökött.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Az elhallgatott dolgoknak te is a mestere vagy.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Peter közelebb lépett, de Gage nem hátrált meg.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Hogy jutottál el a kolóniára? – kérdezte Peter. – Mi történt a déli menedékhelyen? Miért nem válaszolnak az ottaniak a rádió hívásomra? A bizalom kiérdemléséhez, fiam, először beszélned kell.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Gage elnézett Peter mellett. A titok a szemében valami rettenetes, a vigyora dühös és undorodó. A kitárulkozása semmivé foszlott, csak elutasítás maradt.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Ma elvesztetted valaki bizalmát öregember, egy másikét pedig sosem nyerted meg.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Peter Gage válla felett beüvöltött a házba:<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Pippa, reggel visszajövök! Beszélnünk kell!<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Peter Gage szemébe nézett, aztán egy szó nélkül faképnél hagyta őt.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Órákkal később, miután Peter elintézte, hogy Gage nem maradhasson egyedül Pippával, és kétszer is megakadályozta, hogy Hazel kiszökjön, Peter a konyhában ült, és úgy érezte magát, mint egy vert sereg. A rajzra meredt, amit Phil rajzolt reggel a három sárgaszemű kamaszról: önmagáról, Hazelről és Pippáról.<br />
– Ne lógasd az orrod – vigasztalta Hester.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Töltött mindkettejüknek egy bögre teát, majd leült az asztalhoz és kézen fogta Petert. Biztatóan mosolygott rá, mintha így erőt önthetne belé.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Ez a dolog nem maradhatott kimondatlanul.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Nem akartam felülírni az emlékeit Paulról – vallotta be Peter.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Biztos vagy benne, hogy ezért nem mondtad el neki?<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Tudod, hogy igen.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Szerintem meg kerülöd őt. Így nem kell sem a múltról se semmi másról beszélned vele.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Nem akarom körbeugrálni.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Nem is kell. De megkérdezted, hogy érzi magát? Hogy mivel küszködik, mióta itt van?<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– A barbár fiúival.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– De ezt ő mondta neked?<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Nem kellett mondania, és nem hiszem, hogy elmondaná. Szemmel tartom őt. De több nem megy. Most nem, hogy a sápadtak ott vannak a fal túloldalán, és a város sorsa forog kockán.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Hester sóhajtott, és halványan elmosolyodott.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Rendben, akkor azután, hogy egyszer elmennek. Tudom, hogy hatalmas teher van rajtad, és hálás vagyok, hogy minket és az egész várost biztonságban tartod. Megteszem én is, amit tudok. Hazel és Phil imádják Pippát, és szerintem is fantasztikus lány. Szerencsés vagyok, hogy megismerhettem az első gyermekedet. De én és az ikrek nem vagyunk elegek hozzá, hogy Pippa az otthonának érezze a várost. Ahhoz te is kellesz, a te kedvességed, az elfogadásod. A szereteted.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Peter megenyhült egy kicsit. Ha elül a vihar, akkor megpróbálja Pippával megértetni ami történt. Nem lesz könnyű, de megpróbálja kitárni felé a szívét, ahogy a többi gyermeke felé tette. <br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Odahúzta Hestert magához, a nyakába fúrta az arcát, Hester szorosan ölelte, a haját simogatta. Így maradtak egy ideig, csendben, a egy szem LED fényében, mígnem Peterben olvadni kezdett a feszültség.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Amikor már majdnem elfelejtette volna, hogy Hester tud olvasni az emberekben, akkor Hester emlékeztette rá. Peter többet kapott tőle, mint amiről valaha álmodott a kolóniára jövet, a csillagok alatt.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
<div style="text-align: center;">
•••
</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
<span style="text-indent: 15pt;"><br /></span>
<span style="text-indent: 15pt;"></span><br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
<span style="text-indent: 15pt;">A véres éjszakán, miután leomlott a fal, Peter a városházán ragadt. Túlélte a sápadtak első rohamát, megtervezte, hogyan törjön ki az épületből, kieszelte, hogyan csalja elő a sápadtakat a városban, hogy lemészárolhassa őket. De minden döntését, minden tettét, az vezérelte, hogy mielőbb felszabadíthassa a kórházat, ahol Hesternek lennie kellett a robbanás idején. Csak róla tudta biztosan, hogy hol van.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Azután, hogy a templom előtt az utolsó nyomorult sápadt is kilapult a hangágyú nyomásától, Peter a legjobb embereivel indult a kórházba. Elözönlötték a folyosókat; az egyik őrszem egy fazekat vert a kése nyelével, a férfiak dérrel-dúrral lépdeltek, hogy a zajra odarohanjon az összes hátramaradt sápadt. Az épület akár egy csatatér; feldúlt folyosók, felborogatott fémtálcák, eldöntött ágyak, tolószékek, falból kitépett kábelek, betört ajtók és ablakok, vértócsák és finom betonpor mindenütt.<br />
Meg a halottak. Leginkább kórházi ruhás emberek, feltépett torkokkal és lógó zsigerekkel, semmibe meredő, üveges szemekkel. Védtelenek voltak a sápadtak ellen, és nem volt itt az őrség, hogy megvédje őket. Nem volt itt Peter, hogy megvédje Hestert.
Peter megtorpant, ahogy meglátott egy női alakot feküdni az egyik kórterem ajtaja előtt. Első pillantásra tudta, hogy Hester az; a hollószín haja szétterült a sakkmintás köveken. <br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Hester meg sem mozdult. Peter térdre vetette magát mellette, egyre csak szólongatta, a kedvesének, a mindenének hívta őt. A hátára fordította, óvatosan, mint a világ legnagyobb kincsét. Hester szeme nyitva volt. Peter beleharapott a kesztyűje ujjába, és lerángatta magáról. Próbálta kitapogatni a felesége pulzusát. Semmi. Valahogy hideg volt a bőre, túl régóta feküdt a kövön, áthűlt. Ragacsos lett a keze. Hester mellkasa csupa vér. A nővérruhája felszakadt, a sebek a mellkasán tépésnyomok.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Peter orvosért üvöltött, emberei futótűzként adták tovább a hívását.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Felállt Hesterrel, magához szorította őt. Orvos kell ide, azonnal. Néhány lépést tett előre, és az információ valahogy a helyére kattant. Hester a karjában élettelen súly. Peter maga elé meredt, az emberei ki-bejártak egyik szobából a másikba, egy őrszem érkezett a doktorral a folyosó végén, lépéseik valahogy lassúak. Peter mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, égett a szeme, az iszonyat gúzsba kötötte a szívét.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Peter lehajtotta a fejét, és Hester halott szemébe nézett.</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-51332238238919706592019-12-26T09:12:00.001+01:002019-12-26T09:14:28.163+01:00Az idei évről és a Szilánkok című történetről<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0YqTZYjh-O1r_RT0qys26vnzD-OpiklwQuuek2ZZQ9yITnQ1Xvg4LX1hUJKwB_vNb0pvVcpkkbn9dxC2MG-4e12-lG85miiAQEOFG8khBwZBZjzmYnHwQhjqNcSzPTFs7eBzYG9qLo3g1/s1600/IMG_20191208_104832_845.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0YqTZYjh-O1r_RT0qys26vnzD-OpiklwQuuek2ZZQ9yITnQ1Xvg4LX1hUJKwB_vNb0pvVcpkkbn9dxC2MG-4e12-lG85miiAQEOFG8khBwZBZjzmYnHwQhjqNcSzPTFs7eBzYG9qLo3g1/s320/IMG_20191208_104832_845.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Eltelt majdnem egy újabb év anélkül, hogy írtam volna bármit is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez persze relatív, mert útinaplót, meg instagram posztokat mégiscsak írtam az elmúlt egy évben, sőt, egy új instagram profilt is nyitottam, amelynek a képeit úgy rendezgetem, mintha egy furcsa kiállítás kurátora lennék, és a kreatív energiáimat remekül levezetem ezzel.</div>
<div style="text-align: justify;">
De amikor írásról beszélek, akkor történetek elmesélésére gondolok. Ilyesminek is nekiveselkedtem párszor évközben, de a lelkesedésem kérészéletűnek bizonyult minden egyes alkalommal. Rengetegen kérdezitek online és offline, hogy hol van a Pippa sorozat harmadik része. Tudom, hogy sokan nagyon várjátok. Döbbenetes, hogy a moly.hu-n a Pippa könyvet már majdnem kétezren jelölték olvasottként, és több mint ezren csillagozták. Mekkora tér kellene, ha ennyi ember össze akarna gyűlni egy helyen?</div>
<div style="text-align: justify;">
A harmadik könyv kéziratát elkezdtem, aztán újrakezdtem és újra. Van egy koncepcióm a történetről és a befejezésről, de nem fejeztem be a megírását. Ennek okai persze összetettek. Nem érzem úgy, hogy soha nem akarnám megírni, de azt sem tudom megmondani, hogy mikorra tudnám befejezni. Egyszerűen csak éppen nem foglalkozom történetek elmesélésével.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az elmúlt években minden karácsonykor vettem egy képeslapot, és kanyarítottam köré egy rövidke, nem túl boldog, de mégis karácsonyi, amolyan antikarácsonyi mesét. A londoni Victoria&Albert Múzeum boltjának egyik standja már szeptemberben roskadozott a karácsonyi képeslapoktól, és némi tépelődés után egy Beatrix Potter illusztrációval díszített szettet választottam. Az írónő történeteiről nem tudok sokat, leginkább csak azt, hogy egy bizonyos Nyúl Péter a főhőse, és ahogy egyre csak töprengtem a képeslapot nézegetve, hogy <a href="https://kemesefanni.blogspot.com/2019/12/anitkaracsonyi-mese-2019-karacsonyara.html">Péter vajon mit csinál egy hófödte mezőn a felesége kezét szorongatva</a>, egyre többször gondoltam egy bizonyos Peter Kennre, hogy vajon miért szorongatja a felesége kezét egy hóviharban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Addig-addig gondolkodtam ezen, amíg végül begépeltem egy kiegészítő történetet – nevezzük így, mert novellának nem novella – Peterről és a feleségéről.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A Szilánkok című kiegészítő történet Peter életéből ragad ki négy pillanatot; a vágyakozástól a veszteségig olvashatunk a számára legfontosabb emberhez fűződő viszonyáról. Mindazoknak szól, akik a Pippa és Mya könyveket egyaránt olvasták már, és visszatérnének egy rövidke történet erejéig Pippa világába. </b>Lesznek benne ismerős jelenetek másik szemszögből elmesélve, és teljesen újak is. Peter nem egykönnyen adja ki a titkait. <a href="https://kemesefanni.blogspot.com/2019/12/szilankok.html">A blogon már elérhető a történet. </a></div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasást kívánok majd hozzá!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-80134884672501479742019-12-24T08:01:00.000+01:002019-12-26T09:14:46.875+01:00Anitkarácsonyi mese 2019 karácsonyáraAz alábbi mini antikarácsonyi mesével kívánok Nektek kellemes ünnepeket 2019-ben!<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTlL3CYZt2NEyDJWiaXGJr5QJswNiCIcfpRBNlX3g45SHAqu3Sq0UIv4VpoqKyB601pKwxLbbmJOAac4WsHnETms8MVgfbOvs8tY8zytlAbuMN3AZkbZecVTOiX4SX4BzchMHqNfCs91dT/s1600/IMG_20191215_161901_821.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1501" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTlL3CYZt2NEyDJWiaXGJr5QJswNiCIcfpRBNlX3g45SHAqu3Sq0UIv4VpoqKyB601pKwxLbbmJOAac4WsHnETms8MVgfbOvs8tY8zytlAbuMN3AZkbZecVTOiX4SX4BzchMHqNfCs91dT/s320/IMG_20191215_161901_821.jpg" width="300" /></a><i></i><br />
<i><b style="font-style: normal;">Hazafelé</b></i><br />
<i>Péter kézen fogva vezeti feleségét a hófödte mezőn. Süvít a szél, a felkavart hópelyhek átáztatják ruhájukat, hajukat, bejutnak a hallójáratukba, mert nincs sapkájuk, ami alá elrejthetnék fülüket. Péter biztatja kedvesét, hogy mindig csak a következő lépésre összpontosítson; így haladnak kínkeservvel a combközépig érő hóban.
A ház a láthatáron csalogatja őket; a kandallóban ropogó tűz, a mézes sütemények és kannányi forraltbor gondolata, a leterített birkabőrök puhasága, az adventi koszorú ünnepi gyertyalángja, karácsonyi énekek, csengettyűszó visszhangja, spriccelő narancshéj, fenyő és szegfűszeg illata.
De amikor Péterék tesznek egy lépést előre, az épület is hátrál. Iszonyú küzdelmük hiábavaló, az otthonuk elérhetetlen. Lassan örök mozdulatlanságba fagynak a kerekedő hóviharban.
</i>Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-60985715458960276102018-12-27T19:28:00.003+01:002019-12-26T09:15:01.459+01:00Az alamuszi ronda karácsonyi pulcsi esete<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgf1JbzcBnJ4ly0Ui68IBYotyip3SDVS_dwgUyOprmAcCelKEp9BPnW1wTXIu_EkZR8P3rc18RLGCVX4yg4KBd-8e81ZMK7ylz4cW8ZnZIKiQOonRuCqke3uxeuwrpaSXI8ChjfOvIEleit/s1600/IMG_20181224_212159_390.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgf1JbzcBnJ4ly0Ui68IBYotyip3SDVS_dwgUyOprmAcCelKEp9BPnW1wTXIu_EkZR8P3rc18RLGCVX4yg4KBd-8e81ZMK7ylz4cW8ZnZIKiQOonRuCqke3uxeuwrpaSXI8ChjfOvIEleit/s320/IMG_20181224_212159_390.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Látszik, hogy idén alig posztoltam ide a blogra, mivel nagyon hamar követi egymást két antikarácsonyi minimese.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az idei évben rengeteg minden változott körülöttem, és a temérdek elfoglaltság egyáltalán nem kedvezett az írásnak. Nem tudom, hogy a jövő év jobb lesz-e ebből a szempontból, ez majd idővel fog kialakulni. :(</div>
<div style="text-align: justify;">
Addig is, íme az idei <b>mini antikarácsonyi történet</b>. Instagramra sikerült időben feltöltenem, itt a blogon utólag kívánok kellemes ünnepeket Nektek.</div>
<br />
<br />
<b>Az alamuszi ronda karácsonyi pulcsi esete</b><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Mosolyog az alamuszi kötött pulcsi, szája egy sor felszakadt szem, pillái bolyhos pamacsok. Az ünnepi asztalnál már a velőscsontnál elkezd könyörögni a gazdának; csak még egy szelet kenyeret egyél, csak még egy kanál kocsonyás velőt kenj a tetejére! Aztán két pofára tömeti a főtt marhahúst, amin tormakukac tekergőzik. Szürcsölteti az aranyszín húslevest, benne úszkál kelbimbó és gyufatészta. Amikor a gazda böffentve eltolja a főételt, a pulcsi szorítani kezdi, akár egy középkori fűző. Lecsúszik az aszaltszilvás hús és a rántott hal, mellé a burgonyapüré, sült cékla és savanyúság, lila káposzta a szomszéd tányérjáról. A pulcsi szája sarka felszakad, a gazda már egy boroshordóra hasonlít.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>– De hiszen a desszertnek külön gyomor van! – a pulcsi biztatja a gazdát, pedig annak már kétszer kell lenyelnie minden falatot. A desszert diós és mákos bejgli, keksztekercs, házi mézes krémes és kiváló narancsos keksz; még érezni a lekváron az olasz napfény bukéját. A pulcsi parancsol, a gazda tuszkol. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>– Csak még egy falatot a kedvemért!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A kávénál eljön a pont, amikor több jön ki, mint ami bemegy. A pulcsin szájak, a gazdában belek repednek, keresztbe-kasul. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>– Az ünnepi asztal szégyene vagy! – ordítja a pulcsi utolsó leheletével. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A gazda lenyeli hát az utolsó bejglimorzsát, és belehal.</i></div>
Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-60769259353755536862018-02-01T21:33:00.001+01:002018-02-01T21:52:18.945+01:00Érints meg! antalógia blogturnéNagy örömömre a <a href="https://www.facebook.com/Blogturne.Klub/">Blogturné Klub</a> indított egy turnét az <i>Érints meg! </i>antalógiára is, és még nagyobb örömömre az <i>Emléket a fejedből </i>című novellám remek fogadtatást kapott a résztvevőktől. :) Szemezgettem néhány mondatot a bejegyzésekből.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDTJruGmlP__T-gE7jcclxFECIPeuTfHzsknOV5PiC5Qv7017Q3Xv72nqe_Lo31DyYSP4HXl9rBmLE0yK5WcB14yS72O6ImuB0x80uIXW_4h_YOz27cB7VSXaUKNGy9DtlYbjcQeKhsqfT/s1600/e%25CC%2581rints+meg.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="337" data-original-width="581" height="369" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDTJruGmlP__T-gE7jcclxFECIPeuTfHzsknOV5PiC5Qv7017Q3Xv72nqe_Lo31DyYSP4HXl9rBmLE0yK5WcB14yS72O6ImuB0x80uIXW_4h_YOz27cB7VSXaUKNGy9DtlYbjcQeKhsqfT/s640/e%25CC%2581rints+meg.png" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Dreamworld</b></div>
<div style="text-align: justify;">
"Imádtam, hogy végre egy antihős került fókuszba; a húga szerelmi emlékeiből táplálkozó boszorkány ötlete rettentő egyedi volt a Csongor és Tünde kikacsintással. Mi több, fájlaltam, hogy olyan hamar véget ért, épp akkor, amikor a dolgok igazán érdekessé váltak. Szívesen megnézném, mi történik az utolsó pont után."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Sorok között</b></div>
<div style="text-align: justify;">
"Fanni ismét egy szuper világot teremtett, zseniális disztópiát, élő és lélegző karakterekkel."
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Spirit Bliss</b></div>
<div style="text-align: justify;">
"Az is tetszik, hogy a régi típusú csecsemőevő, mákszem szedegető, csúnya külsővel is bíró boszorkányt vegyítette az írónő a szép, emberi kinézetű, az átlagemberek közé látszólag vagy ténylegesen beolvadni vágyó boszorkánnyal."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A résztvevő bloggereknek köszönöm a szuper véleményeket a novellámról, a Blogturné Klubnak pedig köszönet jár, hogy górcső alá veszik az új könyveket. :)</div>
<br />
Az <i>Érints meg! </i>blogturné állomásai:<br />
<br />
01/23 <a href="http://spiritblissoldala.blogspot.hu/2018/01/erints-meg-antologia-blogturne.html">Spirit Bliss</a><br />
01/25 <a href="http://szembetuno.blogspot.hu/2018/01/erints-meg.html">Szembetűnő</a><br />
01/27 <a href="http://dreamworld-books.blogspot.hu/2018/01/erints-meg-antologia.html">Dreamworld </a><br />
01/29 <a href="http://sorok-kozott.hu/2018/01/ime-az-5-kedvenc-novellam-az-erints-meg-antologiabol/">Sorok Között</a>Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-36156988886440708522017-12-25T11:04:00.002+01:002019-12-26T09:15:15.271+01:00Antikarácsonyi mese<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeyngnZBSW3GPQ4HTBM9Ine3WabJZpI85SR-y60X-3K8uk8RN0YP2zyqm-FaMg2U-04HXUMPiUYB1XJ5PACRmWtIGq_PrSrWtxgUN0GYxlJMCHPoLVDibsQu7ivx5u4_z0ThkvGgEq4VcH/s1600/IMG_20171225_103432_892.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeyngnZBSW3GPQ4HTBM9Ine3WabJZpI85SR-y60X-3K8uk8RN0YP2zyqm-FaMg2U-04HXUMPiUYB1XJ5PACRmWtIGq_PrSrWtxgUN0GYxlJMCHPoLVDibsQu7ivx5u4_z0ThkvGgEq4VcH/s320/IMG_20171225_103432_892.jpg" width="320" /></a></div>
Mindenkinek nagyon boldog, pihenésben és finom bejglikben gazdag karácsonyt kívánok. Az idei mini antikarácsonyi mesémre, ami a képeslap hátuljára került. :)<br />
<br />
<b><i>Antikarácsonyi mese</i></b><br />
<i>A térkép, Télapó falujáról a mézesmadzag.</i><br />
<i>Hetekig hótalpaztam a Mézeskalács fogadóig. Odabent pukkadásig tömtem magam tarte-okkal és tortákkal, a manókkal együtt pillecukrot sütöttem a kandallónál, mígnem cukorlázas álomba nem zuhantam.</i><br />
<i>Napok, talán hetek teltek el zabálással és alvással, az emlékeim megkoptak, az időérzékemet elveszítettem, ahogy a magasságom harmadát is. Az éjjel, amikor megszöktem a kánaánból, már manóruhához vettek rólam méreteket.</i><br />
<i>A faluban éjjel-nappal folyt a rabszolgamunka. A manók zsákszámra hordták a kívánságleveleket a postáról az ajándékgyárba gyújtósnak. Rogyadoztak a súly alatt, de a felügyelő manók botozással ösztökélték a lassúakat. Télapó házából szűntelen kiszűrődött a manósikoltozás.</i><br />
<i>Észrevettek, és a karácsonyfa-erdő széléig üldöztek.</i><br />
<i>A torzomborz fenyők között halotti a csend. A hajam jeges, az ujjaim már elkékültek. Hamarosan betemet az örök hó. </i>Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-69558218946093371882017-12-22T18:02:00.000+01:002017-12-22T18:02:31.929+01:00Szárnyaszegettek újra<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
Két évvel ezelőtt írtam egy karácsonyi kiegészítő novellát a Mya könyvhöz, amelyből az utóbbi hetekben megosztottam néhány idézetet. Ha bárki lemaradt volna a történetről, akkor<a href="https://kemesefanni.blogspot.hu/2016/12/szarnyaszegettek.html"> ide kattintva </a>elolvashatja a blogon. :)</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNpKU2siRKyt-G7G46oXPa1nKN8Oa_8DY6jGTGVa83HeGRGLE79pTm5AKydLQFtsad_zf-COtQFkXE1MI8ZNd7TN8vXfUYs5wM3B8A82tF2jiEsm39Yc3MuPWDpV1Ase3t1BTvm5vbMYZn/s1600/13.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="465" data-original-width="480" height="386" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNpKU2siRKyt-G7G46oXPa1nKN8Oa_8DY6jGTGVa83HeGRGLE79pTm5AKydLQFtsad_zf-COtQFkXE1MI8ZNd7TN8vXfUYs5wM3B8A82tF2jiEsm39Yc3MuPWDpV1Ase3t1BTvm5vbMYZn/s400/13.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-72290720611363563872017-12-17T21:56:00.000+01:002017-12-18T05:34:48.069+01:00Pár szó az Érints meg! antalógia bemutatójáról<div style="text-align: justify;">
2017. december 17-én a Könyvmolyképző Kiadó Csillagszóró Könyvkarácsony programjának keretein belül került megrendezésre az <i>Érints meg</i>! antalógia könyvbemutatója, az Alexandra Pódiumon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az antalógiába 17 novella került be, közöttük az enyém is, így a bemutatón jó sokan kiültünk, hogy elmondjunk néhány gondolatot a történetünkről. A novellámról ugyan nem az alábbiakat mondtam, de akár mondhattam volna. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az <i>Emléket a fejedből</i> című novellám egy alternatív Budapesten játszódik, ahol beköszöntött a jégkorszak, az emberek hatalmas országbuborékok alatt élnek, ahol manipulálni tudják az időjárást. Az emberek közé vegyülve boszorkányivadékok élnek, akik egykor leigázták az embereket, aztán egymás ellen fordultak, és most kényes egyensúlyban élnek egymás mellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Melódia egy nem hétköznapi boszorkányivadék, tudja magáról, hogy hatalmas ereje lehetne, ha megfelelően bírná táplálni, de a hatalomnak olyan ára van, amit nem akar megfizetni.</div>
<div style="text-align: justify;">
A húga szóbeli érettségijének a napján nem is sejti, hogy olyan titokra derül fény – amelynek köze van egy bizonyos fiúhoz –, ami miatt többé már nem bírja türtőztetni magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Azonban ezek a szereplők és ez a világ sokkal több történetet rejt magában számomra, ez a novella egy előtörténet, egy kulcsfontosságú momentum Melódia és Harmónia karakterének alakulásában. Egyszer majd szeretném megírni a teljes sztorit novellafűzér vagy regény formájában (majd útközben kiderül, hogy melyik formátum passzol jobban).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A bemutató után Helena Silence-szel és On Sai-jal dedikáltunk. Külön öröm volt számomra, hogy néhány Pippa és Mya könyvet is hoztak az olvasók. :) A dedikálás vége felé nagy örömünkre, már nagyon nehezen lehetett <i>Érints meg! </i>antalógiát találni az egész könyvesboltban. :)</div>
<br />
És akkor néhány kép a mai szuper eseményről:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjavT1m2CEYRJSFED3mIaT9H0d4CCMERgy9Jd6H5QL2WWVXO4bQBJMGIq2l7oDNrh4law2fN_YhiF79TBzA7r8ky9x_DLL5pUg5UwjChXDqUoBCiUsRiyc_W3lrFSPoCyj2pxLFrd3tnYfA/s1600/IMG_8929.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="691" data-original-width="1037" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjavT1m2CEYRJSFED3mIaT9H0d4CCMERgy9Jd6H5QL2WWVXO4bQBJMGIq2l7oDNrh4law2fN_YhiF79TBzA7r8ky9x_DLL5pUg5UwjChXDqUoBCiUsRiyc_W3lrFSPoCyj2pxLFrd3tnYfA/s640/IMG_8929.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho0EKPwthdq1crGhackyPGJcbGTD_-4Cy7uMRTv6Wez-mVksofu9w50U90tUZm-h8q7l7hu2IxKFpOfrKKU3dpNttPTv0pU672r3Oi0M8iIPO6lq4gq4du6iI1A5jeqHo98ool5VAdLt16/s1600/IMG_8978.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="681" data-original-width="876" height="496" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho0EKPwthdq1crGhackyPGJcbGTD_-4Cy7uMRTv6Wez-mVksofu9w50U90tUZm-h8q7l7hu2IxKFpOfrKKU3dpNttPTv0pU672r3Oi0M8iIPO6lq4gq4du6iI1A5jeqHo98ool5VAdLt16/s640/IMG_8978.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiN-5ym0RGNnvfCZ2QVQM1EVlua2xhQ4RZUWxTVzLBCB5VWq9C1MO6tktebP_0-K4C4ExRmVtztdxSxkQ2_TYgEH1pqPrzTj1LTDX2G2boVp_8fP08By7fbobIL3ny7H6cxZrdlnKqq_5Gs/s1600/IMG_9052+copy.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;"> <img border="0" data-original-height="1165" data-original-width="875" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiN-5ym0RGNnvfCZ2QVQM1EVlua2xhQ4RZUWxTVzLBCB5VWq9C1MO6tktebP_0-K4C4ExRmVtztdxSxkQ2_TYgEH1pqPrzTj1LTDX2G2boVp_8fP08By7fbobIL3ny7H6cxZrdlnKqq_5Gs/s320/IMG_9052+copy.jpg" width="240" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisujEu2co4YTGch8claaxjrXuav8qtaiEI81OddEIVcTM_rlUFc2HO8QcvJCevzTp9-TBPrkqz2jR0VKDbQE2ZAJIJNj29cLJVSd1yYPBv5wvGxKpOj6Rq8w3rUp1Uprdu8_xPSBhqabD4/s1600/IMG_9072.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="946" data-original-width="871" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisujEu2co4YTGch8claaxjrXuav8qtaiEI81OddEIVcTM_rlUFc2HO8QcvJCevzTp9-TBPrkqz2jR0VKDbQE2ZAJIJNj29cLJVSd1yYPBv5wvGxKpOj6Rq8w3rUp1Uprdu8_xPSBhqabD4/s320/IMG_9072.jpg" width="294" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPx8tyBJbic2iEbr7wWNY8NoMPU_J_9QHgCpPNDFrQKmMBeuqEr46JQt_NJo23zcJBTC8XCOju7wIR8XiqR480foFkwYGdzKw50PQL5nAh5bzWdTHqSQf2-CYfgdrgc37bV9r45tKZAuWn/s1600/IMG_20171217_160251.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPx8tyBJbic2iEbr7wWNY8NoMPU_J_9QHgCpPNDFrQKmMBeuqEr46JQt_NJo23zcJBTC8XCOju7wIR8XiqR480foFkwYGdzKw50PQL5nAh5bzWdTHqSQf2-CYfgdrgc37bV9r45tKZAuWn/s320/IMG_20171217_160251.jpg" width="240" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLOp7-PLvFN23BLJUz3bTYFf4-_7GUcT0SpuJB0G6gboyzaxrewYtrX-97_84lM4nAiCf4jeUNjJuvVn-KWHKVl6Juydi5zXybj4XCLhVTiwK3r09SkmDE7VTlDu1mO1xVGeYhRNqfGdZY/s1600/IMG_20171217_134921.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLOp7-PLvFN23BLJUz3bTYFf4-_7GUcT0SpuJB0G6gboyzaxrewYtrX-97_84lM4nAiCf4jeUNjJuvVn-KWHKVl6Juydi5zXybj4XCLhVTiwK3r09SkmDE7VTlDu1mO1xVGeYhRNqfGdZY/s320/IMG_20171217_134921.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
A program remekül sikerült, és most már visszatérhetek Pippa3-at írni. :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-58966223291620603852017-12-09T21:14:00.000+01:002017-12-14T22:39:20.977+01:00Karácsonyi dedikálás<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSeDdWIbXNMoA-D5e1joU79u16cUduaZhM4wugl6dU6uIk6zOIg3zACs1y7E3F5v7UJ9aAoD4zxjf3RVQrX6O2zISwE31iS0TRZHjCuryQswXYU_NbQZ1yHTWHhIUexIHLtacUhyphenhyphenoNFceB/s1600/24991508_1593272734074667_23617357548207592_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="763" height="334" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSeDdWIbXNMoA-D5e1joU79u16cUduaZhM4wugl6dU6uIk6zOIg3zACs1y7E3F5v7UJ9aAoD4zxjf3RVQrX6O2zISwE31iS0TRZHjCuryQswXYU_NbQZ1yHTWHhIUexIHLtacUhyphenhyphenoNFceB/s640/24991508_1593272734074667_23617357548207592_n.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
Idén, karácsony előtt lesz egy közös dedikálásunk <a href="https://www.facebook.com/HelenaSilence/?fref=mentions">Helena Silence</a>-szel a Könyvmolyképző Kiadó Csillagszóró Könyvkarácsony programjának keretein belül. :)<br />
<b>Időpont:</b> 2017. december 17. vasárnap, 14:45<br />
(Előtte bemutatják az Érints meg! antalógiát. Közvetlenül a bemutató után kezdődik majd a dedikálás.)<br />
<b>Helyszín: </b>Budapest, Nyugati tér, Alexandra Könyvpalota. <br />
Az Alexandra Pódiumon zajlanak majd a beszélgetések, és egy emelettel lejjebb pedig a dedikálások.<br />
A teljes programot<a href="http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/csillagszoro-konyvkaracsony-2017-9923.html"> ide kattintva </a>eléritek.
</div>
Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-65852499368131404042017-11-26T01:24:00.000+01:002017-12-09T21:15:40.213+01:00Novellám az Érints meg! antalógiában<div style="text-align: justify;">
A Pippa könyv befejező részének státusza még mindig ugyanaz (írás alatt áll), de idénre még tartogatok egy meglepetést. Decemberre várható a Könyvmolyképző Kiadó <i>Érints meg!</i> című antalógiájának megjelenése, amelyben helyet kapott az egyik novellám is tizenhat másik mű mellett. :) A következő napokban a <a href="https://www.facebook.com/KemeseFanni/">Facebook oldalamon</a> biztosan megosztok néhány infót a megjelenés kapcsán. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Immáron borítója és fülszövege is van a kötetnek, <a href="https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/erints-meg-antologia-7930">ide kattintva pedig előrendelhető.</a></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem a fülszöveg alapján jó kis történetek várhatóak az antalógiában, és amit még nem is említettem, hogy minden novellához tartozik majd egy csodás László Maya illusztráció is. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifHb4GbutqRQEhsruSDErLrtNBdGT-oKdRs8IgjtW1Z9JS4lcurJpvuRgGpzufwSdiDZy2fAJkkhv_W71dr8d35_MFcVu1QI3yLDwrQnxbLe2s-YYtm-TrCLo8XeI6K1oynsJRKiQFN3_5/s1600/covers_466616.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifHb4GbutqRQEhsruSDErLrtNBdGT-oKdRs8IgjtW1Z9JS4lcurJpvuRgGpzufwSdiDZy2fAJkkhv_W71dr8d35_MFcVu1QI3yLDwrQnxbLe2s-YYtm-TrCLo8XeI6K1oynsJRKiQFN3_5/s400/covers_466616.jpg" width="266" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szerelemfalatkák, lelki cseppek hétköznapokra!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Mit tennél, ha mindig ott éreznéd a bőrödön a lelki társad fizikai sérülését,
és minden életben hozzá vezetne az utad?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Vagy ha boszorkányként el tudnád lopni a húgod arcát?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Milyen érzés lehet szoborként beleszeretni egy élőbe?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Vágytál már méhek közé az első randin, álmodoztál a szerelemről francia utcákon?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Milyen színű lehet a hiány, a szerelem, a vágy?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tizenhét novella, tizenhét szívdobogtató történet!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A szerelem sokféle: néha érzéki és szenvedélyes, máskor derűs, gyakran keserédes, de mindenképpen csodálatos.
Az antológia első fele a fantázia világába kalauzol el, míg a második fele a valóságban mutatja be, milyen lenyűgöző, ha valaki elrabolja a szíved.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Az Érints meg! pályázat tizenkét nyertes írása.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A kötetet tovább gazdagítják On Sai, Helena Silence, Kemese Fanni, Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor novellái.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Engedj a csábítás bűvöletének!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-21322341392886887732017-06-29T19:38:00.003+02:002017-06-29T19:40:08.678+02:00Novellám az SFmagon<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS9yJyZqjBAGt-mUUEJk2OMEQHtu2wk1Vhe8S9exYRuBQ-8VA7bgBzmV54d3WzZ_51Ljf1u37sKj0_4UOUblQfHluwEYCdT6UKfbc9jEw4brfCbFXtnSgq2na1HY6lpffJKfewtqAv6NAs/s1600/12070884_152696055084751_436099983_n+copy.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="675" data-original-width="540" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS9yJyZqjBAGt-mUUEJk2OMEQHtu2wk1Vhe8S9exYRuBQ-8VA7bgBzmV54d3WzZ_51Ljf1u37sKj0_4UOUblQfHluwEYCdT6UKfbc9jEw4brfCbFXtnSgq2na1HY6lpffJKfewtqAv6NAs/s400/12070884_152696055084751_436099983_n+copy.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fotó: Jókay Bálint</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://kemesefanni.blogspot.hu/2016/05/a-nagy-alamerules.html">Tavaly írtam <i>A nagy alámerülés</i> című novellámról</a>, amely az Új Galaxis 24. számában jelent meg. Most, hogy beköszöntött a nyár és a forróság, a novella felkerült az <a href="http://sfmag.hu/2017/06/29/kemese-fanni-a-nagy-alamerules-novella/">SFmagra</a>.</div>
<div style="text-align: justify;">
Van benne kánikula, világvége és hűsölő emberek egy Tesco ponty akváriumában.</div>
<br />
Így kezdődik:<br />
<i style="text-align: justify;">Egy szombati napon tetőzött a kánikula, és a hűvös medencében pancsolva arra gondoltam, hogy kopoltyút növesztek, és a víz alá költözöm. Talán gyanút kellett volna fognom, de azon a héten már-már megzápult az agyunk a hőségtől és a jó ideje tartó médiahisztériától, a világszerte tömegeket megmozgató vízimádástól.<br />Emlékszem, azon a héten a nap ezer wattos mosollyal hevítette a betonplaccokat, és a panelkülvárosok éjszaka is ontották magukból a meleget, mint a kályhában átforrósított téglák télen. Könnyeztek a klímák az erőlködéstől, és ha a hírekben nem éppen a vízimádókról esett szó, akkor a fővárosi vízosztást vagy az ájuldozó néniket mutogatták.</i><br />
<a href="http://sfmag.hu/2017/06/29/kemese-fanni-a-nagy-alamerules-novella/">Ide kattintva folytatódik</a>. :)<br />
<br />Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-91503661534217319162017-06-08T20:51:00.000+02:002017-06-08T20:51:10.182+02:00Dedikálás a Könyvhéten<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxAa6EJF9wv90P3w80apj4c7w_dGffq3N7gMjD4aCSK8S-5FRV6NV2IKPcJtOUsgp5gedzgOckEe5bI4dkTwSR8Ylno9jRCIhQr-n4MQTMY81YZ0huT7xg-zZzHOWCP6b7SygZMMVQxVL2/s1600/7107421744762570751%253Faccount_id%253D2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="717" data-original-width="717" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxAa6EJF9wv90P3w80apj4c7w_dGffq3N7gMjD4aCSK8S-5FRV6NV2IKPcJtOUsgp5gedzgOckEe5bI4dkTwSR8Ylno9jRCIhQr-n4MQTMY81YZ0huT7xg-zZzHOWCP6b7SygZMMVQxVL2/s320/7107421744762570751%253Faccount_id%253D2.jpg" width="320" /></a>Helenával rapid dedikálást tartunk a Könyvhéten. :)<br />
<b>Időpont:</b> június 10. szombat, 15:30-16:00 (igen, tényleg csak fél óra lesz)<br />
<b>Helyszín:</b> Budapest, Vörösmarty tér, (Fontos, hogy a kiadónak két standja lesz, és mi a bolti standnál leszünk: Alexandra Value, 15-ös stand).<br />
<a href="https://www.facebook.com/events/268016953670472/?acontext=%7B%22action_history%22%3A%22[%7B%5C%22surface%5C%22%3A%5C%22page%5C%22%2C%5C%22mechanism%5C%22%3A%5C%22page_upcoming_events_card%5C%22%2C%5C%22extra_data%5C%22%3A[]%7D]%22%2C%22has_source%22%3Atrue%7D">Facebook esemény</a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-33081534744471286052017-05-21T09:51:00.002+02:002017-05-21T14:16:10.027+02:00Podcast szemle: Writing excuses<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHos_0Qqh2Q_2E6jAUAARxzOQ0W4AqyorPgkWjI2XO6iCEK8aRKYys5HgX2gyWh49iWSImL5W09zdAzKLpUm_5EdDa3uHXpDgvnIOpdJ0pWQGwXj3-5EEKzYPycLF1hGg34M-hnYknKCfI/s1600/Whats-your-excuse..jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="275" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHos_0Qqh2Q_2E6jAUAARxzOQ0W4AqyorPgkWjI2XO6iCEK8aRKYys5HgX2gyWh49iWSImL5W09zdAzKLpUm_5EdDa3uHXpDgvnIOpdJ0pWQGwXj3-5EEKzYPycLF1hGg34M-hnYknKCfI/s400/Whats-your-excuse..jpg" width="400" /></a>Az utóbbi időben volt szerencsém viszonylag sokat utazni, és ezúttal már nem is vittem magammal könyvet, hanem letöltöttem egy jó adag podcastot a telefonomra, bepakoltam egy fülest, és meg is volt a kikapcsolódás a táj bámulása közben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Talán pinteresten futottam bele először a <a href="http://www.writingexcuses.com/">Writing excuses (Írói kifogások) podcast</a> ajánlóba, és Dan Wells nevét (itthon a Fumax adja ki a könyveit, ismerős lehet tőle a <i>Partials</i> vagy mondjuk a <i>Nem vagyok sorozatgyilkos</i>) felismertem a beszélgető szerzők közül, ezért egy kicsit körbenéztem az oldalukon. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már a műsor ars poeticája is vicces: fifteen minutes long, because you're in a hurry, and we're not that smart (15 perc hosszú, mivel neked is sietős és mi sem vagyunk annyira okosak), és az valóban igaz, hogy 15 percbe beleférnek, de az kevéssé, hogy nem okosak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Minden adásban hárman-négyen-öten elegyednek beszélgetésbe egy adott témakör kapcsán, sokszor meglepetés vendéggel, akik vegyesen ismertebb és számomra ismeretlenebb szerzők. Tetszik, hogy egy-egy adásban a feldobott téma boncolgatása mellett mindig van egy könyvajánló, és a végén házi feladat, meg a búcsúzás (Kifogytál a kifogásokból, most irány írni! És tényleg úgy érzem, hogy mennem kéne írni.).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mostanra már 12 évadnyi anyag érhető el a honlapjukon, és én időben visszafelé haladva szemezgettem a cím alapján engem érdeklő témákból. A résztvevők profi zsánerírók, közöttük többszörösen díjazott is van, vegyesen nők és férfiak, így mindannyian egy kicsit más tapasztalaton alapuló szemszöget hoznak be a beszélgetésbe, és sok esetben konkrét példákkal és magyarázatokkal hozzák közelebb az adott témát a hallgatókhoz. Elmesélik, mit jelent az adott kifejezés, így a kezdő író is boldogul, de a beszélgetés közben bőven akad olyan hozzászólás, ami a tapasztaltabbaknak is érdekes lehet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hisznek abban, hogy az írás tanulható és fejleszthető, és néha átcsillan, hogy a könyvkiadás bizony üzlet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hallgattam adást mondjuk arról (a teljesség igénye nélkül):</div>
<br />
<ul>
<li style="text-align: justify;">hogyan lehet felismerni az öncélúan "lila" szövegeket</li>
<li style="text-align: justify;">miért érdemes novellázni</li>
<li style="text-align: justify;">milyen munkamódszerrel dolgozik egy díjnyertes költő</li>
<li style="text-align: justify;">nemek megoszlása a történetekben</li>
<li style="text-align: justify;">humor a történetekben</li>
<li style="text-align: justify;">történet ritmusának befolyásolása a történet struktúrájával vagy épp a fejezetekkel</li>
<li style="text-align: justify;">nézőpontok kezelése (ezt a témát mindenféle szemszögből megpróbálták körbejárni)</li>
<li style="text-align: justify;">stílus, szóválasztás, bekezdések stb.</li>
</ul>
<div style="text-align: justify;">
De ezeken kívül még rengeteg, tényleg rengeteg téma van. A honlapon keresztül is hallgatható, de egy kattintással minden adás letölthető (így nem kell wi-fi hozzá később), tényleg könnyű a kezelése, ha még új vagy podcast téren (én nagyon új voltam).</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A beszélgetések angolul érhetőek el, de ha ez nem gond, abszolút érdemes követni őket.</div>
Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-36638354843246965432017-04-23T21:15:00.002+02:002017-04-23T21:24:10.104+02:00Könyvfesztivál 2017<div style="text-align: justify;">
Nincs mese, a Könyvfesztivál a kedvenc könyves rendezvényem. :)<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Idén végre felismerték a szervezők, hogy az ebédelés elég nehézkesen ment az utóbbi években, így rengeteg foodtruckot vonultattak fel a Millenáris parkban, de mondjuk a kedvenc csapolt meggysörös kisautó sem hiányzott a kínálatból. (Gyümölcssör=könyvfeszten vagyok.) Ami a reggelit illeti, a Szerelmeslevélben érdemes megállni egy jó pesztós levélre, gorgonzolás papucsra vagy kakaóscsigára.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szombaton az Orhan Pamuk dedikálás gigantikusan hosszú sora fogadott. A díszvendég író órákon át dedikált, és hiába telt el egy-két előadásnyi idő, a sor töretlenül kígyózott. Nem én voltam az egyetlen, aki első pillantásra azt gondolta, hogy a belépő miatt van sorban állás, de idén a program másik újdonságaként ingyenes volt a belépés.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Pesti nő könyvbemutatóján kezdtem a napot, és valami csodás volt. A <a href="http://www.pestino.hu/">Pesti nő blogon </a>Budapesten élő nőket interjúvolnak meg és fotóznak le az általuk választott budapesti helyszínen; híres nőket és hétköznapi hősöket egyaránt. A <a href="http://www.prae.hu/article/9744-a-pesti-no-hisz-a-valtozasban/">prae.hu-n</a> olvasható a beszélgetés kivonata, a moderátor remek volt, sokszor felnevettünk, másrészről meg felemelő, megható pillanatokból sem volt hiány.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A bemutatóról rohantam is át egy sci-fis előadásra, amelyen a Gabo SSF, Fumax és Agave kiadók képviselői <a href="https://www.youtube.com/watch?v=xXaTeciUp9E">beszélgettek a zsánerirodalom helyzetéről</a>. A tavalyi kritikákból okulva, idén az idő nagy részében valóban beszélgettek a résztvevők az aktualitásokról is: az Alexandra helyzetről, a külföldi és a magyar piac különbségeiről, és csak a legeslegvégén szorítottak helyet az új megjelenéseknek. A következő féléves megjelenéseket - mind a címeket mind a példányszámokat - visszaveti az Alexandra kereskedő hálózatának kiesése. Arra kérték az olvasókat, hogy akik tehetik, vásároljanak közvetlenül a kiadók webshopjaiból. (És ez egyébként minden kiadóra érvényes!) :) Remélik, hogy rendeződik ez a helyzet, és a megjelenésekben is fel tudják venni a fonalat.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az előadás után Helenával lesétáltunk a Könyvmolyképző B épületében lévő standjához (a kiadó idén először a D épület mellett a B-ben is állított standot) dedikálni. Nagy örömünkre rengetegen érkeztek a dedikálásra. Most először aláírtam egy oldaltáskát, és persze könyvjelzőket meg rengeteg Pippa és Mya könyvet is. :) Csodás érzés, hogy ennyire szeretitek a Pippa és Mya könyveket, és igazi meglepetés volt, hogy annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt jelentek meg a könyvek, ennyien eljöttettek. :)<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A dedikálás után baráti kávézás és beszélgetés következett, és összességében meg tudtam állni pár könyv és egy Könyves Magazin beszerzésénél. Nagyon szeretem ezeken az eseményeken, hogy rengeteg íróval össze lehet futni élőben, akár távolról meglesni őket dedikálás közben (Orhan Pamukot folyamatosan fotózták a lelkes olvasók).<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vasárnap délelőtt is kiugrottam egy rövid időre, és meg kell jegyezzem, hogy sokkal "élhetőbb" volt a Millenáris, a standokhoz remekül oda lehetett férni, így aki nem tervez dedikáláson vagy előadáson részt venni, csak nézelődne egy kicsit, lehet érdemes a vasárnapot választania a jövőben. Az egyik barista elmesélte, hogy szombaton a foodtruckoknál is extrém sorok alakultak ki, akár egy órába is telt hozzájutni egy burgerhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgSXnhy2KHOaV5RGL1hfWMm7SKNZd99jOE6mqksTS2ycmGRleGV3hczH4H0mqAbGs-onmwNZjB57rdIe_Ts6W5eiYD5A9Q39MVHYbD3t_qLc08oeZDCopEoKerQB8plcaNVtF7GAl6SRg8/s1600/18013461_1336994349719808_6287922654959632384_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="353" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgSXnhy2KHOaV5RGL1hfWMm7SKNZd99jOE6mqksTS2ycmGRleGV3hczH4H0mqAbGs-onmwNZjB57rdIe_Ts6W5eiYD5A9Q39MVHYbD3t_qLc08oeZDCopEoKerQB8plcaNVtF7GAl6SRg8/s400/18013461_1336994349719808_6287922654959632384_n.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az Instagram fotóért köszönet @Mudblood4-nek :)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Szuper hétvége volt, a Könyvfesztivál marad a kedvenc könyves eseményem. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha nem sikerült ellátogatnod a Könyvfesztiválra semmi vész, a <a href="http://varazstinta.blogspot.hu/2017/04/konyvfesztival-elmenybeszamolo.html?m=0">Varázstinta blogon </a>indult egy játék dedikált könyvjelzőkért. :)</div>
Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-68306500883727966552017-04-18T22:17:00.001+02:002017-04-20T07:26:59.710+02:00Könyvfesztivál szubjektív programajánló<div style="text-align: justify;">
Arra gondoltam, hogy idén is összegyűjtöm, hogy mely Könyvfesztivál programok keltették fel a figyelmemet. Számomra a Könyvfeszt a legjobb könyves banzáj egész évben, mert áprilisban még nincs hőség, a látogatótömeg is egy picit jobban eloszlik a Millenáris területén, és eső esetén adja magát a rengeteg fedett hely.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Folyamatosan</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Pesti nő, Bach Máté kiállítása</div>
<div style="text-align: justify;">
B épület, előtér</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Szombat</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Milyen is a pesti nő?</div>
<div style="text-align: justify;">
Izsó Zita és Bach Máté Pesti nő című interjúkötetének bemutató beszélgetése. </div>
<div style="text-align: justify;">
11:31-12:30 - Márai terem</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Beszélgetés a kortárs science fiction- és fantasy irodalomról</div>
<div style="text-align: justify;">
Résztvevők: Kleinheincz Csilla (GABO), Németh Vladimir (Fumax) és Velkei Zoltán (Agave Könyvek)</div>
<div style="text-align: justify;">
12.30–14.00 - Supka Géza terem</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Társadalmi és politikai kérdések a képzelet világaiban. A Fantasztikus világok című politológiai antológia könyvbemutató műsora</div>
<div style="text-align: justify;">
14.00–15.00 - Külső pódium a B épület mellett</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
László Zoltán kerekasztal beszélgetés és dedikálás</div>
<div style="text-align: justify;">
14:30-15:30 - Agave stand</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Vasárnap</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Felolvasószínház David Walliams A nagy szökés című regényéből A Könyvfesztiválra jelenik meg a Kolibri Kiadónál David Walliams újabb regénye, A nagy szökés, amely a Gengszter nagyiéhoz hasonló siker várományosa lehet. Főhőse, a II. világháborúban vadászpilótaként részt vevő nagypapa időskorára elfelejti, ki is ő valójában, és a mindennapokat is úgy éli meg, mintha még zajlana a háború. Unokája az egyetlen, aki megérti őt – ő siet segítségére akkor is, amikor a nagyapa idősek otthonába kerül...</div>
<div style="text-align: justify;">
15.00–15.45 - Gyerek- (b)irodalom<br />
<br />
Pál Sándor Attila: Düvő, Hevesi Judit: Holnap ne gyere<br />
A szerzőkkel Ott Anna beszélget (Líracsúcs)<br />
14:00-15:00 - G9 stand</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Szombat és vasárnap</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Szív küldi – Küldj képeslapot az InstaVerssel!
Úgy érzed, nem tudod kifejezni szerelmed, barátod vagy a szüleid iránti érzéseidet? Érezted már úgy, amikor egy verset olvastál, mintha a te gondolataidból írták volna? Gyere el standunkra, és küldd el kortárs szerzők verseit az ismerőseidnek! Klasszikus képeslapjainkon elfér személyes üzeneted is, a feladással sem kell bajlódnod, majd mi intézzük! Üzenj és oszd meg a kortárs magyar irodalmat – egyszerre!</div>
<div style="text-align: justify;">
15.00–19.00 - G9 stand</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Felhőmesék és óriásbuborék show Mesél: Tóth Krisztina</div>
<div style="text-align: justify;">
16.00–17.00 - Külső pódium a B épület mellett</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Könyvmolyképző Kiadó programjairól szóló összefoglalót <a href="http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/talalkozzunk-a-konyvfesztivalon-9126.html">ide kattintva</a> találjátok meg.<br />
Helenával közös dedikálásunk Fb eseményét <a href="https://www.facebook.com/events/1509889009029522/">itt</a> eléritek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_lRq1O8ZnDwG8_O25jHhSwsnpzhmC8ArlnPjN0QNoqBT56vLYhGIEqjXozW7SfNy0-9grTIZf62U2n_qJrkNen9EPnVOM2_uZn5CodpNP6CZBdYwV-up96upZhoWg1PsHnPyOdHKv0nYO/s1600/konyvfeszt-2017-helena.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="332" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_lRq1O8ZnDwG8_O25jHhSwsnpzhmC8ArlnPjN0QNoqBT56vLYhGIEqjXozW7SfNy0-9grTIZf62U2n_qJrkNen9EPnVOM2_uZn5CodpNP6CZBdYwV-up96upZhoWg1PsHnPyOdHKv0nYO/s640/konyvfeszt-2017-helena.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
A végére pedig egy szubjektív könyv kívánságlista, ebből fogok szemezgetni a standoknál (ha nincs lista, elfajulhatnak a dolgok, akár egy bevásárlásnál :D)<br />
<ul>
<li>Carrie Fisher: A hercegnő naplója </li>
<li>V.E. Schwab: Egy sötétebb mágia (most olvastam és a háttérvilág isteni volt)</li>
<li>Sylvain Neuvel: Alvó óriások (eddig nagyon izgalmas a felütése)</li>
<li>William Burnett - David J. Evans: Tervezd meg az életed (Tetszett.)</li>
<li>Meik Viking: Hygge - A dán életérzés, amely boldoggá tesz (Kinéztem angolul, de már jön magyarul is.)</li>
<li>N.K. Jemisin: Az ötödik évszak (személyes ajánlást is kaptam, de ez <a href="http://konyves.blog.hu/2017/04/17/n_k_jemisin_rogziteni_akartam_hogy_milyen_masodosztalyu_allampolgarnak_lenni">az interjú a szerzővel</a> még inkább ráerősített arra, hogy el kell olvasnom)</li>
<li>Charlie N. Holmberg: A papírmágus</li>
<li>Izsó Zita - Bach Máté: Pesti nő (Időről időre ellátogatok a <a href="http://www.pestino.hu/">blogjukra</a>)</li>
<li>Libri irodalmi díj <a href="http://konyves.blog.hu/2017/03/09/libri_irodalmi_dijak_2017_indul_a_szavazas">shortlist</a></li>
<li>Hevesi Judit: Holnap ne gyere</li>
<li>HVG Könyvek közül a Kreativitás Rt. és a Storytelling is érdekesnek tűnik</li>
</ul>
<br /></div>
Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-85521888943563538632017-03-29T22:41:00.000+02:002017-03-29T22:42:40.756+02:00Dedikálás a Könyvfesztiválon<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="text-align: start;">Idén is szeretettel Várunk Titeket Helenával a Könyvfesztiválon. :)</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://www.facebook.com/events/1509889009029522/">Ide kattintva eléritek a Facebook eseményt is.</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="text-align: start;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgACOEDPkWCLAKiQN3EDFBDjUde4VeWKlxmNE3wIh64bd8ur1cpMUzbJAy2qhB29l8KtNwSgF3idMs8w47QlJWtiCP4labrL1dUf1YNxp7wGnsyzxpuYuXIgWiZS8bBPhSh6ErH_bJrxBv_/s1600/konyvfeszt-2017-helena.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="334" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgACOEDPkWCLAKiQN3EDFBDjUde4VeWKlxmNE3wIh64bd8ur1cpMUzbJAy2qhB29l8KtNwSgF3idMs8w47QlJWtiCP4labrL1dUf1YNxp7wGnsyzxpuYuXIgWiZS8bBPhSh6ErH_bJrxBv_/s640/konyvfeszt-2017-helena.png" width="640" /></a></div>
Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-22613804708059506902017-03-19T21:28:00.000+01:002017-03-19T21:52:59.221+01:00TED Talks #1: Amanda Palmer és a kérés művészete<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGvIZneV4v8jRg6ZvstSLgGCgqiOSk_twpFV_uRLLD78HvjygH04qU8_ztr9wdreE4KURFP7q6HjTfzNMdG1hHjiOdGq4tqQPDGI_Tcdx-pZL4VvMzCZsqJwkhl61A007JflSpN4cXDwtY/s1600/a+keres+muveszete+borito+300dpi-450x600.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGvIZneV4v8jRg6ZvstSLgGCgqiOSk_twpFV_uRLLD78HvjygH04qU8_ztr9wdreE4KURFP7q6HjTfzNMdG1hHjiOdGq4tqQPDGI_Tcdx-pZL4VvMzCZsqJwkhl61A007JflSpN4cXDwtY/s320/a+keres+muveszete+borito+300dpi-450x600.jpg" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Neil Gaiman a <i>Kilátás az erkélyről</i> című esszékötetének egyik írásában így jellemzi feleségét, Amanda Palmert: <i>közvetlen, meghökkentően vicces, fesztelen, olykor hangos, szinte zavarba hozhatatlan, gyönyörű és beszédes énekesnő. </i>Neil Gaiman több esszéjén keresztül megismerhetjük egy kicsit az énekesnőt, bepillantást nyerhetünk a koncertjeibe – olyan részletességgel, mintha magunk is ott állnánk a közönségben –, elcsíphetjük a párbeszédeiket, és olyan közös projektből is olvashatunk részletet, amelynek keretében Neil válogatott módszerekkel párszor megölte Amandát. :) </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Neil az esszékötetében még a számomra ismeretlen művészekről is olyan érdekesen és kedvesen írt, hogy az embernek rögtön kedve támad többet megtudni az illetőkről, és ez többszörösen érvényes volt Amanda Palmerre, akinek ráadásul már jó ideje szemeztem a könyvével. Szinte belevetettem magamat <i>A kérés művészete - Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni </i>című kötetébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szuper egyveleg ez a könyv, Amanda a saját életén keresztül, példákon és anekdotákon át mutatja be, hogy tulajdonképpen a céljai megvalósítását és a sikerei elérését hogyan építette fel – ahogyan nevezi – a kérés művészetére. A könyvben bemutatja az első lépéseket, amikor élő szoborként némi apróért cserébe egy szál virágot és egy pillanatnyi szemkontaktust ajánlott fel az utca adakozó kedvű népének, majd később zenei karrierjében kamatoztatta a szoborként megszerzett tapasztalatait.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután kemény munkával, az internet segítségével közönséget épített magának, és ami még fontosabb, a közönségét összetartó közösséggé kovácsolta, idővel úgy döntött, hogy közvetlen cserébe kezd velük: ingyen adja a zenéjét a világnak és a rajongóira bízza, hogy mennyit fizetnek érte. És a zeneipar legnagyobb megdöbbenésére működött a dolog, Amanda lett az első olyan zenész, aki egymillió dollárt gyűjtött össze közösségi finanszírozással egy kickstarter projektben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A könyvben persze sok minden mást is elmesél Amanda: bensőséges részleteket a kapcsolatairól, ír Neil Gaimanről, Anthonyról a mentoráról, nehéz helyzetben lévő rajongókról és művésztársakról. Nem csak az alkotásról és a csillogásról esik szó, hanem mélypontokról, döntésekről, amelyek utálatot gerjesztettek a közvéleményben, félelmekről, és arról, hogy miként birkózott meg velük.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A könyv nagyon pozitív, felemelő és emberi, a legerősebb üzenete pedig az, hogy merjünk adni, kérni és elfogadni, kerüljünk be a nagy körforgásba. Amanda írásának fantasztikus sodrása van, a könyv felépítése is csodás, felváltva tekint vissza a múltba és mutatja be a Neil Gaimannel való megismerkedésének majd házassághoz vezető kapcsolatának a lépéseit, és mindezt megspékeli a saját dalszövegeivel, fotóival és anekdotáival.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy gyorstalpalóért érdemes megnézni a TED előadását (és mint a legtöbb TED előadásnál, itt is beállítható magyar felirat). Ha ma még nem jutottál inspirációhoz, akkor ezt ne hagyd ki:</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/xMj_P_6H69g" width="560"></iframe>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">Látva a könyvborítót vagy a TED beszélgetést, rögtön felmerült bennem: de miért ilyen Amanda szemöldöke? Előrevetítem, hogy a könyvből kiderül: egy szerep kedvéért borotválta le először a szemöldökét, aztán úgy hagyta, és maga pingált mindenféle vonalakat a helyére, mert észrevette, így sokkal inkább a szemébe néznek az emberek. :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"><br /></span></div>
Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-62644129154084176442016-12-24T22:18:00.000+01:002019-12-26T09:15:43.889+01:00Gombhoz ünnepi kabátot<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLgJyEPl3J4VOw9yKppd_XE6Gai7_dg5PYrRjbl8KdELomq_EJAXct5hDuy-edNn1Ss8j3Hqlp3qRwZ_T-t-B-VVvRaCbSheFzxw3bbfE4a-f1C8ED7KAOw4BfUEXqzmexqdv37ifEyl12/s1600/IMG_20161224_213551_016.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLgJyEPl3J4VOw9yKppd_XE6Gai7_dg5PYrRjbl8KdELomq_EJAXct5hDuy-edNn1Ss8j3Hqlp3qRwZ_T-t-B-VVvRaCbSheFzxw3bbfE4a-f1C8ED7KAOw4BfUEXqzmexqdv37ifEyl12/s400/IMG_20161224_213551_016.jpg" width="398" /></a></div>
<b>Kemese Fanni - A hógömb</b><br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Karácsony előtti este a viharerőművek kürtői meglepetés hófelhőket pöfékeltek a város fölé, és a hózápor beporcukrozta a háztetőket.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A gyerekek hógolyóztak a karácsonyi fényárban; bejglit vacsoráztak, és habos kakaót hörpölve nézték a </i>Grincset.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Amikor az utolsó gyerek is elaludt, egy jármű jelent meg a c-re fogyott Hold közepén, és átsiklott a város védőburkán. A szánt rozsdás robotrénszarvasok húzták, a bakon piroskabátos alak vigyorgott.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A szán motorja felbőgött, és egy öblös csövön át felporszívózta a becses havat a tetőkről és macskakövekről. Miután az utolsó felhőfoszlányt is begyűjtötte, a tolvaj rükvercbe kapcsolt, és imbolygó gépezetével felszívódott a csillagos égen. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ho-ho-ho! Boldog karácsonyt!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>(Rázd meg, és újrakezdődik! :))</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Régi terv volt, hogy írjak egy karácsonyi történetet, amely elfér egy képeslapra. Idén végre megszólított egy képeslap, és rajta a felütés. Hiszen annyi, annyi csoda történhet karácsony előtti este.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amire előre nem gondoltam, hogy ez a rövidke kis történet csak egy szelete egy nagyobb történetnek, amely az adventi időszakban foglalkoztatott. Majd meglátjuk, hogy sikerül-e kikerekednie belőle valaminek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval így lett a képeslaphoz egy mini történet, így lett a gombhoz kabát. :)</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
------------------</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A Blogturné Klub idén is szervezett egy karácsonyi blogturnét, amelynek keretében írókat kértek fel, hogy videó vagy hangüzenet formájában kívánjanak boldog karácsonyt maguk vagy valamelyik szeretett karakterük nevében.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://mfkata-about.blogspot.hu/2016/12/karacsonyi-blogturne-2016.html">MFKata blogjára</a> került fel az én karácsonyi jókívánságom. :)</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
------------------<br />
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
Tavaly írtam egy karácsonyi kiegészítő történetet a Mya könyvhöz. A novella címe <i>Szárnyaszegettek</i>, és két jól ismert, meg egy kevésbé ismert szemszögkarakter szólal meg benne.
Ha eddig kihagytátok volna, <a href="http://kemesefanni.blogspot.hu/2016/12/szarnyaszegettek.html">most már olvasható itt a blogon is. </a> :)</div>
<div style="text-align: justify;">
A karácsonyi készülődésben amúgy is jól esik egy kis pihenés. :) 🌲🎄🎁</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6iMlzu8Fk5m7z41FWgGJHRMjb0RoUVFdR4T3g_ZXJdcBHa48C0U9kTfN7iTmXYdUX2eTzZJkLzA-i1mtE7IzaJJ9lJo7Y7rjUy-JMZgh1ql5kxdCR5ZY1AhM3m2MU2MBy-aHhAkg1e2_q/s1600/IMG_20161220_083509.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6iMlzu8Fk5m7z41FWgGJHRMjb0RoUVFdR4T3g_ZXJdcBHa48C0U9kTfN7iTmXYdUX2eTzZJkLzA-i1mtE7IzaJJ9lJo7Y7rjUy-JMZgh1ql5kxdCR5ZY1AhM3m2MU2MBy-aHhAkg1e2_q/s400/IMG_20161220_083509.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Mindenkinek könyvekben gazdag karácsonyt és boldog új évet kívánok! :)</div>
Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-2373707987294099162016-12-17T23:45:00.000+01:002017-12-25T22:10:56.923+01:00Szárnyaszegettek<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A Pippa Kenn-trilógia karácsonyi kiegészítő története</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Pippa Kenn</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
BEESTEM A KENN-HÁZBA, és gyorsan kizártam a szállingózó hóesést, meg az orrokat pirosra csípő hideget. Levettem az átázott holmimat, a hajamból kiráztam az olvadozó havat.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Hahó! – kiáltottam, de válasz nem érkezett. Az üres csend erődházakhoz illett, nem családi házakhoz. Jelly kutya sem fogadott a küszöbön, de nem csak ez hibádzott: a máskor patyolat kövön vaskos sárcsík kenődött szét. Nem kutyamancsról vagy bundáról való, hanem mintha valami nehéz, piszkos tárgyat ráncigáltak volna be a házba.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A testem megfeszült a szokatlan jelek láttán. Követtem a nyomokat, ujjam begörbült, a bőrkesztyű nyikorgott a kezemen. A lépcsőfokokon apró fagyott földrögök hevertek szerteszét, csikorogtak, ahogy rájuk léptem. Az emeleten izgatott suttogást csíptem el, és engedett a csomó a gyomromban.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A hangok a szobámból jöttek, a résnyire nyitott ajtóm vonzott; titok lapult mögötte.<br />
<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Belöktem az ajtót, és megtorpantam a küszöbön. A sárcsík egy embermagas, cserepes tujában végződött. A terebélyes, kékeszöld lomb betöltötte a teret; a szoba, amelyet nem bírtam belakni, most először tűnt otthonosnak. Az ágakról tarka gombócok lógtak, a bütykös ágvégekre masnikat csomóztak. Mit keres itt egy fa? Minek aggatták tele egy csomó… Várjunk csak!</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Hazel kiugrott a tuja mögül, az ágak megrezdültek.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Ta-daa! – Kitárta a karját, mintha magához akarná ölelni az egész világot, de lehet, hogy csak engem. Vigyorgott, az az érzésem támadt, hogy csak a villogó fogsorának van helye az arcán.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Boldog karácsonyt! – mondta Phil, és szerényen ő is előbújt, kezében tükörfényes fémdarab, amelyre éppen madzagot kötött. – Hazel is ezt mondta, csak karácsonyi nyelven.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Hazel Phil vállába öklözött.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Nincs is olyan nyelv!</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Te már csak tudod! – szúrt vissza Phil. – Nem is jársz iskolába!</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Sssh! Fogd be!</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Phil a következő öklözés elől ellépett, és a hevenyészett díszt az egyik ágra akasztotta.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– De ha egyszer így van?</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Az ikrek vitába bonyolódtak, nem szóltam közbe, csak vártam a végét.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Megvizsgáltam a vászon gombócokat: mind levarrt ujjú, kitömött kesztyűk voltak. Hazel munkája. Az ágak tövébe akasztott drótokból és fémdarabokból készült díszek pedig Phil találékonyságát dicsérték. Feldíszítettek egy fát; a giccses tuja valójában karácsonyfa akart lenni. A mai, téli napfordulót követő harmadik nap egybeesett a régi hagyománnyal. Olvastam karácsonyokról. Az apám a legmagasabb polcokra dugta el előlem ezeket a történeteket, mint minden családról és a családi összetartozás erejéről szóló könyvet. Apám tudta, hogy én csak magamra számíthatok, ha ő már nem lesz.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Tudod mi az a karácsony, igaz? – kérdezte Hazel. Összevonta a szemöldökét, próbálta megfejteni, hogy mit jelent a könnyfátyol, amit gyorsan kidörgöltem a szememből.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Hogyan magyarázhatnám el, hogy ez a feldíszített fa olyan, mintha belépnék egy könyv lapjaira? A családdal együtt járt az örökös alapzaj, a közös étkezések, nevetés vicceken, osztozás terheken. Megfigyeltem, hogy a családok megünnepeltek előre kitűzött napokat, apropót kerestek, hogy összegyűljenek és időt töltsenek együtt.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Bárcsak megsúghatnám a három évvel fiatalabb Pippának, hogy ez lesz a jutalma, ha kitart: egy nap átélheti az érzést, amiről azt gondolta, csak olvashat.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Ez az én ajándékom? – kérdeztem Hazeltől. Felvihogtam; egy Kenn-karácsony gondolata többé már nem fért el bennem. Hazel és Phil elégedetten összenéztek, cinkos tekintettel; már nyoma sem volt az előbbi szóváltásnak.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Hazel Kenn! – üvöltötte a nagybátyám a földszintről. A lépcsőn közeledő Peternek haragosan görbült az árnyéka. – Vörös Joe-nak eltűnt a francos tujája, és azt mondták te rángattad be ide. Ajánlom, hogy ne legyen közöd hozzá, mert olyan büntetést kapsz, hogy…</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Peter szava elakadt, amikor belépett a szobába. Felmérte a mosolyomat, aztán a tuját, aztán a fintorgó gyerekeit, aztán az elkomorodó arckifejezésemet.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Ez meg… – kezdett bele Peter, és Phil behúzta a nyakát, Hazel meg karba tette a kezét, amikor Peter nagy levegőt vett a kiabáláshoz.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Hazel, eredj le Vörös Joe-hoz, és kérj bocsánatot a taplóságodért! Mondd meg neki, hogy két hétig szobafogságban vagy!
– Sosem adta volna oda az a zsugori szemé… – ellenkezett Hazel.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Indulj!</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– De apa! – toppantott Hazel; hangja Hazel-hisztis, amivel elért bármit, amit akart. Rám mutatott. Francba! – Nem látod, hogy Pippa mennyire…</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Eredj! – Peter ajtót mutatott. Hazel először nem mozdult, majd veszített egy gyors szempárbajban, és ciccegve kitrappolt a szobából.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Peter szája megrándult, amikor elhaladt mellette Hazel. Mosolykezdeményt harapott el, de a hangja még mindig csattant.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Azt is mondd meg Vörös Joe-nak, hogy megkapja a tujáját holnap, és átvállalom a tartozását, amivel Kutyaorrú felé kell elszámolnia. És sajnálod, érted? Sajnálod, hogy szó nélkül elhoztad.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Persze! – Hazel kinevette az apját, és már rohant is lefelé. – Sajnálom.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– És takarítsd fel a sarat, mielőtt anyád hazaér!</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Hazel már messze járt, Peter összecsippentette az orrnyerge tövét. Phil felélénkülten visszatette a fára a saját díszeit, amiket Hazel leszedett.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Hoztam csirkehúst pitének! – újságolta. – Mya azt mondta, hogy elsőrangú csirke volt.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Peter otthagyott minket, pedig ha megvárja, megköszöntem volna, hogy maradhat a tuja a házban.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Miután Hester hazaért az ügyeletből, húsospitét sütöttünk, és annyi krumplis pogácsát szaggattunk, hogy még a szomszédoknak is jutott belőle. Hazelnek még órákkal később is liszt pergett az őztincseiből, és még napokkal később is érezni véltem a sülő pogácsa illatát.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A szolárlámpákra piros és zöld kendőket borítottunk, és a tompa fények mellett az ikrek csendes éjt húztak hegedűn és csellón. Phil úgy énekelt, mint egy angyal, és Hazel azzal szekálta, hogy úgy énekel, mint egy angyal. Hester rám adott egy angyalszárnyat, amelyet egy régi jelmezes ládából túrt elő. Hazel kristályokat tűzött a hajamba, és a szobámban összekapaszkodva pörögtünk körbe-körbe, míg el nem mosódott körülöttünk a világ, és a szédüléstől meg a nevetéstől lábra sem bírtunk állni. Később rég olvasott történeteket meséltem, szóról szóra, ahogy belém égtek az erődházban. Még Peter is velünk egy szobában ücsörgött; a saját emlékeibe merült, és egy pohár bort szopogatott.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Aznap este, a Kenn-karácsonyon, könnyű volt a mellkasom és a szívem. Azt hiszem, még álmomban is mosolyogtam.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Bárcsak megállt volna az idő!</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mya Mavis</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megállt az idő azon az átkozott karácsonyi éjszakán.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Át akartam aludni az egészet, de csak az ágyban forgolódtam, és laposakat pislogva figyeltem a szoba mennyezetét, ahogy az árnyékok tintacseppekként gördültek elő a sarkokból és képekbe tömörültek.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Megint angyal alakját vették fel először, aki a templom tetején állt. Puskáját diadalmasan a magasba emelte, majd glória virult a feje köré, mint egy véraláfutás. A mélyből sápadtkezek nyúltak felé, de nem érték el soha; karmos ujjukat behajlították és kiegyenesítették, mintha szélben hajlongó göcsörtös ágak lennének. Aztán az angyal behúzta a szárnyát, és mögötte megjelent egy satírozott folt, amely barbárrá nyúlt, és csupa éles körvonalban állapodott meg. Igen, a barbár volt az, a fivérek közül a rettenetesebbik, a kendője sáv a homlokán, és a mellkasa a szíve felett szénfeketévé sötétedett. A barbár az angyalt nézte, de szétesett a kép, mintha zápor verne szét egy higanytócsát.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Az árnyékok szavakká álltak össze. Annyi volt belőlük dühösen egymásra pingálva, keresztül-kasul és még fejjel lefelé is, hogy alig bírtam kiolvasni őket. A szívem nagyot dobbant. Rólam szóltak a feliratok, Mya, Mya, Mya mindenütt.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Meddig dédelgetünk terroristákat?</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Mya Mavis halált érdemel! Bűnei: apagyilkos, anyagyilkos, gyerekgyilkos. Peter Kenn mégis futni hagyja.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Mya Mavis látta előre. Tudta.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Hányan vannak még? Rejtegeti őket.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Elhűlt bennem a vér, ahogy egyre több szó furakodott a fejembe. Az árnyfesték lecsurgott a falakon, és hurkokat formált, akasztófa köteleket.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Kop-kop.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Összerezzentem, az ablak felé kaptam a fejemet, és mire visszanéztem a mennyezetre már nem volt ott semmi sem. A Mavis-átok végre eltakarodott és békén hagyott. Csak a gyors szívverést meg a rémületet hagyta hátra. Valamit láttam az előbb. Mit is?
Újabb kavics koppant az üvegen, lepattant és kop-kop-kop a tetőcserepeknek verődött. Csend, majd szisszenés és motyogás szűrődött be odalentről.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Kiugrottam az ágyból Phil hangjára. Feltoltam az ablakot, nagyot csattant a keretben.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Mit csinálsz itt? – kérdeztem mosolyogva. A vörös loboncom előrehullott, úgy kellett hátrakanalaznom, hogy lássak valamit. Lent megmozdult egy árnyék. Először csak a sárga szemeket vettem észre a feketeségben, mert Phil feketére változtatta a bőrét, hogy az árnyékban rejtőzködhessen. Megköszörülte a torkát, és a bőre kivilágosodott, az utcai lámpák fénye betegesre színezte őt.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Pillanat, várj! – mondta. – Gondolkodom.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Micsodán?</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Hogy vajon melyik felütés tetszene neked jobban.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Mik közül lehet választani?</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Na ezt figyeld: Rapunzel, engedd le a hajadat!</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Kuncogtam egy kicsit.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– De nem is arany színű a hajam.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Hát igen, ezért én is inkább afelé hajlok, hogy: <i>szólj újra, fényes angyal, mert az éjben fejem fölött nekem oly glóriás vagy, akár a mennyek szárnyas hírnöke. Vagy inkább: hívj édesednek s újra megkeresztelsz.</i></div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Na várjunk csak! – mondtam izgatottan, mert legalább annyira tetszett, hogy ráismertem arra az ősöreg drámára, mint a tény, hogy Phil mit is mondott. – Rómeó meghal. A mesében meg a királyfi megvakul, és nekem nincsenek gyógyító könnyeim. Melyiket választod?</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Csípő fájdalom hasított az arcomba. A szememtől indult, lefelé az arcomon, mintha valaki végigkarmolt volna, és húsig horzsolta volna a bőrömet. Odakaptam a kezemet, de már semmit sem éreztem, a fájdalom elillant. Úgy tettem, mintha megdörzsölném a szememet.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Ez magas labda volt – csóválta a fejét Phil. – Akkor maradok annál, hogy cserébe a csirkéért, hoztam neked húsospitét meg krumplis pogácsát. Gyere le a konyhaablakhoz!</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Nem jössz be?</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Ha nem érek haza, Hazel vagy az anyám élve megnyúz. Mérik mennyit kések, és még több éneklésre meg zenélésre kényszerítenek. Gyere! Apád nincs a konyhában.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Belépett az eresz alá, és eltűnt a szemem elől.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Sietek!</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Kirohantam a szobából, aztán megtorpantam a folyosón, mert elcsíptem Wyatt lázas hangját a földszintről. Akkor motyogott álmában ennyire hevesen, ha sokat ivott, de nem eleget ahhoz, hogy teljesen kiüsse magát. Lábujjhegyen merészkedtem előre, a pucér talppárnám cuppogott a padlón, és fáztam rövidnadrágban. Minden télen így aludtam, de idén valahogy huzatos volt a ház. Biztosan csak képzeltem, hogy Wyatt szó szerint megfagyasztotta a levegőt maga körül.</div>
<div style="text-align: justify;">
A földszinten hangosodott a motyogás.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
–…Mya…</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A nevem hallatán megtorpantam. Visszhangzott a folyosó. Mya, Mya, Mya. Mintha a falak is szitkozódtak volna. Az epe feltolult a torkomban, úgy kellett visszanyelnem. Szinte már hallottam, hogy Wyatt lenyomja a kilincset, és kilép a folyosóra. Leszid valamiért, amit nem is csináltam, vagy ami még rosszabb, becsmérli az anyámat. De a motyogás folytatódott, és értelmes szavakat hallottam ki. Klónozás. Masírozás. Nagymama. Wyatt sohasem beszélt a nagyanyjáról.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Az ajtóhoz léptem, és belestem a kulcslyukon, de sötét volt odabent, nem láttam semmit sem. A fülemet az ajtóra tapasztottam, és becsuktam a szememet, mintha egy érzék kiiktatásával felerősíthetném a másikat. Súrlódott a lepedő Wyatt forgolódásától. Alkohol bűze mart az orromba. Tenyésztés. Ocsmány. Gyűlölöm. És végül:</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Mya.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Ahányszor Wyatt kimondta a nevemet, görcsbe rándult a gyomrom. Mintha már a hangjával is megmérgezhetne.
Kopogtak a konyhaablakon. Fel ne ébresszük Wyattet! Vártam, hogy Wyatt elszóljon valami fontosat, de csak mocorgott, és talán a párnájába beszélt tovább. Kótyagosan a konyhába botorkáltam. Elhúztam a sötétítőt, és kinyitottam az ablakot. Vászonba csomagolt illatozó tál várt az ablakpárkányon.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Phil?</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Semmi válasz.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Feltérdeltem a konyhapultra, és kilestem a sikátorba. A leheletem párállott a fagyban. Egy fia lélek sem mászkált odakint. Phil sem bújt el a ház tövében. Nem várt meg.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Elszontyolodva kibontottam a batyut; a pogácsák aranybarnák, és fénylett a tetejük a tojástól; a piteszelet meg takaros rácsos mintájú. Az étel mellett megbújt egy üvegdarab. Kézbe vettem. Nem is üveg volt, hanem egy tükörcserép, jégcsap alakú. A kiszélesedő részére lyukat fúrtak és madzagot húztak át rajta. A hátoldalon macskakaparás: <i>Boldog karácsonyt (ahogy a régiek kívánnák egymásnak), gyönyörű Mya Mavis! P.</i></div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Elmosolyodtam, a szememet elfutotta a könny a hálától és a boldogságtól. Gyönyörű Mya Mavis. Phil sosem mondott mást, mint amit gondolt. Azon a karácsonyon azt gondolta, hogy Mya Mavis – ez lennék én – gyönyörű.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Bekaptam egy pogácsát, és az íze fennséges. A tükröt forgattam a kezemben, a mutatóujjamra akasztottam, és engedtem, hogy ide-oda lengjen. Az utcai lámpa fénye belevillant a szemembe. Óvatlanul pillantottam a tükörbe. </div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A sebek tűntek fel először. A hússzínű karmolások, amelyek úgy futották körbe a szememet, mint egy undok pókháló. Előredőltem, hogy jobban lássam magamat, a hajam előreomlott, és nem vörös a tükörben, hanem fehér, tökéletes <i>fehér</i>, mint a hó. Nem voltam öreg. Én voltam. Csak éppen fehér hajjal, összekarmolt arccal.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Elejtettem a tükröt és ripityára tört, a combomnak pattantak az üvegszilánkok. Leugrottam a pultról, megbolondulok, ha tovább kell néznem a tükröt. Kalapált a szívem, és ujjam közé csíptem a tincseimet. Vörösek, mint a vér. Ezt ismertem.
Aki visszanézett rám a tükörből, azt nem.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Még nem.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A mosogatóba sepertem a szilánkokat, és becsuktam az ablakot. A sikátor még mindig elhagyatott volt. Hálát adtam az égnek, hogy Phil már nem állt az ablak alatt.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Gage Mack</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ablaka alatt álltam.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Azt jól tudtam, hogy mennem kéne, mielőtt meglát valaki. Azt nem tudtam, hogyan kötöttem itt ki már megint. Percekkel ezelőtt az erdőkertben formagyakorlatoztam a katanával. Hazafelé az átizzadt pulóverem szinte rám fagyott, mégsem mentem be a Land-házba, hanem egyenesen ide jöttem. Mindig ide jöttem, a francba is. Ha itt ácsorogtam az ablaka alatt, jobban voltam, pedig nem láttam őt, nem hallottam lélegezni sem, és még az is lehet, hogy nem az ablak mögött aludt, amit néztem.
Ha most hazamennék, talán szétverném a falat, hogy végre alábbhagyjon az a feszültség, ami felébresztett minden éjjel, mióta az eszemet tudom. Olyan érzés volt, mint fulladozni egy tóban. Idebent csak rosszabbodott az éjszakai nyugtalanság. Nem hagytak aludni a történtek. Néha arra riadtam, hogy Sara ébresztget, néha odaképzeltem a rohadtakat, ahogy arról tanakodnak és mutogatnak egymásnak, hogy hogyan öljenek meg, és hogyan engeszteljék ki Sarát emiatt.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Egyre kisebb helyre szorultam. Mindenhol falak. Ruben miért nem látta, hogy napról napra összemegy körülöttünk a város? A végén betemet minket a beton.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Megmozdult valami mellettem, a széttépett kosárhalom árnyékában. A macska. Kiszúrtam már az előbb. De ahogy megmozdult, rájöttem, hogy nagyobb. Amiről azt hittem szemét, kibújt a halom alól. Felegyenesedett. Egy ványadt srác volt, beteges alkatú. Fekete volt az arca, és nem bírtam kivenni a vonásait az árnyékban. Tévedtem! Nem fekete az arca, hanem fehér, és a kezén a bőr is fehér. Sápadtfehér. Kapcsoltam, a dögök összekuporodnak sztázisban!</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Nyugalom ember! – a srác védekezőn intett, és ijedten nézte a kezemet a késem markolatán. Legalább nem rántottam fegyvert. Az is valami. Megint változott a bőre színe, halvány hússzínben állapodott meg, mintha hónapokra egy pincébe zárták volna. A srác szeme sárga hüllőszem. Kellemetlen. De most már felismertem. A Kenn-fiú volt az, a kígyóbőrű.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Egyszer még sápadtnak néznek, és véletlenül megölnek – mondtam.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Phil felvonta a szemöldökét, és némán mulatott rajtam. Óvatosan áthelyezte a testsúlyát, túl mereven. Tartott tőlem, de már kezdtem megszokni, hogy mindenki így van ezzel idebent.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Akár le is vághattam volna a fejedet.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Phil megvonta a vállát.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Csúnya halál lenne.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Phil a neved. Legalábbis gondolom, amikor épp nem a leszarom hogyan halok meg nagyfiút adod.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Valahogy meg kell halni. Úgysem tudnám megakadályozni, ha le akarnád vágni a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Zsebre vágta a kezét, és egy pillanatra lábujjhegyre állt.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Mit kerestél a kosarak között, Phil? Ittál pár pohár alkoholt, és józanodsz, hogy apád meg ne tudja?</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Nem. Ami azt illeti nem. Láttam, hogy jössz és elbújtam. Nem tetszik, hogy idejársz éjszakánként.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Sokfelé járok éjszakánként.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Őrszem kíséret nélkül, teszem hozzá. Az amúgy nem érdekel, hogy mit csinálsz sokfelé. Az igen, hogy Pippa ablakánál <i>mindig</i> megállsz.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Kimondta a nevét, és megremegett a gyomrom. Pippa ablakára pillantottam, majd vissza erre a vézna patkányra. Felröhögtem. Vérszegényen.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Mi közöd van hozzá? Beköpsz apunak?</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Phil megrázta a fejét.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Dehogy! A saját kezembe vettem az ügyet. Összeraktam a professzornak azt a drónt, és megígérte, hogy kiküldik bizonyítékot gyűjteni ellened a menedékhelyre.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Nyugalmat színleltem.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Ellenem?</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Phil mocorgott, de amikor azt hittem, már nem mer többet a szemembe nézni, összekapta magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Gyilkoltál.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Semmit sem váltott ki belőlem a vád. Ezzel a gondolattal keltem és feküdtem. Alig bírtam aludni, nem bírtam egyhelyben maradni, nem oszthattam meg senkivel, hogy mi történt.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Ha meglesznek a képi bizonyítékok a menedékhelyől, végre száműznek téged a pokolba a városfalon kívülre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hittem nem reagáltam, de Phil bátorsága csak a dumáig tartott. Menekülni próbált, de esélye sem volt. A gallérjánál fogva a házfalhoz löktem. Kicsit nyüszített, mint a kutyák. Egyre erősebben benyomtam a kulcscsontja mögött a húst, és leszorítottam a karját.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Azt hitted nem tudják? – kérdezte. – Tényleg azt hitted?</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Elgondolkodtam azon, hogy megölöm Philt. Talán látszódott, mert Phil úgy beszart, hogy próbált elhúzódni, de a faltól nem volt hova.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
De ha megölném akkor annyi lenne nekem. Soha többet nem aludnék.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Magyarázhatnám, hogy azért tettem, hogy megvédjem a várost a hegyvidéki söpredéktől. De akkor hazudnék. Nem azért tettem. Azért tettem, hogy biztosan tudjam, mindük kihűlt, szétdarabolt hulla, és sosem jöhetnek utánam.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Phil összekaparta magát, és kiköpte, amit tudni akartam.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– A ruhádon, amiben érkeztél, négy ember vérét azonosította TaMi. Közülük egy idebent született. Berették nem reagálnak semmire sem, vagyis vagy halottak vagy elhagyták a menedékhelyet. TaMi elemzése szerint utóbbinak igen csekély az esélye. Ha a képek is alátámasztják, hogy kinyírtál mindenkit, kiutasítanak a városból, és nem tehetsz semmit sem.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Hazudsz! Nem engednék, hogy szabadon járjak idebent.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Kinevetett, azt hitte jobban tud mindent.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Barbár vagy. Túl ritka fogás ahhoz, hogy ne akarják megfigyelni, hogyan alkalmazkodsz egy számodra idegen társadalmi berendezkedéshez.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– A gyerekeik és a vezetőik között járok.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Nem görcsöl be néha váratlanul a jobb karod? Hiába nyomkodod, nem bírsz kitapintani semmit sem, és mégis, mintha lenne ott valami.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A hallgatásomat beleegyezésnek vette.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Gondoltam. – Olyan képet vágott, hogy fel akartam pofozni. – Az egy chip, amin keresztül adatokat gyűjtenek rólad, monitorozzák a viselkedésedet, és tudják hol vagy. Nem egyszerűen figyelnek téged, hanem elemzik minden rezzenésedet.
Felnevetett.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Ilyen egy karácsonyi meglepetés. Boldog karácsonyt! Ha tudod egyáltalán, mit jelent.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Valami váratlan történt mögöttem, mert Phil felfelé, Pippa ablakára nézett. Egy utolsót löktem rajta, hogy a foga is belekoccant, de elengedtem. Ha nem engedem el, megfojtom. Hátranéztem. Látni akartam.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Pippa az ablakban állt, a hátára kicsi, tollas szárnyat szíjaztak, ami sosem tartana meg embert. A másik vigyorgó Kenn-lánnyal összekapaszkodtak, és elkezdtek körbe-körbe forogni. Ha valamelyikük elengedte volna a másikat, nagyot taknyolnak, de kitartottak. Pippa mosolygott, és úgy még nem láttam embert mosolyogni.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Észre sem vesz téged – mondta Phil. – Ha még egyszer meglátlak itt, mindent elmondok neki az utolsó szóig.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Nem reagáltam a fenyegetésére. Nem érdekelt. Nem fogok sem elismerni, sem tagadni semmit sem. A fiút nem fogom megölni. A helyében én is megtennék bármit azért, aki fontos.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Később sem jöttem rá, miért, de elmondtam az igazat a ványadéknak:</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– A hegyekben, ahonnan azok jöttek, a magadfajtáknak elvágják a torkát, és a falu végignézi, ahogy kivérzel, mint egy disznó. Ha az istenüknek tetszett az áldozat, a következő évben nem lesz aszály vagy jégeső. A csontokat kifőzik, és fellógatják a falu határán. Végül is emberek azok is. Csendesek és rendszeretőek. A túl sokat visító gyerekeknek kivágják a hangszálait. Ti rutinbeavatkozásnak hívjátok az ilyet. Az anya lefogja az engedetlent, a gyerek állkapcsát szétfeszítik. Meséljek még? Akarsz hallani róluk? Akarod tudni, mi történik egy menedékhelyen, amit azok bevesznek? Akarod?</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Nem kiabáltam. Nem értem hozzá Philhez.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Nagyot nyelt, és elnézett mellettem. Elfehéredett a bőre, és rájöttem, hogy a doktor álruhát épített egy emberbe. Nagyon messzire elmehetnék ilyen bőrrel. Sara magával ráncigálta volna Philt, és gyerekeket akart volna tőle, hogy a megszerzett tulajdonsággal hatalmat szerezzen a hegyekben. Ki akartam verni a fejemből azt a szuka Sarát!</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Elég hosszú csendet hagytam.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Gondoltam. – Ez volt a kegyelemdöfésem. – Szart se tudsz az odakintről.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Elsiettem onnan. Nem néztem vissza Pippa szobájára. Ha visszanézek, nem lettem volna képes másfelé nézni többet. Elkerülöm ezt a helyet.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Nem a városban fogom leélni az életemet. Az öcsémet sem látom többet.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Öregedés. Láttam milyen, és amúgy sem akarom.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Alvás ágyban minden éjszaka. Nő. Gyerekek. Nem egy francos mesében vagyok.</div>
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Felkészülök. Mire kivágnak innen, lesz egy tervem.</div>
<br />Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-88123286412989352292016-12-12T23:31:00.004+01:002016-12-12T23:31:57.043+01:00Karácsonyi nyereményjáték<div style="font-family: Georgia, serif; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
Évek óta szerettem volna írni egy mini karácsonyi sztorit, amely ráfér egy képeslapra, és idén végre időben sikerült is megvalósítanom a dolgot. Nem mondanám, hogy boldog vége van, de most úgy látom, hogy ez csak egy icipici szelete egy nagyobb történetnek. :)</div>
<div style="font-family: Georgia, serif; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
Ez most miért érdekes? :)<br />A <b>Blogturné Klub</b> karácsonyi játékának keretében többek között egy általam küldött képeslapot is lehet nyerni, amely pontosan ezt a mini (Pippa mentes) történetet tartalmazza majd. :) A képeslapért péntek (12.16) éjfélig lehet versenybe szállni, hogy még időben odaérjen a nyerteshez. </div>
<div style="font-family: Georgia, serif; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
A játék végén pedig sorsolnak egy dedikált Pippás könyvet is, amely mellé dedikált Pippa és Mya könyvjelző kombó is jár.</div>
<div style="font-family: Georgia, serif; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px;">
Kövessétek nyomon a karácsonyi turnét! További részleteket a turnéról és a játékról <a href="http://www.blogturneklub.com/2016/12/karacsonyi-blogturne-2016.html"><b>ide kattintva </b></a>találtok. Jó adventi készülődést kívánok Mindenkinek!</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhK6PG1Javx31B_2sCMUKChWO2W-thgBf5-2yAaEBszdd5UCSyHBht8BHDrFDUrZ2caPXrNbXlGWHSgwAsneBbQNN54BZw4SPmPHnbCxaEZqOjbMBqhR5yT6xU9F0MGskJEtJDMGQx4ms-D/s1600/15267822_1371223409556971_3679464065183745749_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhK6PG1Javx31B_2sCMUKChWO2W-thgBf5-2yAaEBszdd5UCSyHBht8BHDrFDUrZ2caPXrNbXlGWHSgwAsneBbQNN54BZw4SPmPHnbCxaEZqOjbMBqhR5yT6xU9F0MGskJEtJDMGQx4ms-D/s640/15267822_1371223409556971_3679464065183745749_n.jpg" width="640" /></a></div>
<br />Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-25441183361214274882016-12-03T15:24:00.001+01:002016-12-03T15:24:36.726+01:00Videóinterjú velem a Varázstinta blogon<div style="text-align: justify;">
A <a href="http://varazstinta.blogspot.hu/">Varázstinta blog</a> bloggere, Csenge videóinterjú készítésére invitált, amelyet sikerült összehoznunk szeptemberben Budán, egy csodás, árnyékos kertben. Csenge kérdezett könyvekről, írásról, olvasásról és a kezdetekről, én pedig válaszoltam, és a végeredmény egy két részes videóinterjú sorozat lett, amelyet megnézhettek a blog youtube csatornáján.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csengének innen is nagyon köszönöm a lelkesedését, a kedvességét és az interjúba fektetett munkáját. :) Remek élmény volt!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>1. rész:</b></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="252" src="https://www.youtube.com/embed/yD1pKrfOAzc" width="448"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>2. rész:</b></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="252" src="https://www.youtube.com/embed/8nfSZYnDsqE" width="448"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
És a végére egy werkfotó az interjú emlékére! :)</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik2f08NfIdJblgqC-5D8oNEDfuKvpcTSkCExY9jIGPwqRpYOfEGEDpCTyRlxbMkR8fgM-IpUznG4jESieT2E3Ovs9TcHvcVA5W4yR7SU_MWZdC-viEeuKx_lTYY0mF8LzGhxl8XxC2F3lv/s1600/14379637_897600753704807_2484709738037678263_o.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik2f08NfIdJblgqC-5D8oNEDfuKvpcTSkCExY9jIGPwqRpYOfEGEDpCTyRlxbMkR8fgM-IpUznG4jESieT2E3Ovs9TcHvcVA5W4yR7SU_MWZdC-viEeuKx_lTYY0mF8LzGhxl8XxC2F3lv/s640/14379637_897600753704807_2484709738037678263_o.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-18979847447969191062016-10-27T18:00:00.000+02:002016-12-17T23:57:49.677+01:00Elveszettek (Előzménynovella a Pippa Kenn-trilógiához)<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Gage Mack</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
AZNAP JÖTTEM RÁ, hogy az öcsém férfivá érett, amikor életében először lefejezett egy sápadtat. Egy suhintással elintézte, amihez szerencse és erő is kellett. Végre utolérte magát a növésben azon a gatyarohasztó nyáron.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Büszkén figyeltem, hogy a tett után Ruben szó nélkül felmászott egy diófára naplementekor. Odaszíjazta magát az egyik főághoz, hogy álmában ne zuhanjon le, és ölelgette a fatörzset, mint egy lány derekát. Vigyázott, hogy a leégett tarkóját és hátát ne sértse fel a fakéreg. Már megbocsátottam, hogy hiába pofáztam neki, ne vegye le a pólóját a tűző napon, csak levette.<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Szokatlanul hallgatag volt azon az éjszakán, pedig jó ideig nem aludt el, hallottam a légzéséből. Reggel felajánlottam, hogy levágom a sápadt valamijét emlékbe, ha már az egykori emberi életéből nem maradt rajta karóra vagy fémdrótok a fogán, és még a ruhái is lekoptak róla. A bomló sápadt már szaglott; az életkapszula, ami a világvégén kisütötte az agyát, már nem működött.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Ruben a drámakirály, azt akarta kihozni a potya ajándékból, hogy velem van a baj:</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Kizárt, hogy magammal vigyem egy dög bűzlő ujját vagy fogát. Normális vagy? Megöltem, mert különben ő öl meg engem. De azt mondhattad volna, hogy ne nézzek a szemébe!</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Anyáék, ha még élnének, büszkék lettek volna Rubenre. Anya ünnepi fogást főzne – megkapod, Benny fivérem, lesz főtt kukorica, esküszöm –, apa megveregetné a vállát – ez is jár, ha már nem jajdulsz fel, ha hozzád érek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Észak-északnyugatnak mentünk, egy patakmeder mentén, és egyre több napnyi járóföldre távolodtunk el a barlangtól, ahol a családunk generációk óta élt. Mostanra csak ketten maradtunk. Még egy nap oda, visszafelé is plusz egy nap, és nyakunkon vannak az őszi esőzések, amikor ez a patakmeder is megtelik, és új utat kell találnunk hazafelé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Ruben hátáról időközben lehámlott a bőr. A vándorlásra felkészítő kiruccanás jól haladt, Ruben bírta a tempót, remekül betartotta a szabályokat, a pofázást leszámítva. Ha azt akarom, hogy befogja, akkor be kell varrnom a száját, máshogy nem megy. Éveket vártam, hogy felnőjön, és jövőre végre a kolóniára vándorlunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Mi bajod? – kérdezte Ruben, és átbújt egy kidőlt fatörzs alatt, amit kimosott a patak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Fogd be!</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Körül kellett volna néznie a dögök után. A környék sziklás volt, szurdokká szűkülő patakvölggyel, barlangokkal és üregekkel. Sűrű zöld minden, nehéz átvágni a bozóton, a vadcsapásokat kerestük. Ideális, vízbő hely volt ez, csendes zugokkal, rengeteg lehetséges sztázisfészekkel, ahol a sápadtak alszanak, mint a medvék télen, csak épp több télen át. A fejükben az életkapszula életben tartja őket, azt is megmondja nekik, hogy mikor kell aludniuk. Meddig? Életek telnek le. Addig.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Még mindig a nyamvadt póló miatt vagy úgy oda? Az én hátam. Az én leégett bőröm.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Fogd már be!</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Megálltunk. A víz csobogott, rovarok ciripeltek, rágcsáló motozott az avarban. Az erdő nekünk dolgozott, elnyomta a hangunkat, így nem ébresztjük fel a dögöket, ha vannak a környéken. Irigylik a beszédünket, mert valamikor ők is tudtak beszélni. Bár, amikor szembenézek velük, rohadtul nem hiszem el.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Ruben hátranézett rám a hátára szíjazott szamurájkard markolata mellett. Mindjárt kiakad, már láttam rajta, de gondolom megbocsátom neki. Én vagyok az idősebb. Az, aki meglépi, amit kell. Előre gondolkodik. Anya helyett anya. Apa helyett apa.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Eddig is dumáltam – csattant fel. – Reggel is megdumáltuk, mint minden francos reggel, hogy ha elszakadunk, hol találkozunk. Azt is megmondtam, hogy elég nekem a kaja, nem kell azt a gyanús gombát megenned, osztozunk a tegnapi maradékon. Azzal nem volt bajod! Azt kimondhattam hangosan. Még azt is be kell jelentenem, ha elmegyek szarni…
Utólag már tudom, hogy pechünk volt. A dögök egy rókát üldöztek árkon-bokron át. Ropogott a hegyoldal, ágak csapódtak, kövek gurultak, száraz fa recsegett a rohadékok talpa alatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Először a kis nyüszítő bundás folt húzott ki a bokorból Ruben lába előtt, és lesodródott a patakmederbe. Az első, emberméretű fehér folt elcsapta Rubent; ordítva, összegabalyodva gurultak a patakba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A következő dögnek lehasítottam a koponyája felső felét. Az azt követőt kigáncsoltam, de azt hittem kitörik a lábam, olyan gyorsan jött. Fejbe szúrtam a katanával, és kiiktattam a szeme mögött az életkapszulát. Nyitva maradt a szája, bele akartam taposni, és kitörni a fekete fogát, de már meghalt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A harmadiknál elrontottam a mozdulatot, és hasba szúrtam a sápadtat. Nem halt meg rögtön, volt annyi ereje, hogy belemarjon a karomba. Hátraugrottam, és levágtam a szörnyeteg karját, aztán fejbe szúrtam. A vadcsapást máris hullák borították.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Lábdobogás a lejtőn. Jöttek még. </div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Ruben éppen leborította magáról a sápadt hulláját, és prüszkölve, fejrázva tört fel a vízből. Túl sokan jöttek. Iszonyúan égett a seb a karomon, legyengített. Még egy támadás, és a patakban kötök ki, mert nem tudom tartani a helyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Bújj el! – ordítottam. A hangerőm rettenetes, de üvöltöttem tovább, és rohantam visszafelé, amerről jöttünk. El Rubentől. A sápadtak a hegyoldalon bedőltek a csalinak, és már engem üldöztek. Az öcsém irháját mentettem. Meg a rohadék rókáét, ami meglógott. Hálátlan dögök tudnak lenni az öccsök meg a rókák.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Aznap először elvesztettem az öcsémet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Ruben jól van! Elcsalod a sápadtakat, és túléled. Ő egyenesen él és virul!</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Ilyeneket mondogattam magamnak. A hátamat húzta a táska, de nem mertem eldobni, még nem. Volt benne ivóvíz, és szomjazni fogok a marástól. Úgy ziháltam, hogy ha minden testnyílásomon beszívtam és kifújtam volna a levegőt, az sem lett volna elég. Nagyon közel voltak a dögök, amikor kitörtem a tisztásra. Középen sorban levert cölöpök, tetejükre busa fejű növényevők koponyáját húzták.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Elrohantam a cölöpök között, a sápadtak lelassultak, vagy csak én szedtem gyorsabban a lábamat, de végre nőtt a távolság közöttünk. Az erdősáv a túloldalon beszarás; csontok lógtak az ágakról, mintha csonttermést hoztak volna; a fák tövében letört és lehullott csontdarabok ropogtak a lábam alatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A legelső fa legmagasabb ágáig másztam, ami még elbírt. Elrejtett csont és levél. A sápadtak a tisztáson maradtak, tátott szájjal nézték a fákat. Megszelídítette őket a látvány, de nem értettem miért van rájuk nyugtató hatással valami, amit ember készített. Mert ezeket a fákat emberek aggatták tele emberi és állati csontokkal, az holtbiztos.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Megfőzték és leszopogatták róluk a húst, hogy ilyen tiszták lettek? A nap meg fehérre szívta a színüket. Mellettem egy combcsont göbös vége alá zsinórt kötöttek, a bordákat körbekarcolták a közepükön, hogy a vájatokban megkapaszkodjon a kötél. Itt egy húsevő állat, hosszú szemfogas koponyája, ott rágcsálóé, összeroppanthatnám fél kézzel. Lógtak, mint a szélcsengők, amiket anyám készített.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Megnéztem a karomat; beletört a sápadt undorító karma. Kirántottam a húsomból, mint egy mérges tüskét. Rozsdabarna volt, ahogy a felszakított bőr széle is az alvadt vér alatt. Kimostam a sebet, aztán bekötöztem néhány tépett ronggyal.
Lemaradtam arról, hogy a fehérre festett férfiak honnan jöttek. A hátuk mögé rejtették a pengéiket, csendesen odamentek a sápadtakhoz, mintha ők is azok lennének. Elsőre én is összekevertem őket a dögökkel, nemhogy a dögök. A sápadtaknak végük volt, mielőtt kapcsolhattak volna. Pengék a fejekben és a szívekben kötöttek ki. Nem szaroztak a festett bőrűek, a hullákat a vállukra vették, mint elejtett vadat. Kézjelekkel mutogattak egymásnak, nem úgy, mint mi Rubennel egy-egy figyelmeztetést, hanem mintha a beszédet helyettesítették volna. Felszívódtak az erdőben, a feldíszített felében. Nem túl messze tőlem, de nem hallottam őket az össze-összeütődő csontoktól.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Az emberek láttán örömömben az öklömet szorítottam elfehéredésig, és bele akartam bokszolni valamibe. Végül mégsem kiáltottam utánuk. A fellógatott csontok nem tetszettek. Egy temető kellős közepén ültem. A maradványoknak az anyaföldben volna a helyük.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A marás okozta hőemelkedés rosszul esett a nyári hőségben. Szédültem, és pár óra múlva a vizem is fogytán volt, kiizzadtam és kipisiltem, amit megittam. A rohadék fán rostokoltam, pedig már úton kellett volna lennem a találkozási ponthoz. Rubentől még nem szakadtunk el soha ennyi időre a vadonban, és ha tippelnem kellett volna, nem bírta jól.
Amikor véget ért a legnagyobb hőség, már éppen elindultam volna, de visszatértek a férfiak. A fák között kódorogtak. Nem beszéltek. Amíg ott voltak, nem mozdultam, és levegőt is alig vettem. Féltem tőlük. A csontokat okoltam ezért, mert minél több időt voltam odafent, annál nyomasztóbbak lettek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Megvártam, amíg lement a nap, és felkelt a hold. A hűvösben a hőemelkedés is elviselhetőbb lett. A tücskök őrülten ciripeltek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Lemásztam a fáról, hogy elhúzzak onnan. Ruben egy idegroncs mostanra, talán sebesült vagy rosszabb. De tűz égett nem messze. Haboztam. Csak egy kicsit körülnézek. Száz lépés. Mindössze annyi. Utána megyek. Biztosan tudnom kell, hogy jó döntés nem visszajönni ide, hanem elindulni az ismeretlenbe, és a hónapokig tartó vándorlás végén talán ott van a kolónia, talán nincs.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Bevetettem magam a csontos erdőbe, a fény felé. Bátrak a festett férfiak, ha éjszaka tüzet mernek gyújtani a vadonban. Vagyis még óvatosabb lettem. Kivont késsel, fától fáig osontam. A bokrok és a fekete öltözékem, a fejemre kötött kendő elrejtett, de a magasságom nem segített, sem a kiszáradt csontszilánkok roppanása, amikor rájuk léptem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Aztán megéreztem a szagot; főtt hús, amikor még habzik a főzővíz, és a sápadtak rothadásszaga. A tűz fénykörén túl álltam meg, ahonnan láthattam őket, de ők nem láthattak engem. A fényesség nem egy, hanem két tábortűzből jött. Az egyik egy bazi nagy kádféleség alatt lobogott, a másikat pedig a festett férfiak ülték körbe. Mellettük sápadthullák lógtak a fákról fejjel lefelé, és egy-egy gödörbe csöpögött a vérük. Találgatnom sem kellett, hogy mi van abban a kádban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Mögöttük egy óriás lépett ki a sötétségből. A széles kámzsáját hátravetette, és a gyomrom összeugrott, nem az éhségtől, hanem a zsigeri rettenettől. Az óriásnak két feje volt, és széles mellkasa, mint egy palánk, keze akkora, hogy letéphetné a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Egy génroncs. Megvilágosodtam. A festett férfiaknak is annak kell lenniük, még ha innen nem is látom a testi hibáikat. A francba. Apámék meséltek róluk történeteket. A felmenőim őket tanulmányozták, sőt, egyikük a királyuk lett. Tündérmese az egész.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Másfél évszázaddal ezelőtt a szintetikus vírus világméretű járványa nem csak a génkezelteken nem fogott ki, mint amilyenek mi vagyunk, de elzárkózott közösségek is megúszhatták. Túlélték a génroncsok felmenői is, de az új világban teret nyerő Vörös erdők mérgező, mutagén hatása eltorzította őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A festett férfiak leborultak a kétfejű előtt, homlokukat a földnek érintették, tenyerük messzire kinyújtva előttük.
– Ke'j fel! – Rekedt volt az óriás, mintha lenne valami a torkában. – Nem azért jöttem, hogy itt ta'pat nya'jatok!
Csak az egyik fej beszélt, a másik rángatózott, mintha egy légy zavarná.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Keresem Sarát!</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A festett férfiak hevesen egy irányba mutogattak, egymást lekörözve akarták felhívni magukra a figyelmet. Fény derengett abban az irányban. A kétfejű biccentett, azt mondta megvárja Sarát, és letelepedett a tűzhöz. A férfiak elhalmozták étellel. Horrorpiknik sápadtakkal. Elment a francos étvágyam. Torz vademberek ezek! De…</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A Sara az női név. Láttam már nőt életemben, persze. Anyámat, meg a szomszéd családanyát mielőtt elvándoroltak a kolóniára. A gyenge fény felé osontam; egy örökkévalóságnak tűnt, olyan lassan haladtam, hogy ne ropogjanak a csontok a bakancsom alatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Sarának egy feje volt, de szokatlanul hosszú a karja, épp, mint a festett férfiaknak. Hozzá közelebb merészkedtem, mert egyetlen földbe szúrt fáklya égett mellette, picinyke fénnyel, mint egy parázs. Egy tükörszilánk előtt illegett, és azt hiszem láttam kivillanni a fenekét, mielőtt felhúzta volna a nadrágját, olyan simulósat, mint egy második bőr. El akartam fordulni, mert az anyám arra tanított, hogy a lányok utálják a kukkolást. Nem jött össze.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Felfigyeltem egy fehér foltra a szemem sarkában. Gyerekméretű volt, meztelen, és a bokorban lapult. Leskelődött, akárcsak én, leszámítva, hogy most már engem nézett, rohadt nagyra tágult szemmel, és eltátott fekete szájjal. A bőre sima, festékmentes, hófehér. Egy sápadt volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Rászegeztem a késemet, a sápadt meg könyörgően a fejét rázta, és összekulcsolt kezét rázogatta felém. Nincsenek gyerekek a dögök között. Nincs értelem a dögök szemében, de ez nekem könyörgött.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Ne, ne, ne! – suttogta. És elvetettem, hogy sápadt, mert a sápadtak nem beszélnek. Intett, hogy menjek innen, nagyot lendített a karján, hogy jelezze a tisztáson túlra, kifelé az erdőből. – Menekü'j! Fe'á'doznak istennek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A hófehér bőre győzött meg mégis arról, hogy sápadt. Mintha ráöntötték, majd a háta közepén összehúzták volna egyetlen pontban, hogy sehol ne ráncosodjon. A szája fekete. A karmával kibelezhetne.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Abbahagyta a hadonászást, és elnézett mellettem. Elaltatta az éberségemet. Sara már nem volt ott, ahol az előbb.
Az ütés a tarkómon ért, de egy öccshöz voltam hozzászokva, aki lesből támadott. A késsel kaszálva pördültem meg, és Sara nem tudom min nevelkedett, de már alám bújt, úgy, hogy ráfogott a kést tartó kezemre, és megpördült a világ, az egész hátamat bevágtam érkezéskor, és elakadt a lélegzetem. Sara a lábam közé térdelt, a saját késemet szorította a torkomhoz, és olyan mozdulatlan lettem, mint egy hulla. Egyik kezemre rátaposott, a másikat leszorította. Erős volt. Nem láttam semmit az arcából, a fáklya hátulról világította meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Kéknéma! – üvöltötte. – Ide! Egy tiszta vérű!</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Halkabban, már csak nekem:</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Mit fogtam? Embert. Mé'sem hazug ez a Kéknéma. Me'látott téged.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A térdét dörzsölte az ölemhez, és a testemnek tetszett. De eszemnél maradtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Sara! Meg ne ö'd! – suttogta a kis sápadt. – Á'dozat alapanyag. Tiszta vér.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Takarodj innét szaros! – Sara rásziszegett, aztán kiabált megint. – Kéknéma!</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A férfiakat riasztja. Nem vagyok hülye, túlerőben voltak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Elengedsz! – mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A hangomra – mert gondolom szexi volt, mint annak a rendje –, megdermedt, és én kibillentettem az egyensúlyából, a kést ellöktem magamtól, talpra rángattam magunkat. Blokkoltam a rúgását, és egy fatörzshöz szorítottam őt, a késem az ő torkán. Szép vagy nem szép? Nem tudom. Leginkább foltokban festékes. Kora? Nálam idősebb. De a melle szép. Nem is. Gyönyörű. Nem bírtam levenni róla a szememet, pedig próbáltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Valaki kanos – kuncogta. – Ké'd szépen kisfiú!</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Mit? – kérdeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Sara nevetett aztán már sikoltott. Irtó hangosan sikolt egy nő! A világ összes sápadtja idecsődül, a kis sápadt a fülére szorította a kezét. De nagyobb baj, hogy a tábortűztől ide sereglenek a festett férfiak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Kéknéma! Itt ember! Tiszta vér!</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Próbáltam befogni a száját, de Sara bordán ütött, ahogy védtelenül hagytam. </div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Fuss! – nyüszítette nekem a kis sápadt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A férfiak közeledtek. Nem akartam sem a kádban végezni, sem fejjel lefelé lógva kivérezni, és a csontjaim sem kolompnak valók. A fatörzshöz csaptam Sarát, és leléptem. Sara már azt sikítozta, hogy menekülök. Egyszer hátranéztem, épp szájon verte a kis sápadtat, aztán belerúgott, mint egy kutyába. Mindjárt a tisztásra érek! Gyerünk!</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Festett férfi lépett ki a fa mögül, és mellkason ütött. Megtántorodtam, de sikerült talpon maradnom. Káromkodtam, és a hangomra megdermedt a férfi, éppen csak eltöprengett valamin. Az arcán a nagy, sötét kidudorodásba ütöttem, és olyan vastag volt ott a húsa, mintha nem is arcon, hanem karon vágtam volna. Eltátotta a száját, csak egy fojtott nyögés szakadt ki belőle, más hangot nem adott ki. Meglógtam. Cikázva futottam, nyilak csapódtak a fatörzsekbe mellettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Kiértem a tisztásra, aztán be az erdőbe, a csontmentes részébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Jó ideig nem lassítottam. Talán korábban abbahagyták az üldözést, minthogy megálltam meggyőződni róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Botladoztam, a holdfényben is alig láttam. Mentem, amíg meg nem hallottam a patakcsobogást. Megtöltöttem a kulacsomat, ittam, sebtében megmosakodtam; füleltem a festett férfiak után. A szívdobogásom lelassult, már nem ziháltam, és a sápadtmarás megint fájt, az oldalam zsibbadt, ahol megütöttek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Időbe telt, mire megnyugodtam. Nem követtek. Biztosan nem. Egyedül voltam. Ha csend van, akkor az öcsém nincs velem. Zavart a csend. Otthagyhattam volna a fogamat, a csonterdőben, és akkor az öcsém magára maradt volna. Én hülye!</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Amikor az éjszakát felváltotta a derengés, és mentemben már majd' lecsukódott a szemem, felmásztam egy fára aludni. Arra ébredtem, hogy a nap magasan jár. Azt hittem, összeálmodtam valami baromságot egy nőről és egy beszélő sápadtról. De a bakancsom talpán az el nem kopott barázdák közé csontszilánkok szorultak, és a pólóm Sara testfestékétől fehérlett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Léteznek génroncsok, nem csak mese. Egy gyereksápadt figyelmeztetett rá, hogy meneküljek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Órákig gyalogoltam egy útelágazásig, ami a Rubennel megbeszélt egykori városba vezetett. Teleettem magamat szamócával, és az öcsémnek is szedtem. Ha már nem vihetek neki hírt arról, hogy egy emberi várost találtam, ahol megpróbálhatnánk új életet kezdeni, legalább egyen valami finomat. Még egy éjszakát töltöttem egy fán. Hajnaltól meneteltem, de mire átvergődtem egy bokroson, és elértem a várost, megint lemenőben volt a nap.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
A kisváros romjait benőtte a futóbab. Fák törték fel a betont, kikandikáltak az ablakok egykori helyén, bokrok sarjadtak tenyérnyi felületen. Autóroncsok rozsdásodtak a burjánzó növényzet alatt. Vadkutya lézengett a fák között, kinézett magának vacsorára, de nem féltem tőle egyelőre. Ha van vadkutya, nincs a közelben sápadt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Ruben a főtéren a legmagasabb fa lombján rendezkedett be, a holmiját felaggatta az ágakra, a fa tövében egy sápadthulla hevert. Ruben trehányul otthagyta és szagolta a bűzét, annyira minden mindegy volt neki. Az öcsém észre sem vett a sírástól.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Benny! – kiáltottam, és Ruben olyan hévvel takarodott le a fáról, mintha üldöznék, majd kitörte a bokáját igyekezetében. Elém rohant, és a nyakamba borult. Nagy hátveregetés közepette álldogáltunk egy darabig a nyílt terepen, de nem jött sápadt, és a vadkutya is eloldalgott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Hol a szarban voltál? – kérdezte később, miközben nagy duzzogva tömte a fejét a szamócával. Még nem jött rendbe, remegett a keze, cserepes volt a szája. Egy roncs volt szegény. Akkor először gondoltam arra, hogy hiába nőtt fel Ruben, ha én meghalok, ő összeomlik, és előbb utóbb hibázni fog, ami a vadonban egyenes út a halálba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Rubennek egy éve van, hogy a lelkét is felkészítse a vándorlásra. Gőzöm sincs hogyan segíthetnék neki, és nincs kitől tanácsot kérjek. Ezerszer kijöhetünk a barlangházból, elpróbálhatjuk az egészet, de a vándorlást kell túlélnünk. Fogalmam sincs mi vár ránk a hegyeken túl. </div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
– Inkább megmutatom hol.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Elvittem a csontos fákig, hogy a saját szemével is lássa. Nem találkoztunk sem sápadttal, sem génronccsal, igaz, nem merészkedtünk a területükre. Elmondtam Rubennek egy sztorit az éjszakáról, ami akár meg is történhetett volna. Nem voltak benne ölekhez dörzsölődő térdek, sem beszélő gyereksápadt, génroncs is alig. A rettenetet felnagyítottam, hogy Ruben ne akarjon maradni. Ruben nem ölné meg a dögöket, ha reménykedne, hogy egyszer megszólalnak. Mindig ezt csináltam a fájó igazságokkal; elvettem belőlük és hozzájuk tettem. Ez a hazugság is beáll a többi mellé a sorba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify; text-indent: 15.0pt;">
Sarát nem felejtettem el. Éjszakánként, amikor lüktető öllel ébredtem, Sara mellére, térdére meg sok minden másra gondoltam. A következő nyáron, amikor újra találkoztunk, a nap minden rohadt percében szidtam magamat, amiért nem vágtam el a torkát a csonterdőben, amikor alkalmam volt rá.</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-49592237466811415532016-10-26T07:34:00.003+02:002016-10-26T07:41:51.841+02:00Mit érdemes tudni az "Elveszettek" előzménynovelláról?<div style="text-align: justify;">
A most decemberben megjelenő <i>Star Wars - Rogue One</i> sztori a legelső <i>Star Wars</i> film egyetlen szóban említett mozzanatát bontja ki egy egész filmben. Na de hogy jön ez ide? :D</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor azon gondolkodtam, hogy miről szóljon a következő Pippás novella, akkor eszembe jutott Gage egy gondolata a Pippás könyvből, amikor is visszaemlékezett rá, hogy Ruben mennyire rosszul viselte, amikor korábban szétváltak és Ruben nem találta meg őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mire belevágtam a novellába, addigra már bőven volt elképzelésem a befejező Pippa rész egyes történéseiről, így elhatároztam, hogy egy kicsit kibontom ezeket a terveket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel idén már nem várható a <i>Pippa Kenn-trilógia</i> befejező része, ezért arra gondoltam, hogy a rossz hír mellé kárpótlásul ideje megosztanom ezt az írást. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval mire lehet számítani az <i>Elveszettek</i>ben?</div>
<div style="text-align: justify;">
<ol>
<li>Gage szemszögre (Végre! :))</li>
<li>Gage és Ruben egykori testvéri kapcsolatának felvillanására</li>
<li>Új helyszínre és szereplőkre. Egyikük neve ismerős lehet a Mya könyvből, ha valaki figyelmesen olvasott. ;)</li>
</ol>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A novellához először az Olvasás Éjszakáján lehetett hozzájutni, majd rengetegen jelentkeztetek egy Facebook-os villámjátékra, amelynek díja szintén a novella volt.<br />
Egy aprócska horrorisztikus részlet továbbra is elérhető <a href="https://www.facebook.com/KemeseFanni/posts/904167303048152">ide kattintva.</a></div>
<div style="text-align: justify;">
Holnap este 18:00-kor felkerül az <i>Elveszettek</i> előzménynovella a blogra is. :)</div>
</div>
Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8652857156073031829.post-67933999206394610612016-10-06T07:40:00.000+02:002016-10-06T07:41:25.006+02:00Olvasás Éjszakája program<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipegCVfC3oRh5mC1yj9H59I0OcvnKftlJzIIKPSKIwt_REDwxUdrIB1l9yFKVTljNAYkrNWvHgq6-w-r1hVy8gkX2Wj-NphO0AAjkgV9379iM3DcDHS-ox5n_Ds3c96a36Ur-8WUO1-0wI/s1600/14469136_1211142745593404_1420513988_n.png.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="235" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipegCVfC3oRh5mC1yj9H59I0OcvnKftlJzIIKPSKIwt_REDwxUdrIB1l9yFKVTljNAYkrNWvHgq6-w-r1hVy8gkX2Wj-NphO0AAjkgV9379iM3DcDHS-ox5n_Ds3c96a36Ur-8WUO1-0wI/s640/14469136_1211142745593404_1420513988_n.png.jpeg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Helena Silence-szel interaktív beszélgetést tartunk az Olvasás Éjszakája alkalmából.
Könyvmolyos hívószavak mentén beszélgetünk arról, hogy az egyes témákat hogyan dolgozzuk fel íróként, és hogyan állunk hozzájuk olvasóként:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy író a művében túllépheti a saját humorának a határait? Melyik jeleneteken sírtunk az Enigma és a Pippa könyv írása közben, és olvasóként utoljára mikor nem láttuk a könnyeinktől a lapokat? </div>
<div style="text-align: justify;">
Melyik könyv olvasása közben kezdtünk félni a sötétben és melyiknél rándult görcsbe a gyomrunk az izgalomtól? Melyiktől csapkodtuk a térdünket, majd néztünk körbe ijedten, hogy ki nézhet minket bolondnak?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Talán ugyanazoktól a könyvektől, amitől Te is. Szeretnénk megosztani veled az olvasás és az írás szépségeit, lásd a mi szemünkkel Pippa és Lena világát, egyúttal szeretnénk a Te élményeidről is hallani.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
—Extra meglepetés— </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy-egy Enigma és Pippa könyv kiegészítő novellát is viszünk magunkkal, amelyekhez ezen alkalomból lehet először hozzájutni. (A Facebook oldalamon egy <a href="https://www.facebook.com/KemeseFanni/posts/904167303048152">rövid részletet</a> el is lehet olvasni belőle.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Időpont: 2016. október 8. szombat, 18:30 </div>
<div style="text-align: justify;">
Helyszín: Bp., Pólus Center Bevásárlóközpont, Könyvmoly Store</div>
Kemese Fannihttp://www.blogger.com/profile/10609659454115895535noreply@blogger.com0