Gondolathármas: a kezdőmondatokról

A háttérben egy ideje szervezésbe fogtunk Helena Silence-szel és Zakály Vikivel, hogy útnak indítsunk egy közös rovatot. A jövőben havi rendszerességgel bejegyzést írunk egy-egy íráshoz, írói úthoz/tapasztalatokhoz kapcsolódó témáról. Reméljük velünk tartotok! :)

A kezdőmondatok témája foglalkoztat egy ideje, a Facebook csoportban már felmerült egyszer, és ígértem egy bejegyzést, melyet most ebben a rovatos formában olvashattok. Ráadásul nem csak az én véleményemet, hanem egy csapásra hármunkét. Feltétlenül nézzetek be Vikihez és Helenához!

A bejegyzésben összegyűjtöttem néhány olyan linket, amik hasznosak lehetnek minden írópalántának. Maggie Stiefvater cikkei mindig egy kicsit többet jelentenek számomra; az alábbiak is segítettek, hogy kialakítsam a saját módszereimet és formáljam a szemléletemet. Ezekből fordítottam Nektek néhány gondolatot.
Itt is megjegyzem, hogy szerintem nem szégyen kutakodni a neten írástechnikai anyagok után, sőt, egyenesen kívánatos. Rengeteg kérdés felmerül az emberben írás közben – még több kétely –, és a környezetünkben a legritkább esetben tudunk csak segítséget kérni. Érdemes a kedvenc szerzők blogjaira ellátogatni, és a writing címkék alatt kutatni. Rengeteg gondolatébresztő anyagot lehet találni.
Na de: első mondatok.

Kezdjük írástechnikai megközelítéssel, amit az első Aranymosás pályázat kezdetén Varga Bea írt:

"Az „első mondatozás”-t a külföldi kreatív írás tanfolyamokon gyakran tanítják. Egy szerkesztőnek novella esetén 2-3 bekezdés, regény esetén 2-3 oldalnyi türelme van egy új szerzőhöz. Ez alatt dönti el, hogy megéri az időt rászánni a műre vagy sem.

Milyen a jó nyitás? Konkrét és figyelemfelkeltő."

Az első mondatok szerepét nem feltétlenül kell túlmisztifikálni – rágörcsölni végképp nem szabad. Ahogy a fenti idézetben is olvashatjátok a szerkesztő (és szerintem az olvasó is) nem csupán a legelső mondat alapján dönti el, hogy az adott történetet tovább olvassa vagy sem, van erre még néhány mondatnyi idő. De. A jó kezdőmondat remek eszköz, hogy a szerző az első pillanattól kezdve megragadja az olvasó figyelmét, illetve lerakja a jelenet, és az egész történet alapkövét. Az első mondatok/bekezdések/oldalak esetében még fontosabb, hogy minden egyes szónak és gondolatnak legyen célja. 

Maggie Stiefvater egy évvel ezelőtt egyedülálló kezdeményezést indított, és néhány amerikai YA szerzővel karöltve összehasonlítottak egy-egy nyers kézirat részletet a végleges, szerkesztett változatukkal. Maggie az alábbiakat írta a kezdőmondatokról.

"The first line, to me, is about the purpose of the scene; the mood I’m trying to set; the “mission statement” for the chapter. Edges — the first and last sentences of chapters, paragraphs, novels — are incredibly important for the work they do in the reader’s subconscious." 

"Az első mondat a jelenet céljáról szól, felvezeti a hangulatot és az adott fejezet kulcsgondolatát. A "szélek" – a fejezetek, bekezdések, regények első és utolsó mondatai – hihetetlenül fontos szerepet töltenek be az olvasó tudatalattijában."

És itt van még egy gondolat:

"There's one other very important aspect of a first page, and it's the first line. A great first line can hook a reader, set mood, introduce character, and start the conflict rolling all in one. Not all first lines do this. And they don't have to. But they should set the tone. "

"Van még egy nagyon fontos aspektusa az első oldalnak, és azon belül is a legelső sornak. Egy remek kezdőmondat képes megragadni az olvasót, hangulatot teremt, bevezet egy karaktert, és elindítja a konfliktust. Nem minden első mondat teszi ezt, és nem is kell mindnek. De a hangszínt mindenképpen meg kell alapoznia."

A saját konkrét példám Pippa.

A Pippás könyv tágabb kezdő jelenete pofonegyszerű: gondterhelt apuka szülinapi meglepetésreggelit készít a lányának, felviszi neki és aztán beszélgetnek. Jó választásnak tűnt – és végül a szerkesztést is túlélte – egy teljesen átlagos cselekedetsorba beleszőni olyasmit, amit csak Paul tudott, Pippa nem; megvillantani a túlzott elővigyázatosságát, aggodalmát, keserűségét, lefektetni a világ legalapvetőbb szabályait, megmutatni Pippát az apja szemszögén keresztül.

A történet ezzel a mondattal kezdődik:

"Gesztenyekenyér-illat és fanyar kenőolajszag keveredik a konyhában."

Ez a kezdőmondat nem tartozik a legextrább megoldások közé, de működőképes. Ellentétre épül,  enyhe feszültség van benne – ami Paul aktuális lelkiállapotát is tükrözi, ő maga is így érzékel –, ráadásul a gesztenyekenyér nem megszokott, ahogy sokunknak a kenőolajszag sem jut eszébe a konyha szóról. Ez máris kérdéseket vethet fel a világról, illetve ad egy szaglásra épülő hangulati képet. Még egy apróság: a szerkesztetlen változatban "Finom" szóval indult a mondat, de aztán lemetszettük onnan. A kenyérillat finom, ezt az olvasó magától is tudja, ráadásul a jelző sem túl erős vagy elég konkrét. Hiányzik onnan? Aligha. :)
Te meg tudod fogalmazni, hogy miért pont az lett a kéziratod kezdőmondata, ami?

Hogy ne maradjatok feladat nélkül, igen egyszerű letesztelni, hogy melyik nyitójelenet izgalmas, melyik lassú számotokra, illetve melyik nyitómondatot tartjátok érdekesnek. Érdemes a kedvenc könyveiteket levenni a polcról, kritikus szemmel elolvasni az első oldalt, és megfogalmazni, hogy milyen hatással volt rátok, miért tetszett, vagy éppen miért nem. Ezek alapján pedig a saját kéziratotok nyitójeleneteit is át tudjátok gondolni. Ez egy jó régi gyakorlat, egyszer én is nekiestem a kedvenc könyveim kezdéseinek.

Maggie segédkérdéseit is követheted, ha igazán szeretnéd beleásni magad a témába:

• Miben hasonlítanak ezek az első oldalak?
• Mi húzott be a sztoriba?
• Kit mutat be? A főszereplőt? Mellékszereplőt? Helyszínt?
• Van benne párbeszéd?
• Van benne akció?
• Hogy néz ki az oldal? Hosszú bekezdések vannak rajta? Esetleg rövid mondatok?
• Még egyszer: miként állnak ezek össze, hogy megnyerjen magának a történet?
• Felmerül valamilyen kérdés az első oldalon? 
• Az első mondat miként kapcsolódik a könyv többi részéhez?

Maggie azt írja, hogy sokáig a "kiváló" nyitást egy szuper párbeszédből és adrenalin serkentő akciójelenetből építette fel, mígnem rájött, hogy sokszor ezek teljesen jelentéktelenek az olvasónak, hiszen nem kötődik a még ismeretlen karakterhez, és nem számít neki, hogy az él vagy hal. Ehelyett az olvasót érdemes megfogni egy ki nem mondott kérdéssel, amiért újra és újra lapozni fog.

Remélem tudtam egy kicsit segíteni. :)

A végére pedig egy apró újdonság. A második Pippás könyv kezdőmondata továbbra is titkos, de az első Börjés mese jelenlegi nyitómondatát minden további magyarázat nélkül idebiggyesztem:

"Börje Fitchner skatulyavilága varjútollaktól feketéllett."

Irány Helena és Viki bejegyzése, ha még nem jártál náluk! :)