Pippa Kenn
A régmúlt idők emberbőrbe bújt istene ácsorgott az ágyam lábánál. Résnyire nyitott szemem előtt elmosódott Jupiter Day alakja, mégis rögtön felismertem őt a digitális újságok mozgóképeiről, melyeket gyerekkoromban láttam. Jól emlékszem, az újgenerációs géntechnológia atyjának hirdették őt. Az elmúlt másfél évszázad meghajlította és összetöpörítette Jupiter Day testét, elkoptatta harcias kisugárzását.
Álmodsz! Nincsenek halhatatlanok.
– Hipotézis: öröklött rezisztencia a VRB3-as altatónövényre – állapította meg a doktor. Bosszúsan megfenyegetett egy fekete gömböt a plafonon. – TaMi, meddig fut még a génállomány összehasonlítás Sophia Izard és Pippa Kenn között?
– Uram…
– Csak költői kérdés volt, gépszajha! Állítsd át az alany adagolóját VRB4-es altatóra!
– Igen, uram! – mondta a közömbös női hang, amelynek nem tudtam azonosítani a forrását. Kínlódva felemeltem fejemet, a szoba hullámzó élei lassan kiegyenesedtek. Rubennek nyoma sem volt, ahogy a nőnek sem. Az ablaktalan szobát műszerekkel tömték tele; a fali okosüvegtáblán számok és betűk lüktettek. Jupiter Day a kesztyűjére szorított korongokkal mozgatta a digitális ablakokat, néha parancsszavakat vetett a gömbnek, és hümmögve figyelte a váltakozó képeket. Beleszédültem a sebességbe, de úgy tűnt, a doktornak nem esik nehezére összpontosítania.
– Majd megpusztulok egy csésze kávéért – morogta magában.
– Honnan tudja anyám nevét? – Megnyaltam felrepedt számat. A vér ízétől felfordult a gyomrom.
Jupiter Day szúrósan végigmért.
– Az anyádét? Az összes felmenőd nevét tudom egy csepp véredből. Ha lefut az orvosi modell, minden öröklött tulajdonságodat megismerem. Megmondhatom, milyen betegségekre vagy hajlamos, és melyik fiúval ideális ivadékokat nemzened az optimális tulajdonságörökítés és egészséges emberállomány fenntartása érdekében.
Hunyorgott izgalmában, én alig értettem szavait.
– Aludj! – parancsolta. – Az új tulajdonságod még nem épült be, fájdalmas lenne ébren kivárni.
Álmodsz!
Álmodsz!
Biztosan? Kelsei figyelmeztetett a titkos kísérletekre.
– Hol vagyok? – nyögtem, de valójában nem számított. – Kijutok innen!
– Még nem végeztem veled – nevetett Jupiter Day. Felnézett a gömbre. – Tíz milligrammal növeld az altatókeverék koncentrációját.
– Azonnal, uram!
Észrevettem a falba épített hangszórókat. A nő máshonnan beszélt, és a gömbön át figyelt minket.
Ki kell jutnom innen, mielőtt elalszom az altatótól. Ökölbe szorítottam kezemet; egy örökkévalóságig tartott. Mindkét csuklómat az ágy korlátjához szíjazták, kezemre fehér kesztyűt húztak. A könyökhajlatomat mérges véraláfutások csúfították el, közepükön lila tűszúrásnyomok. Karomat műanyagcső kötötte össze egy fekete dobozzal.
Fogoly vagyok! Istenem, fogoly vagyok!
A képernyőn pirosra váltott a dobogó szív, amely ugyanarra az ütemre pulzált, mint az enyém.
– Küldd be Iant! – kiáltotta a doktor a gömbnek.
Elkezdtem kihúzni a kezemet a szíjból, kesztyűm ráncokba gyűrődött, hátramaradt, mint a banánhéj. Felszisszentem, a szíj lenyúzta a bőrt a kézfejemen.
Az ajtó a falba csusszant, és egy óriás sápadt rontott be a szobába. Kiszabadultam a szíjból, de a szörnyeteg a torkomnál fogva leszorított, hiába próbáltam ellökni a kezét. Hófehér haja szemébe hullott, ajkát ínyéig húzta. Fuldokoltam, torkom benyomódott.
– Meg ne fojtsd! – kiáltotta a doktor. – Csak fogd le!
A sápadt a doktor szavain csüngött. Karmoltam, ahol értem; végigszántottam az arcát, mire üvöltve hátratántorodott, és elsodorta a műszereket. Csengett a fülem a csörömpöléstől. A nyomás eltűnt a torkomról, köhögtem. El kell tűnnöm innen! Ha a sápadt felocsúdik, megöl.
A fehér takarón rozsdavörös foltok burjánzottak. Egy rozsdavörös vércsepp végigfolyt az alkaromon, majd lecsöppent a könyökömről. A vér a kézfejemen lehorzsolt bőrből eredt. A húsomból egy sápadt vére folyt; körmeim sápadtkarom kezdemények voltak, elkeskenyedtek és hosszúra nyúltak. A takaróba töröltem kezemet, de nem változott vissza emberivé.
– Mit csináltak velem?
Az ágy belerázkódott a reszketésembe. Nem adtam fel a dörzsölést, mert nem lehetett az én kezem, a vérem, a karmom.
A doktor az oldalamnál termett, egy pisszenés, és elzsibbadt a nyakam. Egész testemben elterjedt az erőtlenség. A feketeség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése