A Pinterestnek is ellenálltam egy ideig, csakúgy mint a Facebooknak vagy más közösségi oldalaknak. Aztán egyszer – vesztemre – felléptem oda, hogy körülnézzek, és ott ragadtam, és regisztráltam, és táblákat nyitottam, és olyan kép-hajtóvadászatra indultam, mint soha azelőtt... Nos, igen, van akinek a zene elengedhetetlen az íráshoz, nálam azonban a képek töltik be ezt a szerepet. Jó érzés olyan fotókra bukkanni, melyek emlékeztetnek egy-egy karakterre, helyszínre, tárgyra vagy akár csak egy adott jelenet hangulatára. A Pinterest pedig remek eszköz ahhoz, hogy mindezt rendszerezve, mindenki számára látható módon tálaljam, ráadásul egyetlen kattintással elérhető marad az eredeti forrás is. Jó pár ebben az évben debütáló amerikai YA szerző él már ezzel a lehetőséggel; kifejezetten szeretem böngészni a könyveikhez tartozó gyűjteményeket, és szuper érzés rácsodálkozni a már olvasott részletek képi inspirációjára.
Nem is volt kérdés, hogy a Pippás sorozatnak is szüksége van egy saját táblára, amit itt meg is nézhettek. Folyamatosan bővül, ha meglátok egy-egy képet – vagy épp direkt keresek egy adott témára – mindig elmentem oda. A gyűjteményben elkevertem néhány folytatásokra vonatkozó képet is. (Érdekes volt bizonyos második részekhez tartozó inspiráló képekkel találkozni külföldi szerzők esetében, mert a képek témája miatt máris lehet sejteni, hogy a sztori milyen irányban megy tovább, miközben még a történet fülszövege sem nyilvános.) Arra azért igyekszem figyelni, hogy ne lőjek le semmit a későbbiekből.
A Pinterestnek, mint oly sok más dolognak, vannak árnyoldalai is. Ez a cikk remekül körbejárja, hogy miért kell óvatosan gyűjtögetni. Talán pontosan emiatt, nem is terjedhet majd el igazán – vagy legalábbis szükség lesz olyan továbbfejlesztésre, ahol a felhasználók elrejthetik a tábláikat, és maguk választhatják meg a követőiket. Meglátjuk! Ettől függetlenül remek kissé időrabló dolognak tartom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése