Gombhoz ünnepi kabátot

Kemese Fanni - A hógömb

Karácsony előtti este a viharerőművek kürtői meglepetés hófelhőket pöfékeltek a város fölé, és a hózápor beporcukrozta a háztetőket.

A gyerekek hógolyóztak a karácsonyi fényárban; bejglit vacsoráztak, és habos kakaót hörpölve nézték a Grincset.

Amikor az utolsó gyerek is elaludt, egy jármű jelent meg a c-re fogyott Hold közepén, és átsiklott a város védőburkán. A szánt rozsdás robotrénszarvasok húzták, a bakon piroskabátos alak vigyorgott.

A szán motorja felbőgött, és egy öblös csövön át felporszívózta a becses havat a tetőkről és macskakövekről. Miután az utolsó felhőfoszlányt is begyűjtötte, a tolvaj rükvercbe kapcsolt, és imbolygó gépezetével felszívódott a csillagos égen. 

Ho-ho-ho! Boldog karácsonyt!

(Rázd meg, és újrakezdődik! :))

Régi terv volt, hogy írjak egy karácsonyi történetet, amely elfér egy képeslapra. Idén végre megszólított egy képeslap, és rajta a felütés. Hiszen annyi, annyi csoda történhet karácsony előtti este.

Amire előre nem gondoltam, hogy ez a rövidke kis történet csak egy szelete egy nagyobb történetnek, amely az adventi időszakban foglalkoztatott. Majd meglátjuk, hogy sikerül-e kikerekednie belőle valaminek.

Szóval így lett a képeslaphoz egy mini történet, így lett a gombhoz kabát. :)

------------------

A Blogturné Klub idén is szervezett egy karácsonyi blogturnét, amelynek keretében írókat kértek fel, hogy videó vagy hangüzenet formájában kívánjanak boldog karácsonyt maguk vagy valamelyik szeretett karakterük nevében.

MFKata blogjára került fel az én karácsonyi jókívánságom. :)

------------------

Tavaly írtam egy karácsonyi kiegészítő történetet a Mya könyvhöz. A novella címe Szárnyaszegettek, és két jól ismert, meg egy kevésbé ismert szemszögkarakter szólal meg benne. Ha eddig kihagytátok volna, most már olvasható itt a blogon is.  :)

A karácsonyi készülődésben amúgy is jól esik egy kis pihenés. :) 🌲🎄🎁

Mindenkinek könyvekben gazdag karácsonyt és boldog új évet kívánok! :)

Szárnyaszegettek

A Pippa Kenn-trilógia karácsonyi kiegészítő története

Pippa Kenn

BEESTEM A KENN-HÁZBA, és gyorsan kizártam a szállingózó hóesést, meg az orrokat pirosra csípő hideget. Levettem az átázott holmimat, a hajamból kiráztam az olvadozó havat.

– Hahó! – kiáltottam, de válasz nem érkezett. Az üres csend erődházakhoz illett, nem családi házakhoz. Jelly kutya sem fogadott a küszöbön, de nem csak ez hibádzott: a máskor patyolat kövön vaskos sárcsík kenődött szét. Nem kutyamancsról vagy bundáról való, hanem mintha valami nehéz, piszkos tárgyat ráncigáltak volna be a házba.

A testem megfeszült a szokatlan jelek láttán. Követtem a nyomokat, ujjam begörbült, a bőrkesztyű nyikorgott a kezemen. A lépcsőfokokon apró fagyott földrögök hevertek szerteszét, csikorogtak, ahogy rájuk léptem. Az emeleten izgatott suttogást csíptem el, és engedett a csomó a gyomromban.

A hangok a szobámból jöttek, a résnyire nyitott ajtóm vonzott; titok lapult mögötte.

Karácsonyi nyereményjáték

Évek óta szerettem volna írni egy mini karácsonyi sztorit, amely ráfér egy képeslapra, és idén végre időben sikerült is megvalósítanom a dolgot. Nem mondanám, hogy boldog vége van, de most úgy látom, hogy ez csak egy icipici szelete egy nagyobb történetnek. :)

Ez most miért érdekes? :)
A Blogturné Klub karácsonyi játékának keretében többek között egy általam küldött képeslapot is lehet nyerni, amely pontosan ezt a mini (Pippa mentes) történetet tartalmazza majd. :) A képeslapért péntek (12.16) éjfélig lehet versenybe szállni, hogy még időben odaérjen a nyerteshez. 

A játék végén pedig sorsolnak egy dedikált Pippás könyvet is, amely mellé dedikált Pippa és Mya könyvjelző kombó is jár.

Kövessétek nyomon a karácsonyi turnét! További részleteket a turnéról és a játékról ide kattintva találtok. Jó adventi készülődést kívánok Mindenkinek!

Videóinterjú velem a Varázstinta blogon

A Varázstinta blog bloggere, Csenge videóinterjú készítésére invitált, amelyet sikerült összehoznunk szeptemberben Budán, egy csodás, árnyékos kertben. Csenge kérdezett könyvekről, írásról, olvasásról és a kezdetekről, én pedig válaszoltam, és a végeredmény egy két részes videóinterjú sorozat lett, amelyet megnézhettek a blog youtube csatornáján.

Csengének innen is nagyon köszönöm a lelkesedését, a kedvességét és az interjúba fektetett munkáját. :) Remek élmény volt!

1. rész:

 

2. rész:

 

És a végére egy werkfotó az interjú emlékére! :)

Elveszettek (Előzménynovella a Pippa Kenn-trilógiához)

Gage Mack

AZNAP JÖTTEM RÁ, hogy az öcsém férfivá érett, amikor életében először lefejezett egy sápadtat. Egy suhintással elintézte, amihez szerencse és erő is kellett. Végre utolérte magát a növésben azon a gatyarohasztó nyáron.

Büszkén figyeltem, hogy a tett után Ruben szó nélkül felmászott egy diófára naplementekor. Odaszíjazta magát az egyik főághoz, hogy álmában ne zuhanjon le, és ölelgette a fatörzset, mint egy lány derekát. Vigyázott, hogy a leégett tarkóját és hátát ne sértse fel a fakéreg. Már megbocsátottam, hogy hiába pofáztam neki, ne vegye le a pólóját a tűző napon, csak levette.

Mit érdemes tudni az "Elveszettek" előzménynovelláról?

A most decemberben megjelenő Star Wars - Rogue One sztori a legelső Star Wars film egyetlen  szóban említett mozzanatát bontja ki egy egész filmben. Na de hogy jön ez ide? :D

Amikor azon gondolkodtam, hogy miről szóljon a következő Pippás novella, akkor eszembe jutott Gage egy gondolata a Pippás könyvből, amikor is visszaemlékezett rá, hogy Ruben mennyire rosszul viselte, amikor korábban szétváltak és Ruben nem találta meg őt.

Mire belevágtam a novellába, addigra már bőven volt elképzelésem a befejező Pippa rész egyes történéseiről, így elhatároztam, hogy egy kicsit kibontom ezeket a terveket.

Mivel idén már nem várható a Pippa Kenn-trilógia befejező része, ezért arra gondoltam, hogy a rossz hír mellé kárpótlásul ideje megosztanom ezt az írást. :)

Szóval mire lehet számítani az Elveszettekben?

1. Gage szemszögre (Végre! :))
2. Gage és Ruben egykori testvéri kapcsolatának felvillanására
3. Új helyszínre és szereplőkre. Egyikük neve ismerős lehet a Mya könyvből, ha valaki figyelmesen olvasott. ;)

A novellához először az Olvasás Éjszakáján lehetett hozzájutni, majd rengetegen jelentkeztetek egy Facebook-os villámjátékra, amelynek díja szintén a novella volt.
Egy aprócska horrorisztikus részlet továbbra is elérhető ide kattintva.

Holnap este 18:00-kor felkerül az Elveszettek előzménynovella a blogra is. :)

Olvasás Éjszakája program

Helena Silence-szel interaktív beszélgetést tartunk az Olvasás Éjszakája alkalmából. Könyvmolyos hívószavak mentén beszélgetünk arról, hogy az egyes témákat hogyan dolgozzuk fel íróként, és hogyan állunk hozzájuk olvasóként:

Egy író a művében túllépheti a saját humorának a határait? Melyik jeleneteken sírtunk az Enigma és a Pippa könyv írása közben, és olvasóként utoljára mikor nem láttuk a könnyeinktől a lapokat?

Melyik könyv olvasása közben kezdtünk félni a sötétben és melyiknél rándult görcsbe a gyomrunk az izgalomtól? Melyiktől csapkodtuk a térdünket, majd néztünk körbe ijedten, hogy ki nézhet minket bolondnak?

Talán ugyanazoktól a könyvektől, amitől Te is. Szeretnénk megosztani veled az olvasás és az írás szépségeit, lásd a mi szemünkkel Pippa és Lena világát, egyúttal szeretnénk a Te élményeidről is hallani.

—Extra meglepetés—

Egy-egy Enigma és Pippa könyv kiegészítő novellát is viszünk magunkkal, amelyekhez ezen alkalomból lehet először hozzájutni. (A Facebook oldalamon egy rövid részletet el is lehet olvasni belőle.)

Időpont: 2016. október 8. szombat, 18:30

Helyszín: Bp., Pólus Center Bevásárlóközpont, Könyvmoly Store

Író-olvasó találkozó Cegléden

2016. június 4-én, szombaton, 10:00-től író-olvasó találkozóra hívunk. Helena Silence-szel beszélgetünk majd csupa könyves témáról, művekről, alkotói folyamatunkról. :)

Helyszín: Cegléd, Gubody utca 15. (Kossuth Művelődési Központ és Könyvtár)
A Facebook eseményt ide kattintva eléred.
Várunk szeretettel! :)

A nagy alámerülés

Egy bejegyzés erejéig elszakadok Pippától. :)

Tavaly egy írótáborban kötöttem ki, ahol az egyik napi téma a "járvány" volt, az egész világot sújtó pandémia típusú, apokalipszist hozó fajta. A témát előre lehetett tudni, így volt idő gondolkodni rajta, hogy mihez kezdjen vele az ember abban az egy-két napban, ami a feladatra jutni fog.

Nem sokkal korábban éppen hőségriadó volt a városban. A tomboló kánikula kellős közepén medencében hűsöltünk barátokkal, és volt egy pillanat, amikor arra gondoltam, hogy én onnan ki nem jövök, leköltözöm a víz alá inkább, és ott fogok élni, amíg világ a világ (de legalábbis amíg ennyire meleg van).

Szóval volt ez a Pippa mentes időkre eltett ötletmag, bejött a képbe a járvány téma, és valahogy egymásra talált a kettő, így lett a Chocapic (ahogy gyerekkorom reklámjában elhangzott, amikor a csokoládé elöntötte a búzamezőket).

Na de miről is szól A nagy alámerülés? Dióhéjban:

Egy gatyarohasztó nyáron, világszerte felüti a fejét a vízimádat jelensége. Eleinte csak médiahisztériának tűnik az egész. Pár youtube videón dagálykor, a mély vízben lebegő emberek nem jönnek fel levegőért, vagy épp tömegek ülnek a sekély tengerben és a horizontot bámulják.

A főszereplő fiatal nő életébe is lassan beszivárog a jelenség, bármennyire is próbál nem tudomást venni a jelekről. emberek hirtelen felmondanak a munkahelyükön, hogy a tengerhez költözzenek, új divatos hóbort a vízifitnessz. De ennél aggasztóbb, hogy egymást érik a csőtörések a társasházban, a kerti locsolókat emberek ülik körbe hajnalban, mintha valami szekta tagjai lennének. Ráadásul a nő kedvesének is, mintha elment volna az esze: az hagyján, hogy folyton vizet vedel és vakarózik, de a fejébe vette, hogy az autóra félretett pénzt inkább fürdőszoba átalakításba ölné.

Eljön az a kritikus pont, amikor mindketten az események sűrűjében találják magukat, és nem tudnak olyan messzire futni, hogy ne érje el őket is a vízimádat, és annak a nyomában maga a világvége.

És íme a novella felütése:

Egy szombati napon tetőzött a kánikula, és a hűvös medencében pancsolva arra gondoltam, hogy kopoltyút növesztek, és a víz alá költözöm. Talán gyanút kellett volna fognom, de azon a héten már-már megzápult az agyunk a hőségtől és a jó ideje tartó médiahisztériától, a világszerte tömegeket megmozgató vízimádástól.
Emlékszem, azon a héten a nap ezer wattos mosollyal hevítette a betonplaccokat, és a panelkülvárosok éjszaka is ontották magukból a meleget, mint a kályhában átforrósított téglák télen. Könnyeztek a klímák az erőlködéstől, és ha a hírekben nem éppen a vízimádókról esett szó, akkor a fővárosi vízosztást vagy az ájuldozó néniket mutogatták.

A novellában leginkább az foglalkoztatott, hogy vajon mikor eszmél rá az ember, hogy itt a világvége, a régi szabályok nem érvényesek, új szabályok vannak kialakulóban. Ezek a pillanatok érdekelnek a zombi apokalipszist feldolgozó történetekben is, emiatt foglalkoztat a téma ennyire (még ha a Pippa sztoriban a hangsúlyok el is tolódtak egy kicsit).

Nagyon megszerettem ezt a világot, úgy érzem, vannak még felfedezésre váró részei, karakterei és élettörténetei. Remélem egyszer sorra fog még kerülni az írós étlapomon egy hosszabb történet erejéig.
Addig is számomra tanulság: jó móka felfedezni hasonló ötleteket novella formában. Hamar kiderül, hogy érzek-e bennük kakaót, akarok-e hosszabban is foglalkozni velük. A vízimádatból induló apokalipszisben pedig abszolút érzek.

A blogbejegyzés apropója pedig az, hogy A nagy alámerülés novella otthonra talált az Új galaxis antalógia hamarosan megjelenő, 24. számában. :) Ha lesz infóm az antalógia elérhetőségéről, akkor frissítem a bejegyzést.

Pagony Café megnyitó

Sós mogyorós és karamellás töltött muffin.
(Imádtam a szalvétát is!)

A bejegyzésekből úgy tűnik, hogy az utóbbi időszak az események időszaka volt, legalábbis ezeket örökítem meg itt a blogon is.

A Pagony Könyvesboltok nagy kedvenceim, mindegyik olyan, mint egy apró kis mesebirodalom. A Gellért téri Pagonyban azonban most egy kávézót is nyitottak, a Pagony Cafét, és ha könyvekről meg kávéról van szó, nos, nekem azt meg kell néznem a saját szememmel is.

Nem mellesleg a nyitási ajánlat is igen csábító volt: cupcake mellé adtak egy ingyen kávét.

Múlt héten pénteken este 18:00-kor kezdődött a megnyitó, az érdeklődés nagy volt, még épp időben sikerült beállni a sorba, így cupcake-kel és kávéval felszerelkezve nézhettük végig az első beszédeket.

5+1 random dolog az eseményről:

1. Cupcake: sós mogyorósat és karamellásat kóstoltunk, mindkettőben töltelék, és meg kell mondjam, isteniek voltak. A kávé keserű arabica volt, nem az én műfajom, a csészék azonban roppant csinosak, abszolút "kell" kategória. Remélem meggondolják magukat a Pagonyosok és beszerezhetőek lesznek.

2. A Pagony Kiadó 15 éves, az első kiadott könyvük Marék Veronikáé volt.

3. A legfiatalabb szerzőjük pedig Kemény Zsófi, aki gyerekként sokat járt a Pagonyba játszós programokra. Remélik, hogy a megnyitón jelenlévő gyerekek között is akadt jövőbeli Pagonyos szerző.

4. Marék Veronika érdekes sztorikat mesélt a gyerekkoráról, az egykori Hungária Kávéházhoz kapcsolódó személyes élményeiről. Az egykori New York Kávéház nyitott újra Hungária Kávéházként 1954-ben, és Marék Veronika felidézte, hogy sok ősz hajú ember ült odabent, akik maguk voltak az irodalom. Lelkesen a barátaival egymás közt megalapították a Hungária Bébit, egyiküket fel is karolta egy irodalmár, másikuk (?) pedig szerelmes lett sorba az összes lányba a csapatban, az utolsót pedig el is vette feleségül. Végül a Hungária Bébi megszűnt, amikor 56-ban a társaság egy része elhagyta az országot. Már ezek a kis infómorzsák is érdekesek voltak, nagyon jó lenne egyszer elolvasni, hogy egészen pontosan mi is történt akkor, Marék Veronika hátha tényleg meg is írja, ahogy pedzegette egy kicsit.
A beszéd végén pedig egy kávéspoharat kocogtatott kiskanállal, hogy igazi kávéházi hangulat legyen. :)

5. Kemény Zsófit végre élőben is hallottam slamelni, és tetszett a szöveg. Némi kutatás után meg is találtam youtube-on a slamet - bár egy kicsit finomabb volt a megnyitón, tényleg rengeteg pici gyerek járkált ott, a szülők pedig a kávépult előtt sorban állva hallgatták. Egészen más a hangulata egy Slam esten elmondott szövegnek, és egy kávéházi megnyitón, más közönségnek elmondott slamnek. :)

+1. Láttam Pippa könyvet az egyik polcon.

Könyvfesztivál élmények (2016)

Standok a B épületben nem sokkal nyitás után.

Idén szombaton mentem ki a Könyvfesztre a Millenárisra. Évek óta mindig kilátogatok, de még mindig nem tudom megunni. Minden évben egy kicsit más oldalát mutatja a fesztivál, és mindig rájövök, hogy mennyire szuper  csupa könyvszerető emberrel találkozni és egy légtérben lenni, amikor tényleg mindannyiunkat hajt a lelkesedés a régi-új kiadványok láttán, könyv illatot szipákolva. Minden sarokban és teremben könyves beszélgetésekbe, könyvbemutatókba lehet botlani; a csarnokokban hosszú dedikálós sorok kígyóznak, úgy kell az embernek átverekednie magát rajtuk.

Számomra a dán szerző, Janne Teller előadásával kezdődött a nap, aki a Semmi című könyvéről mesélt. Idővel kicsit lassúnak éreztem a beszélgetést, mert a moderátor magyarul kérdezett, a szerző pedig dánul válaszolt, és így le kellett fordítani minden egyes mondatot. Dánt most hallottam először, csupa l és h, néha az az érzésem támadt, hogy a szerző mindjárt lenyeli a nyelvét.

A beszélgetés maga egyébként érdekes volt, a moderátor jó kis keresztkérdéseket tett fel. Teller pl. elmondta, hogy nagyon hamar arra kényszerült, hogy önállósodjon és maga keresse meg a kérdéseire a válaszokat, illetve  éveket élt Afrikában, ahol egészen más értékek szerint élnek az emberek, és ez is segített neki abban, hogy egy kicsit távolabbról szemlélhesse a nyugati kultúrát, éppen úgy ahogy a Semmiben Pierre egy fa tetejéről néz le a többiekre.

A beszélgetés után sprinteltünk a Scolar standjához, ahol sikerült dedikáltatni az írónővel a könyveinket. :)

A GABO standjánál beszereztem egy Rengeteg kötetet, amely egy keménykötéses gyönyörűség, és a borító szerintem nagyon szuper lett, a fekete-fehér illusztráció arannyal van megbolondítva. A könyvről nem mellesleg csupa jót olvastam. :)

Dedikálás után pózoltunk a plakátunkkal Zakály Vikivel
és Helena Silence-szel, és mosolyogtunk rendesen. 

Helenával és Vikivel együtt dedikáltunk 13:00-tól elviekben, de Böszörményi Gyulához jó hosszú sor állt, emiatt a kiadó egy új asztalt állított fel nekünk, hogy párhuzamosan menjenek az események. Várakozás közben elkapott két olvasó; a Varázstinta blogos Csengétől saját készítésű könyvjelzőket   és túlélő csomagot kaptam, előbbiből dedikált példányokat lehet megnyerni egy játék keretében erre a linkre kattintva.

Fergeteges egy óránk volt, az olvasók jöttek és jöttek a könyveikkel – volt aki több száz km-t utazott a Millenárisig –, rengeteg kedves szót kaptunk. Helena dedikált táskára, mind aláírtunk egy matek könyvet, és befutott két jelmezes olvasó is, akik a jelmezversenyt keresték, reméljük, hogy megtalálták és meg is nyerték. :)

Sokan kérdeztétek, hogy mi a helyzet Pippa3-mal, azt tudom mondani, hogy készül és igyekszem vele. :) Illetve felmerült kérdésként, hogy Mya nevét hogy kell kiejteni, én Miának szoktam, de a Maja is helyes egyébként, kinek hogy kényelmesebb. :)

Mya könyv a Szívritmuszavar társaságában
 a Könyvmolyképző standján a Könyvfeszten. :)

Az idei első fűben ülünk, kávézunk/sörözünk és dumálunk élmények pipa, szerencsére jó időnk volt, csak este szakadt le az ég. Legközelebb irány a Könyvhét, ahol nagyobb a hőség, kevesebb az előadás, de legalább olyan jó móka, mint a Könyvfesztivál. Találkozzunk ott is! :)

Mi a fene történik egy zinefesztiválon?

Szombaton az Ukmukfukk Zinefesztiválon – ja, nem írtam el, tényleg zine, nem zene :) – jártam az Ankertben. Leszögezném, hogy nem csak odakeveredtem, hanem célirányosan oda tartottam. Az úgy volt, hogy a héten tök véletlenül találkoztam a fanzine szóval, aztán egyik dolog a másikat követte, és már egy Fb eseményleírást olvastam egy zinefesztiválról, és a fotók is felcsigáztak, úgyhogy elmentünk körülnézni.

Persze első kérdés, hogy mi fán terem a zine?

A zine szó a magazin és fanzine szavak rövidüléséből jött létre. Legtöbbször kis példányszámú, magánkiadásos munkák, eredeti vagy épp lopott szövegek – akár gépen, akár kézzel írva –, képek, fanartok, képregények, kiadvánnyá szerkesztve, legtöbbször fénymásológépen sokszorosítva.

A példányszámnak ezer alatt kell lennie, de gyakoribb a száz darab alatti, és a profittermelés nem elsődleges szempont.

A témák nagyon változatosak, fanfictiontől kezdve (és itt el is értünk a fanzine-ig), politikán, költészeten, művészeten át személyes naplókig, de tulajdonképpen bármiről szólhat egy zine.

Szemléltetésként itt van például egy Inuyasha zine, de a fenti Fb esemény bejegyzései között is érdemes böngészni.

Az Ankertben tényleg csak néhány asztalt állítottak fel a fesztre, így hamar körbe lehetett járni, igaz, tömeg volt, úgyhogy szlalomozni kellett az emberek között.

Tényleg nagyon sokszínű volt a választék; belelapoztunk olyan műbe, ami tulajdonképpen egy füzet beszkennelt és kinyomtatott, összetűzött másolata volt (a rajzolt madarak és matematikai feladványok szemet szúrtak). De az alábbi képen látható minizinek pl. füzetkévé hajtogatott A4-es lapokból készültek. Persze láttunk színes, fényes lapra nyomtatott és kötött gyönyörű kiadványokat is. A zine-eken kívül printeket, füzeteket, képeslapokat is lehetett vásárolni.

A zine-ek ára kb. 70 Ft-tól több ezer forintig terjedt, az árszint egy kicsit meglepett, de úgy láttam, az utóbbi árkategóriának is megvolt a közönsége – az egyik kiállító éppen azt mesélte, hogy a szép, színes zine-jét egy adott zenéhez készítette, annak a hangulatát ragadta meg. Sokan nézegették az új szerzeményüket egy limonádé mellett arrébb az asztaloknál, olyan beleéléssel, hogy megkérdeztük, mit találtak, és visszamentünk megnézni a kiadványt a kiállítóhoz.

Nagyon tetszett egy Star Wars zine, tele tényleg jó minőségű, teljesen élvezhető rajongói alkotásokkal, de voltak képregények, és számomra értelmezhetetlen témák is, de való igaz, hogy nem néztük át á-tól cettig a teljes kínálatot. A minizinek megtetszettek, mert mindössze egyetlen gondolatot bontottak ki velősen, mint egy rövid vicc: Miért nem tetszem neked?, Mi lehet a dobozban?.

Számomra ismeretlen ez a műfaj, a Sketchbook Projectet juttatta eszembe (a projekt keretében veszel egy vázlatfüzetet, amit telerajzolsz azzal, amit jónak látsz, aztán visszaküldöd nekik, és Brooklynban lefűzik egy könyvtárban), de nagyon izgalmasnak tűnik, mert a témaválasztás végtelen, a megvalósítás és a sokszorosítás pedig lehet borzasztóan egyszerű is. Ez is valami olyasmi, amit a saját örömére csinál az ember, és ha még érdeklődő is akad rá, az külön jó érzés.

Matricákat is lehetett zsákmányolni az asztaloknál, itt is a kézzel rajzolttól a tikettre nyomtatotton át a színes-fényes illusztrációig volt minden. A zöld jetis képeslap például számozott, mindössze negyven darab készült belőle.

Magáról a fesztről jó kis hozzáértőbb összefoglalót írt a vs.hu – igaz, tizennyolcas karikát kapott a cikk –, és a hg.hu is.

Ha legközelebb lesz ilyen zinefeszt – amúgy a zine piac pontosabb kifejezés lenne –, megyek újra, és kicsit nyitva tartom a szememet a témával kapcsolatban. Rájöttem, hogy nekem zine-t kell készítenem. Egyszerűen muszáj. Rögtön lett vagy három ötletem is, amiket most eltehetek befőttnek, ugyanúgy, mint az úton-útfélen rám találó sztoriötleteket. 

A Pippa3 írás most abszolút elsőbbséget élvez. :)

Találkozzunk a Könyvfesztiválon!

2016. április 23-án 13:00-14:00 között Helena Silence-szel és Zakály Vikivel dedikálunk a Könyvfesztiválon a Könyvmolyképző Kiadó D1-es standjánál a Millenáris D épületében. 

Várunk mindenkit szeretettel! :)

Az esemény Facebook linkjét ide kattintva eléritek.

#AuthorLifeMonth kihívás Instagramon

Véletlenül akadtam a kihívásra Facebookon, és megtetszett a koncepció, hogy egy kicsit megmutassam mi is történik a kulisszák mögött. Néhány nap témájához azonnal volt ötletem, más napokhoz kész fotóm, és arra gondoltam, hogy nem lesz rossz rendszerezni őket. Szóval belevágtam. :)

Az ötlet kitalálója Dahlia Adler már 6 kötetes amerikai szerző, aki ebben a bejegyzésében vezette fel a kihívás részleteit. Ma telik le az első hét a kihívásból, és eddig a pillanatig kb. 4700 fotó kapott  #AuthorLifeMonth taget.

Instagram kihívás havi program 

Hogy később is visszakereshetőek legyenek a posztjaim, belinkelem őket ide szép sorban. Neten megtekinthetőek a képek, még akkor is, ha valakinek nincs Instagram fiókja. Folyamatosan frissül a lista: