A Pippa-karácsony

Amikor a blogturnésok megkerestek, hogy írjak egy kis szösszenetet, amely egyszerre köthető a Pippa Kenn-trilógiához és a karácsonyhoz, tudtam, hogy örömteli kihívásnak nézek elébe. Érdekelt, hogy Pippa világába hogyan tudnám belecsempészni a karácsonyt, amikor ők maguk nem ünneplik azt. A szemfülesek Kelly&Lupi blogján már ráismerhettek a gyanúsan sok P-re és az erődház szóra, meg sok más apró utalásra, de most felkerül ide a blogra is “A Pippa-karácsony”, immár teljes harci díszben.

Ha “A Pippa-karácsony” a Mya kézirat írása közben születik meg, valószínűleg kivágott jelenetként végezte volna, de ettől függetlenül Pippának igazán kijárt, hogy örülhessen valaminek. (A Mya regény olvasók most biztosan bólogatnak. ;))
Köszönöm a blogturnésoknak a szuper ötletet és a kivitelezést!

A karácsonyi játék itt a blogon szintén Pippához és a karácsonyhoz kötődött. Köszönöm szépen a rengeteg leírást és Pippa-karácsonyos bannert, nagyon jó volt végigolvasnom a nevezéseket és megnézni a bannereket. (Például nagyon szuper lett Vivien Pippa ihlette GIF-je, vagy Balázs mézeskalácsos bannere)
A meghirdetett leírás szerint sorsoltam (a raffle boxban látható a végeredmény), a nyerteseknek írok az e-mail címére.

Jó olvasást, továbbá mindenkinek nagyon boldog karácsonyt és jó pihenést kívánok! :)

•••

BEESTEM A KENN-HÁZBA, ÉS GYORSAN KIZÁRTAM A SZÁLLINGÓZÓ HÓESÉST, meg az orrokat pirosra csípő hideget. Levettem az átázott holmimat, hajamból kiráztam az olvadozó havat.

Varázsgomba és valóság

A magyar nyelvű szövegért gördíts lejjebb. :)

When I read about Maggie Stiefvater's art making contest for the super Raven Cycle themed tarot decks, I knew I had to participate. I've just read the third book in The Raven Cycle, the Blue Lily, Lily, Blue, so the experience was fresh, still I go back to the The Dream Thieves. And if we talk about The Dream Thieves, Kavinsky need to be mentioned.

One of the most memorable places in the second book was an enchanted meadow full of white Mitsubishis stolen from Kavinsky's dreams. They looked like normal cars at first sight, but something was mostly wrong with them: bigger or smaller size, only one wide light on the front of the car or lack of motor.
So below is one of Kavinsky's first possible attempted theft. He wanted a shiny new Mitsubishi – moon-white of course – with some magic mushroom in its glovebox. I guess it doesn't go so well:

Dreamed Mitsubishi & some magic mushrooms,
recycled cardboard, acrylic paint, gel pen, pencil

--------------

Szóval Maggie Stiefvater egy kreatív kis játékot hirdetett, ahol Maggie által tervezett tarotkártya szetteket lehet nyerni, és nem mellesleg egy darab kártyát minden résztvevő kap. (És emberek, ki ne akarna ilyen kártyákat birtokolni? Most komolyan!)
A Hollófiúk-sorozat harmadik részét, a Blue Lily, Lily Blue-t pár hete olvastam, és nagyon szerettem a néhol félelmetesbe hajló hangulatát – meg még sok mást is. Nem egyszerű szemforgatós műijesztegetésről van szó, hanem könyvben a hétköznapi jelenségek, cselekvések egyik pillanatról a másikra elcsavarodnak kellemetlen, természetellenes irányba. Tűélesen látod magad előtt, hogy mi történik, és beleborzongsz, mert egyik pillanatban még minden oké, aztán a következőben a madaradat megszállja valami, és női hangon kezd el beszélni.

Mégis a sorozat második részéhez, az Álomrablókhoz nyúltam vissza, és ahhoz a bizonyos Kavinskyhez, meg az álmokból összelopkodott cuccaihoz. Még mindig előttem van az egyik helyszín, egy mező, tele fehér, hibásan összeálmodott Mitsubishi sportautóval: némelyiknek gond van a méretével, van amelyikből a motor hiányzik, van amelyiknek három ajtaja van vagy túlméretezett a spoilere.

Így arra gondoltam, hogy megörökítem a még zöldfülű Kavinsky egyik lehetséges korai álomlopási kísérletét. Egy holdfehér Mitsubishit akart elhozni, egy kis gombával a kesztyűtartóban. Nos, a végeredményt látva valószínűleg nem volt elégedett. :)

(Szerintem olvassatok Maggie könyveket. :))

UPDATE: a kép végül a nyertes művek közé került. A nyereményem pedig megérkezett azóta. :)

Játék a 25. sorszámú Mya regényért

Hamarosan itt a karácsony, és már nagyon itt van az ideje egy játéknak, dedikált Mya könyvért.

Sorszámozott példányokat a könyvbemutatón lehetett beszerezni, nekem még maradt néhány darabom. 

Egyéb infó: karácsony előtt még lesz lehetőség ajándék Mya és Pippa regények dedikálására a kiadó Lámpagyújtás eseményén, a Bálnában. (Várhatóan december 21-én kora délután dedikálok Helena Silence-szel és Zakály Vikivel együtt. Pontos infók hamarosan.)

Mi a játék?
Két kreatív feladatom is van számodra, benevezhetsz az egyikre vagy akár mindkettőre, ahogy jól esik. :)

1. Természetesen a karácsonyhoz kapcsolódik. Pippa legfeljebb csak könyvekben olvashatott a karácsonyról, ezért egy kicsit közelebb kellene hoznunk hozzá az ünnepet. Meséld el egy pozitív élményedet vagy csak magyarázd el, hogy miért szereted a karácsonyt, mi a jó a karácsonyban.

2. A háttérben készül egy kis meglepetés, és ehhez a képmágusok, vállalkozó szelleműek segítségét kérem: készíts bannert a "A Pippa-karácsony" szöveggel. Lehet minimál dizájn, mint itt a blog oldalsávjában a Mrs. Walker esete az elhalványulással novella bannere vagy képekkel tüzdelt alkotás. Engedd el a fantáziád!

Mit lehet nyerni?

Két nyertest sorsolok:

- egyikük a 25. sorszámú Mya regényt kapja Mya könyvjelzővel, dedikálva

- másikuk egy Pippa és Mya könyvjelzőt és egy fehér Pippa képeslapot, dedikálva.

Az ajándékokat postán juttatom el a nyerteseknek.

(Kizárólag magyarországi levelezési címre. Az eredményhirdetést követően 3 nap áll a nyertesek rendelkezésére, hogy visszajelezzenek, utána újrasorsolok.)

Meddig?

A nevezési határidő 2014. december 22. hétfő, éjfél.

Hogyan tudsz nevezni?

A Rafflecopter formban tudjátok rögzíteni az esélyeket, és ott fogok sorsolni a nevezők között.

+1 ha lájkolod a KemeseFanni Fb oldalt (a form csak látogatást kér, de én csak lájkolást veszek figyelembe)

+1 másold be a linket, ahol leírtad a pozitív karácsonyi élményedet/magyarázatodat, hogy miért szereted a karácsonyt.

+2 másold be a megosztott/feltöltött bannered linkjét, amelyen szerepel a "A Pippa-karácsony" szöveg. 

A linkkéréseknél ér Fb, tumblr, blog, instagram stb., csak arra figyeljetek, hogy legyen nyilvános az adott poszt/komment, hogy megcsodálhassam a bannereket és elolvashassam a Pippának szánt magyarázatokat.
Játékra fel! :)


a Rafflecopter giveaway

A második könyvbemutató élmény

(Nem túl tudományos, de ha létezik második kézirat átok, akkor léteznie kell második könyvbemutató élménynek is. :))

Az első könyvbemutató olyasmi, amire az ember régóta vágyik, néha elképzeli, milyen csodás lenne, ha. Aztán valóban emlékezetes élmény lesz belőle, amelyre két év távlatából is vicces visszagondolni.

A második könyvbemutató egyáltalán nem az utólag-fejet-falba-verős élmény volt, gyűjtöttem némi tapasztalatot (például egy héttel korábban remek gyakorlási lehetőség volt a Sci-fi Nap), és nem mellesleg két évvel amúgy is idősebb lettem, ami azért csak számít valamit, azon kívül, hogy több gyertyát kell elfújnom a szülinapi tortán.

Helenával :)

A Trafó pincéje nem túl pici és nem is túl verőfényes helyiség; utóbbi paraméter nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jó videófelvétel és fénykép még véletlenül se készülhessen, pedig nagyon igyekeztünk. Helenával fotózkodtunk az előtérben, hogy maradjon hivatalosan is nyoma az eseménynek. Már a bemutató előtt gazdára talált a 001-es Mya kötet, Kelly személyében, amely így igen jó helyre került.

Először szép lassan, majd egyre gyorsabban gyülekeztek az érdeklődő olvasók, olvasókat kísérő kedves szülők, bloggerek, rokonok, kollégák; kezdés előtt még pótszékeket hoztak a szervezők. A gyomrom amúgy is egész nap csomóban volt, a szívem meg majd kiugrott, amikor Varga Bea (aka On Sai) a beszélgetésünk moderátora a színpadra terelt minket Helenával, hogy Kezdünk!.

És akkor ide egy kis közbeékelés.
Miután a Sci-fi napon kissé lefagytam a világ legegyszerűbb kérdésnél, miszerint miről szól a Mya regény – de Deszy jól kimentett –, a bemutató előtt két napig arra treníroztam magamat, hogy pár mondatot legalább tudjak beszélni a sztoriról. (Én írtam a francba is, nem ennél a kérdésénél kéne megkukulni, és amúgy is tuti felmerül.)

Ha jól emlékszem, Bea első kérdése arra vonatkozott, hogy mennyiben volt más a második regényt megírni, mint az elsőt – kicsit összefolyik az az óra, nagyon összpontosítottam a kérdésekre, hogy valami értelmeset válaszoljak a végén. Az első pár mondatom után már tudtam, hogy menni fog ez az egész beszélgetés.
Felmerült témaként, hogyan lehet meló mellett írni (nem egyszerű, de nem is lehetetlen), mennyire hangsúlyos a könyvben a romantika (kicsit más, mint a Pippa regényben), mennyire erősen disztópia (a Mya rész már disztópia), Gage sokat szerepel-e (nagyon sokat), mik a terveim írás terén (alig várom, hogy a harmadik rész végére érjek, és megtudjam mi lesz a szereplőkkel. A nagy képet ismerem, az életutakat azonban még nem látom pontosan, de a móka része ezt felfedezni ;)).
Helena elmesélte, hogy az Ezüsthíd lapjain tökéletes férfit találunk,  aki nem létezik a valóságban az biztos, és azt is megosztotta, hogy mit jelentenek számára a szombati közös írásaink, sőt mesélt, a csütörtöki élményünkről is, amikor Helena elhajlította az időt a puszta akaratával, és országszerte Ezüsthidakat varázsolt az Alexandra könyvesboltokba a hivatalos megjelenés előtt (jó, csak viccelek, nem így hangzott el a sztori, de majdnem).

Fantasztikus felolvasónk volt, Zsuzsi egy-egy nem túl vidám részletet olvasott fel a könyveinkből, és nagyon örülök, hogy az ő előadását hallgathattuk meg. (Random fun fact: Zsuzsi a 67-es számú Mya kötet tulajdonosa lett, amely azért vicces, mert pár nappal korábban pont a 67-es buszon utazott, amikor látott egy Pippa regényt olvasó srácot. :) Szia Srác, innen is! Szia Zsuzsi, innen is!:))

Pippás rajz Vikitől :)

A végén pedig jött a dedikálás, és szuper volt látni, hogy mennyien várjátok a könyvet, és nagyon örültem, amikor kérdéseket is feltettetek. (Most nem a dátumot rontottam el, hanem Pippa regénybe is véletlenül havazást rajzoltam esőzés helyett, szóval azok igazán egyedi kötetek lettek.)
Volt lehetőség arra, hogy a magam módján köszönetet mondjak a szerkesztőmnek, meg Helenának is, és nagyon örültem, hogy a blogturnés csajok az első sorból biztattak minket a jelenlétükkel, meg Mazsidrazsi is eljött, és nem egy lelkes Pippa kedvelő, akiket végre személyesen is megismerhettem az Fb oldalon kívül is.

Összességében a második könyvbemutató élmény olyan, mint sütit sütni másodszor: tanulsz az első odaégetésből, már tudod mit végy el, mit adj hozzá, és még ha a végeredmény nem is lesz tökéletes, de legalább sokaknak ízleni fog.

A viharszívű Mya Mavis immár megrendelhető a kiadó webshopjában, sőt, már találtok beleolvasót is az adatlapon.

Helena is leírta az élményeit, katt ide. :)

A kiadó háza táján zajlik az élet. November 29-én, most szombaton (többek között) elsőkönyvesek első könyvbemutatójára,  december 13-án meg első és nem első könyvesek bemutatójára látogathattok el.

A viharszívű Mya Mavis blogturné

A blogturné még pénteken lezajlott, és Facebookon jól össze is foglaltam az állomásokat, meg egy-egy idézetet a bejegyzésekből, így arra gondoltam, hogy ide is felteszem a gyűjteményt, hogy jól visszakereshető legyen. Még egy fél napig versenybe szállhattok a nyereménykönyvekért. :)

Nagyon örülök, hogy ennyi érzelmet sikerült kiváltanom a résztvevő bloggerekből. :):) Még egy napotok van, hogy részt vegyetek a játékban és Mya regényt nyerhessetek, katt a blogokra a részletekért.

6. állomás - Rami

"Kegyetlenül facsargatta a szívemet, csak azért, hogy végleg darabokra zúzza. És bizony meg is ríkatott. Most pedig ide nekem, de azonnal a folytatást!"

5. állomás - Tibi

"A történet remek, a háttérvilág felépítése tökéletes, a szereplők pedig érdekesek és emberiek. Igen, ez rájuk a legjobb szó, emberiek, akik hibáznak, néha rosszul döntenek, és nem szűnnek meg embernek lenni. Pont ezek miatt szerettem annyira A viharszívű Mya Mavist."

4. állomás - Lupi

"Összességében egy nagyon jól megírt, sötét, komor, izgalmas, valódi disztópiát olvashattam."

3. állomás - Deszy

"Te jó isten, hogy lehet ezt így befejezni??? (...) Ne merészeld ezt itt abbahagyni, mert nem tudok mit csinálok! Konkrétan sokkolt, amikor megláttam, hogy nincs tovább"

2. állomás - Fummie

"Nagyon izgalmas, körömlerágós, elgondolkodtatós rész lett ez, és már alig várom a folytatást."

1. állomás - MFKata

"Feljebb említettem már, hogy egy alap adrenalinszintről indulsz a könyvben és lapról lapra emelkedik ez a szint. Mint egy vonat, ami elindul az állomásról és szép lassan begyorsul, a végén elkezd dübörögni, egyre hangosabb és egyre jobban ráz… az út végén pedig tudod, hogy valami rettenet vár."

Nagyon köszönöm, kedves blogturné résztvevők, hogy vállaltátok a Mya regény olvasását! Nagyon izgultam minden este, hogy mit találok a blogjaitokon, és nagyon-nagyon örülök, hogy ennyire szerettétek a történetet. :)

Könyvbemutató és egyéb Mya érdekességek

A könyvbemutatóra már gőzerővel készülök: kiválasztottuk a felolvasásra váró részletet, már megsimogattam a vadiúj könyvjelzőket - ha lesz rendes fény le is fényképezem -, és van egy leleplezésre váró meglepetés is, amelyről holnap többet is elárulok. ;)

Már nincs sok idő hátra a bemutatóig, addig is nézzetek be a Mya regény blogturné állomásaira, ahol nem mellesleg Mya kötetet is nyerhettek és letesztelhetitek mennyi mindenre emlékeztek Pippa világából. :)

November 16 - MFKata gondolatai

November 17 - Bibliotheca Fummie

November 18 - Deszy könyvajánlója

November 19 - Kelly Lupi olvas

November 20 - Media Addict

November 21 - Dreamworld

Valamint két interjút is készült velem, amelyekben jó pár érdekességet olvashattok a Mya regényről, a sorozat világáról és a jövőbeli tervekről.

- rendhagyó, összesített interjú Mazsidrazsi blogján

- Aranymosás interjú

Sci-fi Nap 2014

Erről az eseményről még nem írtam itt a blogon, de november 15-én, szombaton érdekes beszélgetésnek nézek elébe. Az előadást bárki megtekinthet az Urániában. (Ha az alábbi kiírásban ismerős neveket találtok, az nem véletlen. ;))

12:45 VILÁGMEGMENTÉSI TANÁCSOK 20 ÉVEN ALULIAKNAK 

A young adult irodalom térhódítása a fantasztikumban Varga Bea (On Sai) beszélgetőtársai Ferenc Krisztina (Lupi), Kemese Fanni és Mihóczy Mercédesz (Deszy) Az Éhezők Viadalától a Beavatotton át az Emlékek őréig sorra kerülnek a mozikba azok a filmek, amelyek nagy sikerű Young Adult (YA) könyvekre építenek. Mi a sikerük titka?

Az egész napos belépő 1000 Ft, de ha a 10.00-kor kezdődő Futótűz mozivetítésre jegyet váltasz 1200 Ft-ért (ha netán fel akarnád eleveníteni a filmet a Mockingjay 1. debütálása előtt), akkor a film utáni 1 órában még a helyszínen tartózkodhatsz, és az beszélgetésünk pont beleesik ebbe az egy órába.

A részletes programról, infókról és további vetítésekről ide kattintva tájékozódhattok.

Sorok mögött: A velünk élő könyvszereplők, avagy a sztori szafari

A sztori szafari legalább ilyen
izgalmas és rettenetes. 

Néhány szerző körblogolásba kezdett Sorok mögött címmel, amelyben időről-időre körbejárnak egy-egy témát. Most a karakterekhez fűződő (v)iszonyunkat boncolgatjuk majd, és biztos vagyok benne, hogy mindannyian egy kicsit másképp látjuk, éppen ezért izgalmas a kezdeményezés.

Már többször is írtam arról itt a blogon, hogy az írást erőfeszítésként élem meg. A könyv nem írja meg magát, igenis le kell ülni, energiát és időt kell belefeccölni. Az ember néha elakad, néha szárnyal, máskor visszatöröl oldalakat, vagy kihajít egész regényeket, vagy részegült vigyorral gépel, mintha valaki diktálná a szavakat. Fárasztó egy tevékenység, na.

De az íráshoz hozzátartozik egy lazább rész is: amikor az író ember csak gondolkodik, elmerül azokban a képekben, amelyeket később véres verejtékkel megpróbál leírni, kontextusba helyezni, vagy éppen megkeresni a helyüket egy összefüggő rendszerben, amely egy napon jó esetben regényként áll össze.

Ez az álmodozás a mókás rész, akkor minden lehetséges, nincsenek határok, nem pofázik bele a szerkesztő én, nem pislog a kurzor az üres lapon, nem kell megfelelő szavakon gondolkodni. Mintha egy kis zsebfilm pörögne a lelki szemeim előtt, amelyben a karakterek folytonos mozgásban vannak, haladnak a céljaik felé, ha bizonytalan hogyan is kell reagálniuk egy adott helyzetre, akkor máris változik a kép, a szerzői agy elkezd kutakodni a karakter múltjában, úgy formálja a személyiséget, hogy az a reakció hihető legyen, és szolgálja is a cselekmény céljait.

Jó esetben maguk a szereplők lendítik elő a történetet olyan tettekkel, amelyek reakciók korábban megtörtént eseményekre. A történet, amely végül az olvasók számára is elérhető lesz, csak egy verzió, egy út, amely végül értelmet nyer hosszú hónapok alatt. Mintha egy forrás utat marna magának a sziklában.

Összességében az író ember egyszerre szórakozik, megfigyel és rejtvényeket fejt, és mindezért egy árva forintot sem kell kiadnia.

Megkérdezhetnéd: Hogy érted, hogy "maguk a szereplők lendítik elő a történetet". Ott ülnek veled, vagy mi?

A könyvkarakterek nem olyan formában valóságosak számomra, hogy meg sem lepne ha Ruben kivágtatna a fürdőszobából egy szál törölközőben, és megkérdezné, mire is való az a fura, böhöm pisztolyszerűség (hajszárító); vagy Börje Fitchner bekopog, hogy varjútoll kabátot sózzon rám.

Számomra a saját világukban élnek a karakterek, akkor gondolok rájuk, ha éppen a történetüket fűzöm tovább. Nem lépnek ki az én világomba, nem ülnek ott velem reggeli közben, nem kísértenek falról lepotyogó képekkel és fura ajtónyikorgással. Inkább kicsit olyan, mintha egy fura szafarira indulnék: a szereplőt a saját története keretein belül próbálom megfigyelni, érdekelnek a váratlan helyzetekre adott reakciói.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a közvetlen környezetemben nem adódhatnak furcsa helyzetek, amikor az éppen aktuális történetről mesélek. Hogy mondjak egy példát is:
A Mya regény írása közben kétszer is megváltoztattam egy nagy összefüggést, amely onnan kezdve hatással volt a szereplők döntéseire is.
Ilyen például az, ahogy Pippa ébred a Mya regény elején. Ha ilyen formán megváltozik a szereplő helyzete, akkor megváltozhat az értékrendje, megváltoznak az őt foglalkoztató kérdések is. Vagyis ha megváltozik egy fontos körülmény, az hatással lesz a karakterre és azon túl befolyásolni fogja a cselekmény főbb konfliktusait.
Mivel ez egy sorozat, a Mya regényben már elég erős elképzelésem volt Pippa karakteréről, vagyis amikor számára negatív irányba megváltozott a helyzete, csak "figyelnem" kellett a reakcióit, és a környezete rá adott reakcióit.

Ez az a pont, amikor mesélés közben Párom felvonja a szemöldökét. Mert milyen dolog az, hogy a szereplő "dönt", vagy meglep azzal, ahogy "reagál" egy helyzetre. Hiszen én teremtem meg a szereplőket, az én fejemben léteznek és változnak, vagyis ez nem lehet az ő döntésük, ők nem függetlenek tőlem, és én mégis úgy beszélek róluk, mintha azok lennének.

És ezen a ponton szoktam zavarba jönni.

Mert ha belegondolok, és a Párom helyzetéből tekintek magamra, elég zagyván hangzik az egész. Az pedig még inkább összezavar, hogy ilyen gyorsan az ő szemszögéből is végiggondoltam hogyan hangzik ez az egész.
És ilyenkor arra jutok, hogy jobb, ha inkább nem gondolok erre, mert elég gyorsan elevezek a hétköznapi normális fogalmától.

Nyugtathatnám magamat azzal, hogy hülyeség az egész, mert könyvszereplők csak könyvek lapjain léteznek.
De amíg pedig nem vetette senki őket papírra, csak a szerző fejében élnek; őt boldogítják egy történet ezernyi párhuzamos lehetséges cselekménysorával, vadhajtásokkal, szívdobogtató jelenetekkel. Vagyis ez az a pillanat, amikor kívülről úgy néz ki, hogy a szerző maga elé meredve ül valahol (bárhol)  és mosolyog képeken, amiket csak ő lát.

Ez az írás mókás része. Aztán leírni, rendszerezni, és értelmet adni annak a sok képnek, az felér egy tortúrával. Az pedig az igazi kínszenvedés, ha soha sem írod le. Mert akkor mindig csak ugyanazt gondolod újra és újra, változtatod át, keresed a tökéletes formát, ami nincs. Egy regényt sosem fejezel be, csak abbahagyod egy ponton a szerkesztőd beleegyezésével.
A móka része, hogy továbblépjek, hiszen új világok és új karakterek várják, hogy megismerjem őket. (Megj.: Párom felvonta a szemöldökét, amikor ideért olvasás közben.)


Ha úgy érzed, írd meg Te is a véleményedet, és feltétlen nézz be a többiekhez is, hiszen több szem többet lát. :)

Moskát Anita, On Sai, Brandon Hackett, Bartos Zsuzsa, Buglyó Gergely, Gaura Ágnes

A viharszívű Mya Mavis: 1. fejezet (1/3)

Eddigi részletek sorrendben: Mya szabálya, Prológus, 1. rész - Álmok


Pippa Kenn 

A régmúlt idők emberbőrbe bújt istene ácsorgott az ágyam lábánál. Résnyire nyitott szemem előtt elmosódott Jupiter Day alakja, mégis rögtön felismertem őt a digitális újságok mozgóképeiről, melyeket gyerekkoromban láttam. Jól emlékszem, az újgenerációs géntechnológia atyjának hirdették őt. Az elmúlt másfél évszázad meghajlította és összetöpörítette Jupiter Day testét, elkoptatta harcias kisugárzását.

Álmodsz! Nincsenek halhatatlanok.

A könyv arca, avagy elkészült A viharszívű Mya Mavis borítója

Ezen a héten számos könyves blogon és a hozzájuk tartozó Fb oldalon találkozhattatok bejegyzésekkel, amelyek beharangozták a pénteki borító és fülszöveg leleplezést. A bloggerek Pippa idéző bejegyzésekkel kezdtek, majd mindannyian megosztottak egy-egy exkluzív Mya idézetet a regényből, illetve megosztották a teaser borítókat is. Tegnap pedig felkerült a következő részlet a regényből, ide a blogra.

A Mya borító végül a Pippa regény borítótervezőjének, Magocsa-Horváth Évi munkája alapján készült el. Egy kis színes sztori a háttérből: a kiválasztott terv azután landolt a postaládámban, hogy a kiadónak leadtam egy másik, véglegesnek szánt, leegyeztetett borítótervet – ez a darab szerepelt a Mya mappában, de kilétét fedje örök homály.
Aztán amikor megnyitottam az alábbi borítótervet, úgy éreztem, tényleg Mya szemébe nézek, és látom, amit írás közben próbáltam megfogni a karakterével kapcsolatban. (Az eredeti kép is izgalmas, ha gondoljátok, ide kattintva megleshetitek; teljesen más a fotó hangulata azzal a hajszínnel. :))
És akkor íme A viharszívű Mya Mavis hivatalos borítója és fülszövege:

Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez? 

Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre. 

A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk. 

A viharszívű Mya Mavis a Libri Aranykönyv TOP 10-be jutott regény, A napszemű Pippa Kenn régóta várt folytatása.

A könyv ide kattintva előjegyezhető a Könyvmolyképző Kiadó webshopjában. 

Hogy miért jó ez? Ha előjegyzési lehetőséggel élsz, emailt kapsz a kiadótól, amint rendelhető státuszba kerül a regény. Így a lehető leghamarabb juthat el hozzád a könyv. (Az előjegyzés nem minősül rendelésnek.)

A webshopban meghirdetett megjelenési dátum: 2014. november 18.

Szűk két hónap van addig hátra. :)

***

Hivatalos borítótervező pályázatra végül nem került sor, mert így is rengeteg szép borítótervet küldtetek, és tudtunk közülük választani. Ezúton is köszönöm Nektek a rengeteg tervet, amivel elhalmoztatok.

Hivatalos pályázattól függetlenül azonban szeretném egy Mya kötettel megajándékozni Bridget Stelkovicsot, a regény megjelenése után. Bridget papírszakadása/repedése ihlette a végső borítón szereplő szakadást is. Kérlek, privátban beszéljük meg az átadást-átvételt/postázást.

Balról jobbra: Márkó, Németh Balázs és Egyed Regi, Bridget Stelkovics munkái

Aki szereti a borítótervező pályázatokat, ne csüggedjen! Talán csak egy egészen picit túlzás kijelenteni, hogy a Könyvmolyképző háza táján a magyar írók borítólázban égnek. 

Egymást érik a borítótervező pályázatok, Szurovecz Kittinek már meg is van a Fényemberek 3. borítója, On Sai blogján nemrég volt eredményhirdetés, Helena Silence-hez egyre csak érkeznek a szebbnél szebb hidas és kezes borítótervek, és Kae oldalán is bőven lehet a tervek közül válogatni.
A kiadó a Bitten című regényhez is hirdetett pályázatot, ne maradjatok le róla. :)

A viharszívű Mya Mavis: 1. rész – Álmok

Eddigi részletek sorrendben: Mya szabálya, Prológus

1. rész 
Álmok

Négy évvel korábban

Drága Wyattem!

Elfogott ez a rossz érzés, ugyanolyan erősen és nyugtalanítón, mint a nagy tűz napján. Őrültség az egész, mégis írnom kell, hogy almaszedés után a komposztba dobhassam a levelet. Megkönnyebbülten nevetni fogok, ha a Mavis-átok most az egyszer téved.

Aggaszt Mya viselkedése az utóbbi időben. Mióta vörösbe fordult a haja, titkolózik, és folyton bezárkózik a szobájába. Többé már nem beszél nekem az álmairól. Talán nem kellene aggódnom, korral jár.

Wyatt, remélem, tudod, hogy szeretlek, és örökké hálás leszek a támogatásodért. Csodállak, amiért úgy szereted Myát, mintha a saját lányod lenne. Amiért, még ha kételkedtél is, megtartottad a Mavisek titkát.

Kérlek, sőt nem is, könyörgök: ha bármi történne velem, segítsd továbbra is a lányunkat. Mondd el neki minden áldott nap, hogy mennyire szeretem, és milyen büszke vagyok rá. Tartson ki, bármit is hozzanak az éjszakák. Semmi, de semmi nem az ő hibája.

A jövő állandó. Nem lehet megváltoztatni.

Örökké csókol,

Margie



Katt a következő részletre!

Borító a láthatáron

Forrás: Nem harap a… blog

Pénteken végre fény derül A viharszívű Mya Mavis borítójára és fülszövegére, végre elárulhatom, hogy milyen irányba is megy a regény. Ezt jelenleg csak a prológus alapján tudjátok találgatni.

Könyves bloggerek segítettek a héten Mya beharangozójában. Az alábbiakban összefoglalom, hogy mit hol találtok, illetve mire várhattok még a következő napokban.

Első lépésként Pippa idéző bejegyzéseikben visszaemlékeztek a kezdetekre, a könyvbemutatóra, kedvenc idézetekre, képekre, és a saját Pippás bejegyzésekre.

Kelly&Lupi kiválogatott néhány hangulatos fotót a Pippás Pinterest boardról. MFKata visszaemlékezett, milyen volt olvasni a regényt. Roni olvas pedig máris remekül elkapta a Mya Mavis karakter hangulatát.

Deszy többek között visszaemlékezett a Pippa könyvbemutatóra. Nem harap a… blog szerint Pippa befejezése körömrágósan izgalmas volt. Dreamworld blogon találtok kedvcsináló Pippa idézeteket is. Fummie pedig a háttérvilágot szerette leginkább a regényben.

Második lépésként a bloggerek megosztottak egy kis darabot a borítóból, és egy-egy exkluzív idézetet a Mya regényből. Nézzetek körül a csipet részletekért: Kelly&Lupi, MFKata, Deszy, Roni olvas, Nem harap a… blog, Dreamworld, Fummie.

Köszönet a szuper könyves csapatnak a támogatásért! Holnap nézzetek be hozzájuk, hiszen együtt számolunk vissza a Mya borító leleplezéséig. Nézzetek be a blogjaikra máskor is, ha olvasnivalóra és extra érdekességekre vágytok. (Azt hiszem már meg sem lepődtök, hogy hamarosan Mya is sorra kerül náluk. :))

A meglepetéseknek holnap még nem lesz vége. Mi várható még?

1. Természetesen holnapi napon a borító teljes pompájában, no meg a fülszöveg teljes egészében.

2. Szombaton meglepetés itt a blogon ;).

3. Vasárnap itt a blogon egy újabb bejegyzés várható az új borító kulisszatitkaival, a "sosem-meghirdetett" borítótervező pályázattal, és a személyes kedvenc tervekkel kapcsolatban.

Ahogy láthatjátok, az oldalsávban visszaszámol az óra. Már nincs sok hátra holnapig. :)

Neil f**kin' Gaiman és a felütések, közepek, végek

avagy Wonderbook élmény #2

Még mindig gondolkodom, hogy mekkora bók, ha egy író-olvasó találkozón x f**kin' y-ként konferálnak fel, mindenesetre ebben a videóban Neil Gaimant látszólag nem zavarta. 

Miért pont Neil Gaiman? Egyszerűen érdekel, hogy a kedvenc-nagy-híres-fantasztikus szerzők hogyan írnak és gondolkodnak, mert majd' minden esetben el lehet valamit lesni tőlük, és formálják a szemléletemet.

Először is, remélem Neil Gaiman neve senkinek sem ismeretlen. Az Agave Kiadónál már sok könyve megjelent, amelyek között egészen kicsik, fiatalok és felnőttek (meg fiatal felnőttek) is megtalálhatják a maguknak való történeteket. Emellett képregényeket is alkot, és Dr. Who sorozatrészekhez forgatókönyveket is ír.

A Wonderbookban a "Kezdetek és befejezések" fejezetben Neil esszéjében az Amerikai istenek kapcsán érint írótípusokat, aszerint, hogy ki mennyit tud az adott történetről, mielőtt belevág a megírásába. (A téma egy kicsit kapcsolódik a építész-kertész kérdéskörhöz is.)

"I don't know any creators of fictions who start writing with nothing but a blank page. (They may exist. I just haven't met any.) Mostly you have something. An image, or a character. And mostly you also have either a beginning, a middle, or an end. Middles are good to have, because by the time you reach a middle, you have a pretty good head of steam up; and ends are great. If you know how it ends, you can just start somewhere, aim, and begin to write (and, if you're lucky, it may even end where you were hoping to go).
There may be writers who have beginnings, middles, and ends before they sit down to write. I am rarely of their number."

"Nem ismerek egyetlen fikciós írót sem, aki úgy kezd bele egy történetbe, hogy csak egy üres lapja van. (Lehet léteznek, de még egyikükkel sem találkoztam.) Legtöbbször van már valamid: egy kép, egy karakter, egy felütés, közép vagy befejezés. Jó ha van közeped, mert mire odaérsz a történetben, legalább lesz löketed. A befejezések pedig jók; ha tudod hogyan fejezd be a történetet, el is tudod kezdeni valahol. Célozz, és kezdj el írni (ha szerencsés vagy, talán ott fejezed be, ahová remélted eljutsz).
Egyes szerzőknek már megvan a történet felütése, közepe és befejezése is, mielőtt leülnének írni. Én ritkán gyarapítom a csoportjukat."

Nem véletlenül foglalkoztat ez a kérdés.
Facebookon említettem, hogy belekezdtem egy új történetbe, és azóta megtaláltam a történet velejét, bár még vannak feloldásra váró kérdések. De már megtanultam, hogy idővel szép sorban felbukkannak majd a megoldások, csak ki kell várni.
Hogy mi jelent éppen kihívást? Az elhalványodás koncepciót éppen újracsomagolom, és kicsit igyekszem mesésebbé tenni. Az eredeti novellát még íróiskolában írtam, az ötlet azóta is foglalkoztat, és egy pályázat apropóján nyúltam vissza hozzá. Az ötletből pedig egy új alapokra épülő, más szabályok szerint működő társadalom és karakterprobléma csírázott ki.

Egy kezdés már a kuka doksiban landolt azóta. (Mert ugye semmit sem törlünk véglegesen. Veronica Roth is elárulta, hogy nem készült volna el a Divergent, ha véglegesen törli az aktuálisan nem működő részeket.) A második kezdés mellé rögtön társult a legutolsó mondat és az abból visszafejtett befejező jelenet. A kettő között jelenleg feltöltésre váró fejezetcímek sorakoznak, szóval azt a bizonyos közepet duzzasztom, dagasztom.

Ennek a mesének nincs Pinterest táblája, de ez a mini képregény, meg például ezen link alatt elérhető második kép tart hangulatban. A Grimm-mesék meg a Gaiman-féle Coraline pedig emlékeztet rá, hogy egy mesének horror irányba is kiterjeszthetőek a határai.

(Egy kis színes a Coraline-hoz kapcsolódóan: az öcsém elég kicsi volt még, amikor egy este éppen Neil Gaiman regényeket faló újonc fanatikusként a Coraline-t olvastam. Évekkel ezelőtt esti forgatókönyv volt ez: az öcsém átjött a szobámba, és leült mellém könyvet nézegetni. Békésen üldögéltünk és olvastunk, könyvet lapozgattunk vagy tanultam.
Aznap az öcsém meglátta az egyik Coraline illusztrációt – amin a gombszemű másik anya mosolyog –, és megkérdezte mit olvasok és amúgy is mi az ott. Én meg elmagyaráztam, hogy Coraline csak akkor maradhat egy látszólag szebb-jobb másik Jones családnál, hogyha betartja a szabályokat, és önként gombot varr a szeme helyére. (Mert a Grimm-mesék után meg sem kottyanhat a gyereknek, nem igaz?)
Eredmény: tágra nyílt szemek, rémület és álmatlanság. Azután vagy fél órán át egymás mellett feküdtünk a sötétben, a mennyezetet bámultuk, és kitaláltunk egy nevetséges mesét, hogy a rémisztő gombszemek feledésbe merüljenek.
Ahh, nagyon szeretem a Coraline-t, és most messzire kanyarodtunk.)

Neil Gaimanről rengeteg anyagot lehet találni; rendszeresen, bő lére eresztve blogol, rengeteg interjút készítettek vele, és sok videó megtalálható róla youtube-on. A fentebb linkelt videóból egy gondolatot ragadnék ki: Neil szereti, ha szereplőiről kiderül, hogy valójában nem azok, akiknek először látszanak. Ha jobban belegondolunk, ezt nem nehéz a munkásságához kapcsolni.

"A történetekben és a való életben is egyaránt vicces, amikor a gyöngéd emberekről kiderül, hogy nem is annyira gyöngédek, mint elsőre tűntek. És működik a másik irányba is: amikor egy furcsa és ragyogó pillanatban a szörnyetegnek tűnő emberekről kiderül, hogy valójában borzasztóan érzékenyek. 

Úgy gondolom, írónak lenni részben azért szórakoztató, mert felboríthatod az emberek elvárásait, elgondolkodtathatod őket, és egy kicsit felforgathatod a világukat."

Kérdés: Mennyire ismerted a legutóbbi történeted részleteit, mielőtt belevágtál a megírásába? Mi volt a kiindulópont?
(És amúgy olvassatok/nézzetek Coraline-t, ha eddig kimaradt volna. :))

Mya Mavis szabálya

Emlékeztek még Pippa erődházának szabályaira? A Mya regény is egy fontos szabállyal kezdődik. Egyre több titokra fény derül.

Addig is a prológust itt eléritek. :)

Sárkánylovas(okról és) hősnőkről

Az Így neveld a sárkányodat 2. animációs film megnézése előtt olvastam egy angol nyelvű cikket a Trinity szindrómában szenvedő hősnőkről. A cikket a mese Valka nevű hősnője hívta életre.
Dióhéjban Valkáról: a főszereplő Hablaty rég elveszett anyja, aki majd 20 éve remeteként sárkányok között él egy menedékhelyen, egy aprócska szigeten. A sárkányok igazi védelmezőjéről beszélünk, a kisujjában van az anatómiájuk, ismeri a fajtáikat, a társadalmukat, és megvédi őket a sárkány csapdászoktól (Igen, a csapdász szót szemelték ki a fordítók. Deal with it!), akik a gonosz Drákó Vérdung seregébe fogdossák össze őket. Mindezt megfűszerezhetjük azzal, hogy Valka ijesztő jelmezben, a sárkánya hátán állva repül, és sárkányokat irányít a csörgős botjával. (Ez viszont mennyire menő már!)

A cikkíró nehezményezte, hogy a nagyon is potens Valkát, aki éveken át remekül boldogult egyedül, a film későbbi pontján – miután újra egyesült a férjével és a fiával –, pikk-pakk legyőzik, és öt percen belül kétszer kell megmenteni. Ráadásul a film hátralévő részében ledegradálódik egy Hablatyot támogató karakterré, bármilyen cselekményt előrelendítő tett nélkül.

Igen, a bal oldali alak a sárkány hátán egy nő

A cikkre nem voltam kihegyezve amikor elhelyezkedtem a moziszékben, de azonnal eszembe jutott, amikor sor került Valka első megmentésére, és mire vége lett a filmnek egy kissé csalódottan, de igazat kellett adnom az olvasottaknak. Sokkal több volt ebben a karakterben, kár, hogy a film végére ennyire nagyon háttérbe szorult.

Gondolom kíváncsiak vagytok mi fán terem a Trinity szindróma a cikk szerint: "This is Trinity Syndrome à la The Matrix: the hugely capable woman who never once becomes as independent, significant, and exciting as she is in her introductory scene."

Szabad fordításban: Ez a Mátrix féle Trinity szindróma: egy nagyon erőteljes, önálló nő a történet előrehaladtával már nem lesz annyira független, hangsúlyos és izgalmas, mint a bemutatkozó jelenetben, ahol először találkozunk vele. 

(Ami Valkát illeti, a fenti kép azt a pillanatot mutatja, amikor Hablattyal először néznek szembe egymással.)

A cikk felhoz egy pozitív példát is, mégpedig a Holnap határa című filmben Emily Blunt által alakított Rita Vrataski, akit igazi hős katonaként ünnepelnek a földönkívüliekkel vívott háborúban. Ugyan Cage fejlődésére van kihegyezve a film, és Rita újra és újra megismétlődő halála is motiválja abban, hogy megmentse a világot, a női katona mégis a film végéig kemény és "cselekvőképes" marad (bár tény, hogy Rita sokszor bemutatkozik az időhurok miatt). Ezt a jelenetet például nagyon szeretem:

A Hollywoodi filmgyártásban persze nem új keletű probléma/téma a férfi karakterek árnyékában tengődő nők támogató vagy motivációs szerepe a "világ megmentésében". Még teszt is létezik annak mérésére, hogy egy történetben a női karakter mennyire hangsúlyos.

A Bechdel-teszt a nemi elfogultságot méri három egyszerű kérdéssel: vajon 1. szerepel-e két női karakter a műben 2. akik beszélnek egymással 3. nem csak férfiakról. Megdöbbentő, hogy ezeket a kritériumokat milyen sok mű nem teljesíti. (Amikor először hallottam erről a tesztről, megmosolyogtam: "Ne már, ezek a kérdések tök alap dolgok!" Aztán elkezdtem filmeket végiggondolni, és teljesen meglepett a végeredmény.)

A YA irodalomban nem meglepő a női fókusz, hiszen az egész tematika alapvetően fiatal lányokat céloz. Ha végiggondoljátok a kedvenc YA regényeiteket, milyen arányban buknak meg (ha egyáltalán megbuknak) a Bechdel teszten? Ha regényt írsz, a saját írásod megfelel a kritériumoknak? :) Már ha szeretnéd, hogy megfeleljen.
Pippával és Myával, jelentem, minden oké.

Építész vagy Kertész?

avagy Wonderbook élmény #1

A Wonderbookot Jeff VanderMeer amerikai sci-fi szerző írta/szerkesztette (itthon az Agavénál jelentek meg regényei). Nem egyszerű írástechnikai könyvről beszélünk, hanem egy inspirációhalmazról, hiszen színesen illusztrált, feladatokkal és más neves írók (Pl.: Neil Gaiman, Lauren Beukes és Catherynne M. Valente könyvei csodásak és magyarul is elérhetőek) esszéivel tűzdelt könyvről van szó. Olvasás közben rengeteg érdekes mondatot/gondolatot bejelöltem – ahogy a képen is látszik :) –, amikről úgy gondoltam érdemes lenne pár szót ejteni vagy elmélkedni rajtuk.

A sorban az első bejegyzés a függelékben található George R.R. Martin interjúhoz kötődik. VanderMeer arról kérdezte Martint, a "zsákutcák és ismeretlen átjárók" miért fontosak a saját írói folyamatában, vagyis érintőlegesen felmerült a plotter vs. panster kérdés. (Dióhéjban: a plotter, azon szerző, aki előre megtervezi a cselekményt és tudja mi fog történni, panster aki sodródik a történésekkel és írás közben bontja ki a történetet.)

Martin szerint kétféle írótípus van: az Építész és a Kertész. Az Építész előre megtervezi a történetet, ahogy egy építész egy épületet. Tudja hány szoba lesz benne, hol futnak majd a csövek, milyen tetőt húznak rá, vagyis ismerni fogja minden négyzetcentiméterét. A Kertészek ezzel szemben elültetnek egy magot, és a "vérükkel és izzadságukkal" locsolják miközben várják mi nő ki belőle. Ez a folyamat nem teljesen véletlenszerű, hiszen a Kertészek tudják mit ültettek el, és van egy általános elképzelésük, hogy "tök vagy éppen tölgyfa" nő ki belőle a végén.  Martin szerint ritka, hogy valaki szélsőségesen csak Építész vagy Kertész legyen, a legtöbb író a kettő valamilyen arányú kombinációja.

Ha felteszik nekem a kérdést, hogyan építek fel egy regényt, azt szoktam mondani, hogy előre tudom hová szeretnék eljutni, és ismerem a cselekmény nagyobb csomópontjait, és útközben engedek az ötleteknek. Pippánál és Myánál is úgy jártam, hogy mire eljutottam a regény befejezéséhez, egészen más jelenet sült ki belőle, mint ahogy elképzeltem. Ráadásul ezek a jelenetek sem véglegesek, mindkét esetben a bétaolvasások/szerkesztés során tovább finomodtak.

Pippánál és Myánál is hiába próbáltam előre megtervezni a regényeket. Láttam nagyobb csomópontokat, de egyszerre csak néhány kisebb jelenetet ismerek pontosan előre. Írás közben kitöltöm a lyukakat, és a szereplők így haladnak az előre kigondolt következmények felé.
Hiába érzem úgy, hogy a tervezés biztonságot ad, hiába firkálok össze nagy papírokat színes filcekkel, sosem tartom be a jelenetsorrendeket, nem tudok túllépni a problémákon, amíg írásban is el nem jutok odáig. Szeretek felfedezni, rájönni összefüggésekre – érezni az elégedettséget ilyenkor –, ez a sava-borsa ennek az egész folyamatnak. Az írás erőfeszítéssel és lemondással jár, ezek az apró örömök és persze a befejezés, az utolsó pont, a jutalomfalat.

Szóval (jelenleg inkább) Kertész vagyok, vállalom. :)
Meglátjuk, hogy a harmadik regénynél hogyan tolódnak el az arányok.

Feldobom a kérdést: Építész vagy Kertész típusú szerző vagy?
Ha netán blogbejegyzést írtok a témáról, linkeljétek be, kíváncsi vagyok. :)
Akiknek már olvashatjátok a véleményét a témában:
Moskát Anita, On Sai, Róbert Katalin, Buglyó Gergely, és Zsuzsyb meginterjúvolt több írót is a kérdéssel kapcsolatban, illetve Gabriella és Dominik.

(Gondolom sok Trónok harca rajongó kíváncsi a félbemaradt Kertész-Építész sztori végére: Martin mindig is inkább Kertész volt. A karrierje korai éveiben rengeteg történetet félbehagyott: megírt egy-egy nyitójelenetet vagy szituációt, de aztán megakadt vagy rossz irányba indult el a történet.  Ezek a kezdemények fiókba kerültek, és új ötleteknek adtak helyet.  Martin szerint sok fiatal író ugyanezen megy keresztül. Robert Heinlin első írásra vonatkozó szabálya szerint muszáj írnod, a másodikban azonban azt mondja, be is kell fejezned a történetet.
Martin azóta nagyrészt túlesett ezen a problémán – de azért nem teljesen.)

A viharszívű Mya Mavis - Prológus

Mya Mavis
Néhány héttel korábban

A sápadtak fehér folyama úgy önti el a kolóniát, mint a kiömlő tej.

Kiválnak a házakat ellepő porfüggönyből, szürke felhőt húznak maguk után, lábuk csupa seb a törmeléktől. Dühösen ordítanak, hangjuk visszaverődik a háztetőkről, talpuk csattan a kiüresedett utcák jeges kövén. Az utcai szolárlámpák fénye gyertyalángként reszket a sötétben…

A lyuk majd’ tíz lakóház széles a falon. Remeg a föld, ahogy sok tíz tonna törmelék zuhan a peremutca házaira. Cseng a fülem a fémcsikorgástól, a beton roppanásától, és mintha egyszerre kitörne vagy száz ablak. Feltárul a kinti erdő kopasz lombszintje, majd a felkavarodó betonpor eltakarja a leomlott falszakaszt…

Egy lány megragadja a vállamat. Sárga a szeme…

Könyvheti dedikálás infó + pár szó a meglepetésről

Ha június, akkor Könyvhét. Ugye nem vagyok egyedül ezzel a párosítással? :)
Június 14-én, szombaton, 15.00-16.00 között dedikálunk (a szokásos módon) Helena Silence-szel és Zakály Vikivel. A Könyvmolyképző új helyre költözik, így a Vörösmarty téren idén a 81-es standnál várunk majd Titeket.

Ami pedig a meglepetést illeti. A Facebook oldalon megkérdeztem, hogy ki olvasna szívesen Mya prológust, és nagy örömömre sokan visszajeleztétek, hogy várjátok. A Könyvheti dedikáláson begyűjthető meglepetés pedig nem más, mint ez a bizonyos Mya prológus. :)
Ha a saját Pippa kötet már dedikálásra került, vagy egyszerűen csak mihamarabb szeretnétek olvasni a Mya regény felütését, akkor is gyertek nyugodtan.

Később felkerül majd ide a blogra is a szöveg, de a fenti időpontban lesz először alkalmatok beleolvasni Pippa folytatásába. :)

Gondolathármas: két történet között

Hármunk közül már csak én lógtam ezzel a témával, és már nagyon ideje volt, hogy megosszam Veletek.

A Mya kézirat kész is van, meg nem is. Már tényleg a szerkesztés küszöbén áll, napok/hetek kérdése az egész. Ha kezdünk, mindenképpen elújságolom. :)

Na, de mit csinál az író ember – jelen esetben mondjuk én –, miután lezárul egy egy éves projekt? (Ha szigorú vagyok több egy évnél, mert hónapokat öltem egy korábbi Mya verzióba, ami egy az egyben kukában landolt.)

Mostanra egy picit megkopott a kézirat befejezésének mámora, hiszen azóta már lassan két és fél hónap eltelt. Azóta a várakozási időt ütöm el hasznosan/nem hasznosan, hiszen vártam a belső kiadói elbírálásra, most pedig már a szerkesztésre.

Tehát fél lábbal még nagyon is Mya van porondon, másrészről már mocorog a fejemben a következő regény. Ezt leginkább úgy kell elképzelni, hogy munkába menet pár sor olvasása után elteszem az aktuális olvasmányomat, és révedve jeleneteken gondolkodom a következő történetből. Sokkal több figyelmet fordítok a környezetemre, apró részleteket lopok el a mindennapokból, amik később valamilyen módon visszaköszönnek majd egy történetben.

(Például egy munkahelyi ebéd során egy egyszerű sztori hatására, az egyik új karakterrel kapcsolatban  megvilágosodtam.  Kezdettől fogva férfiként számoltam vele, és akkor rájöttem, hogyha női karakter lenne, akkor sokkal inkább szolgálná a cselekményt és a hatást amit majd el szeretnék érni.)

Másrészről már látok nagyobb csomópontokat, helyszíneket a történetből – amik írás közben változhatnak –, és ezekhez a következő hónapokban tudatosan igyekszem majd élményeket és részleteket gyűjteni. Például, jártam a Mátrában, és ez már egy picit háttérkutatást is jelentett:

De most, hogy munka előtt és után nem vesz el időt a lázas írás, egy kicsit színesebben töltöm a szabadidőmet. Például több idő jut rollerozásra, meg piknikezésre, nem is beszélve kávézásokról, meg más nemzetek ételeinek kóstolásáról. (Na igen, van élet az olasz pizzán és tésztán túl is.)

Belevetettem magamat az olvasásba is. Legutóbb Moskát Anitától a Bábel fiait olvastam, amely egy felnőtt fantasy regény. Abszolút ajánlom, ide kattintva bele is tudtok olvasni.

Sorozatokra is jut idő, például sosem gondoltam volna, hogy a Big Bang Theory, amely négy geek és egy pincérnő kalandjairól szól, annyira vicces lehet, hogy megkönnyezem. A Hannibált, a Trónok harcát és a Vikingeket is követjük, mindezt persze angolul, hogy legyen valami haszna is. ;)

Ha már filmek, moziból sosem elég, egyre csak jönnek és jönnek a látványos új filmek (A Godzilla volt az utolsó mozi élményem, nem ajánlom jó szívvel.) Az Interstellart legalább annyira lelkesen várom, mint anno a Felhőatlaszt. :)

Helena és Viki írását is lessétek meg, ha még nem tettétek volna. :)

Mya várható megjelenése

(Még nincs végleges borító :))

Könyvfesztivál hamarosan

Közeledik az év első nagy könyvünnepsége, a Könyvfesztivál, amelynek most is a Millenáris ad otthont. Ahogy az várható a könyves eseményeken rengeteg kiadó állít standot, az érdeklődőket friss-ropogós könyvekkel dugig rakott asztalok és hömpölygő tömeg várja majd. Remélem jó idő lesz, és lehet egy kicsit füvön ücsörögni és napozgatni miközben az ember könyves ismerősökkel és barátokkal könyvekről dumál. :)

A Könyvfesztivál keretében többek között velem is találkozhattok. Helenával és Vikivel együtt várunk mindenkit szeretettel, szokásos módon a Könyvmolyképző standjánál. :)

A kiadó összes szervezett fesztiválos programjáról és dedikálásáról ide kattintva olvashattok.

Szubjektív ajánló a Könyvfesztiválra
Programok április 26-ra, szombatra (a bővítés jogát fenntartom :))

12.00 - Ha érdekel az írás, akkor ajánlom az Aranymosás pikniket a Millenáris parkban.
12.00-13.30: beszélgetés Patrick Ness-szel – Osztovits Levente terem
A fesztiválra ellátogat Patrick Ness – aki többek között – YA regényszerző (Szólít a szörny, Káosz-trilógia). A beszélgetés a két új regényéről fog szólni (Soha nincs vége című ifjúsági, és A daruasszony felnőtt regények jelennek meg a fesztiválra).
13.30-14.30 között Ness az Európa Kiadó B16-os standjánál dedikál. Hangolódásként ide kattintva olvashattok egy interjút a szerzővel. Kár lenne kihagyni ezt az alkalmat. :)
15.00-16.00: Moskát Anita a Bábel fiait (felnőtt fantasy) és Kleinheincz Csilla az Ólomerdőt (ifjúsági fantasy) dedikálja a GABO Kiadó standjánál. A regényekről blogturné keretében is olvashattok majd, részletek hamarosan a blogturné Fb oldalán.
16.00-17.00: Dedikálunk Helenával és Vikivel – a rend kedvéért, nehogy lemaradjon a listáról :)
17.00-18.00: Bónusz Neked! Vörös Pöttyös rajongói találkozó a Szabó Magda teremben


+1 infó, hogy itt is maradjon nyoma: leadtam a Mya kéziratot a kiadónak. :)

Kezdjük az alapoknál: kik azok a béták?

Ez az első lépés. :)

A Mya kézirat befejezését követően többször is hivatkoztam bétákra ilyen-olyan Facebook és blogbejegyzésekben. Már akkor is elbizonytalanodtam, hogy vajon mindenki tisztában van-e a béták kilétével. Ők ugyanis – a vizsgált összefüggésben – nem egy idegen faj egy párhuzamos univerzumból.

A béta olvasók a wiki definíciója szerint olyan nem professzionális előolvasók, akik azzal a céllal olvasnak egy (általában fikciós) kéziratot, hogy megkeressék a nyelvtani és elütési hibákat, felderítsék a cselekmény logikai hibáit, figyeljék a hitelességet, a karakterek vagy éppen a háttérvilág buktatóit. Béta olvasásra általában azelőtt kerül sor, hogy a történetet nyilvánossá tennék valamilyen formában.

Tehát összességében, a béta az a személy akinek azért adod oda a kéziratodat, hogy minél jobban "megköpködje", és így minél több esetleges hibáról – és persze erősségről – tudomást szerezzél.

Fontos, hogy az ember bízzon a bétájában, mert nehéz legyőzni a saját egónkat és amennyire csak lehet objektíven, külső szemmel megvizsgálni a felmerülő hibákat – mert ha a saját kéziratunkról van szó, valahogy nehezebben látjuk a fától az erdőt. :)

Maggie Stiefvater és a két publikáló YA szerző kritikai partnere között a bétázás alapszabálya így hangzik: "That way when someone says “this sucks!” and someone else says “does not!” you can be the tie breaker. But if they both say “this sucks!” and you say “does not!” it means you’re wrong." 

Szabadfordításban: "Amikor egyikőjük azt mondja "ez béna!" és a másik azt, hogy "nem az!", akkor te dönthetsz. De ha mindketten azt mondják, hogy "ez béna!" és te azt mondod, hogy "nem az!", akkor te tévedsz."

Miután befejezel egy kéziratot – ideális esetben a több hetes/hónapos pihentetés mellett – szerintem fontos, hogy megmutasd az írásodat valakinek, beszélgess a történetedről, mert sok részletet teljesen új megvilágításba helyezhetnek. Ez neked is segít megértened nem csak a saját írásodat, hanem az olvasók várható visszajelzéseit is.

Myát végül öten olvasták el a mostani korai fázisban, még leadás előtt. Különböző korú fiúk és lányok egyaránt, olvasó vagy éppen kritikusabb szemmel. Érdekes volt, hogy mindannyian más-más hibákat fedeztek fel, vagy éppen máshogyan láttak egyes jeleneteket, más szemszögből világítottak rá a karakterek egyes cselekedeteire.

Bétát keresel vagy szívesen bétáznál (mert utóbbiból is lehet tanulni!)? Nézz be ebbe a bétakereső Fb csoportba. Illetve visszaolvashattok egy korábbi Irodalmi Kávéházas beszélgetést is a témában az Aranymosás oldalon.

Amikor megtörik a második kézirat átok

Na, az király érzés!

Az első regény megírása immár homályos álomnak tűnik, mindennapi kérdéssé válik, hogy menni fog-e másodjára is. Az addig megszokott módszerek egyszer csak nem működnek, az ember kétségbe esik párszor, hogy ennyi volt ez az egész írás dolog. Telik az idő, még mindig nem tudsz előrukkolni semmi értelmessel, dugdosod az írásod azok elől akiknek az első könyved részleteit folyton az orra alá dugtad. Idővel úgy érzed, a család elnéző fejcsóválása miszerint csak ostoba hóbort volt ez az egész regényírás dolog, tényleg beigazolódni látszik.

Bartos Zsuzsa és On Sai a következő kérdést járták körbe egy-egy bejegyzésükben: "Mi volt a legnagyobb írói lecke, amelyet megtanultál a legutóbbi történeted írása közben?"

Az én rövid válaszom az, hogy megtörtem a saját második kézirat átkomat.

A kérdés egyébként félelmetesen aktuális felvetés, úgy gondoltam, érdemes ezen elgondolkodnom, hogy aztán a Mya kéziratra váró következő lépcsőknél újragondolhassam. :)

A Mya kézirat befejezésével már elhiszem, hogy nem valamiféle baleset volt Pippa megírása, ami egyszer megtörtént valamilyen különös oknál fogva, és kész, vége, ennyi volt. Több helyen is írtam már, hogy regényt írni erőfeszítést jelent számomra, sok kétséggel küzdök, ami tök normális. Mindig is féltem, hogy Pippa megírása után továbbállok és keresek valami új, kevésbé ingoványos hobbit, amibe beleölhetem a szabadidőmet. Egy év munkája, egy regénnyi szöveg kihajítása, agonizálás és még több agonizálás kellett ahhoz, hogy kipipáljam ezt a félelmet egy nagyon hosszú listáról.

Érdekes pillanat volt február utolsó napján, éjfél környékén kitenni az utolsó pontot a kézirat végére. Már másodjára éltem át, hogy egy történet végét milyen lendülettel tudom írni, hogy mennyire szeretem amikor egy-egy jelenet megoldást kínál akár hónapok óta fennálló problémákra, és rájövök, hogy tudat alatt elszórtam azokat a kis magokat amikből kicsíráztak a válaszok. 

A befejező jelenet például kétszer gyökeresen átalakult – a korábbi verziót, amit végül kidobtam, a Trónok harca harmadik évadának "véres nászos" része utáni csendben és érzelmi állapotban körmöltem le –, és jó ideje lebegett előttem, mint végpont, ami felé tart az egész történet, ahová ki kell futnia a cselekménynek. És a február végi éjszakán végre összeértek az utolsó szálak is. Tudtam, hogy vár még rám átolvasás, átírás, finomítás, meg bétázás, de mégis egy jó pillanat volt. Akkor tört meg az átok. :)

Mya jóval több kihívást jelentett Pippánál, rá kellett jönnöm hogyan tartsak kézben több szereplőt és szálat, hogyan fogjam szorosan a cselekményt, hogy a fókusz ne csússzon el. Hogyan erősítsem az események és karakterek közötti kölcsönhatásokat, mert egy esemény olvasóra tett hatása is sokkal erősebb, ha egy karakter döntéséből vagy hibájából fakad. Most először tapasztaltam meg milyen antagonistát írni – személyt és nem környezetet –, és mennyire izgalmas összerakni a motivációját.

Megtanultam, hogy egyetlen idő közben megjelenő esemény teljesen felrúghatja nem csak a cselekményt, hanem a karakterek viselkedését és fejlődését is. Rájöttem, hogy ezzel nincs is semmi baj. Több melóba került végiggondolni a következményeket, de a végeredmény kárpótolt érte.

Még most is napon belül változik, hogyan viszonyulok Pippa folytatásához. Fájdalmas volt kiengednem a kezem közül az első bétaolvasóimnak. Ezt a történetet sokkal inkább megtartottam magamnak írás közben, már nem volt rá szükségem, hogy húsz oldalanként megerősítést kérjek a környezetemben élőktől, hogy jó irányba haladok. Több tapogatózásba telt a válaszok keresése és az írást tápláló motiváció fenntartása, de az egész folyamat sokkal inkább belülről fakadt.

Persze még közel sincs vége a folyamatnak, jöhetnek még pofonok, és a kézirat még biztosan sokat változik és finomodik majd, de ez teljesen természetes.

Úgy érzem, hogy legalább egy tyúklépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy egy napon képes legyek régóta dédelgetett ötleteket és háttérvilágokat papírra vetni. 

Na ez a tudat az, amiért megérte erőfeszítést tenni.

(Utóirat: úgy látom egész kis hullámot indított a kérdés! :D Lássuk, ki mit tanult az előző történetének megírásából! :))