2013. október 11., péntek

NaNoWriMo, fogadd el, hogy nem illünk össze

Mi is ez a NaNoWriMo? A mozaikszó a National Novel Writing Month – kb.: nemzeti regényíró hónap – évente megrendezett esemény elnevezéséből származik. Nagyon dióhéjban november hónapban a résztvevők megírnak egy ötvenezer szavas regényt elejétől a végéig. Ebben a hónapban nincs idejük lustálkodni vagy a "nincs kedvem" kifogást gyakorolni, mert tényleg le kell ülniük a gép elé, ha kész akarnak lenni 30 nap alatt ötvenezer szóval. Félre értés ne essék, ez nagyon kemény feladat. Tényleg. Hogy egy kicsit enyhüljön a nyomás, mindezt sok ezer ember egyszerre teszi, online és nem online közösségek tagjai egymást lelkileg támogatva próbálják átvészelni az egész kihívást. Magyar csapat is van, mindenféle offline találkozókkal és fórumokkal, így a nyelv sem lehet akadály, ha kedvet kaptál. Bővebb információt magyarul ide kattintva érhetsz el.

Régóta van dédelgetett regényötleted? Mivel hamarosan itt az újabb november 1-je – részemről a negyedik vagy ötödik év, amikor rádöbbenek, hogy jé, megint van ilyen, és jé ez nem az én asztalom –, időszerű, hogy közösen körbejárjuk a NaNoWriMo részvétel mellett álló pro és kontra érveket

Pro – legyünk pozitívak
A NaNoWriMo szerzők nagy mennyiségű szöveget préselnek ki magukból rövid idő alatt. Van aki egy alapötletet gyorsan kibont, vagy előre átgondolt vázlatot követ, vagy véletlenszerűen csak saját szórakozásból vág bele. (Például van aki ha elakad, előre megírt fordulatokat tartalmazó akciókártyákból húz, vagy random megöl pár szereplőt. Ez biztos szórakoztató, még ha én személy szerint nem élnék ilyen módszerrel. :))
A lényeg, hogy a résztvevők  félretegyenek minden olyan kifogást, ami az év másik 11 hónapjában akadályozza őket az írásban és egy könyv megírásában. Nem számít a minőség – ez most tuti pro érv akar lenni? –, mert átírásra, vadhajtások nyesegetésére nincs idő, sem arra, hogy a szerző elmélyedjen az írás közben felfedezett nagy összefüggésekben. Egyszerűen csak írni, írni, írni kell. Néha komoly felkészülés is megelőzheti a novembert; a szerzők cselekményvázlatokat és karakter "adatlapokat" írnak, hogy ezzel megkönnyítsék a saját munkájukat.

A NaNoWriMo-nak nem egy később megjelent remek regényt köszönhetünk. Csak hogy példával is éljek Marissa Meyer A holdbéli krónikák sorozatának nagyon korai változatát egy NaNoWriMo során darálta le. Akkor a későbbi sorozat három részét (Cinder, Scarlet, Cress) olvasztotta egyetlen kéziratba. Később a történet nagy átalakuláson esett át, Marissa sok ötletet kidobott (pl. az eredetiben a holdbélieknek nem csak mentális képességeik voltak).


Kontra
Engem pontosan ez zavar: egy hónap alatt megírok valamit, ami később teljes átírásra szorulna. A saját bevált írói ütemem és szokásaim annyira nem passzolnak ehhez a sietséghez, hogy csak még több görcsöt okozna az egész, mint amivel jelenleg küzdök. Sokszor az elakadást pont az idő oldja meg, amiből WriMo alatt nincs elég. Például Mya cselekménye is csomópontok láncolatából áll, amiket lassan összekötök írás közben felfedezett jelenetekkel, és egy-egy vadhajtáson napokig képes vagyok agyalni, visszavágni, újranöveszteni, stb.

Gondolom, aki járt ezen a blogon meg sem lepődik, hogy linkelem Maggie Stiefvater témába vágó bejegyzését. Maggie pontokba szedve mondd ellen a NaNoWriMo mellett elhangzó legfőbb érveknek. Ha kell egy határidő, tűzz ki magadnak – de kisebb időnyomással, ami tartható görcs nélkül is –; ha csak szeretnéd tudni, hogy be tudsz-e fejezni egy regényt, akkor ülj le és írj. Természetesen vannak kivételek, vannak olyan szerzők, akik WriMotól függetlenül, a saját belső írói ütemüket követve, akár egy pl. március hónapban simán megírnak egy regényt. De a statisztika azt mutatja, hogy a megjelent szerzők igen kis hányada működik ilyen "írói sebességgel".

Egy amerikai irodalmi ügynök panaszolta a blogján pár éve, hogy december elején drasztikusan több kézirat érkezik be hozzá, mint egy átlagos hónapban. Sok résztvevő azonnal küldi a regényt, ahogy kirakta az utolsó pontot a WriMos irományára. Ahogy Marissa példája is mutatta, WriMo-s regény is megjelenhet, de (nagyon) nem valószínű, hogy az első verzió a nyerő.

Részt vettetek már WriMon?
Ha igen, milyen érzelmi hullámvasutat jártatok be? Később mit kezdtetek az ott megírtakkal? Pár hónap pihentetés után milyen volt elővenni a kéziratot?
Ha nem, akkor mit találtok vonzónak az eseményben? Még van pár hét tájékozódni, és megtenni az előkészületeket. :)

Részemről továbbra is csak távolról figyelek. :)