Jutalom

 

Jutalom

Kemese Fanni antikarácsonyi meséje
2020 karácsonyára 

Miklós az Északi-sarkon, a palotája lezárt szárnyában krampuszmacskákat tenyésztett, távol az ajándékgyárak zajától.

Luca napján Miklós megtiltotta a cicák etetését; a gondozók sem rénszarvas-húsgombócot, sem kocsonyatortát nem szolgálhattak fel nekik. A cicák először dörgölőzéssel akarták megpuhítani a manókat, aztán panaszos nyávogással követelőztek. A karácsony előtti napon a gondozók már vaspáncélt húztak az alomtakarításhoz.

Karácsony előestéjén, miután a manórabszolgák minden ajándékot összecsomagoltak a feneketlen zsákba, és az utolsó manó lekapcsolta maga mögött a villanyt a gyárban, az egész manófalu összegyűlt a főtéren. Miklós a pódiumon, az aranytrónján ült, mellette a ketrecben a krampuszmacskák őrjöngtek, hegyes paprikanyelvüket öltögették a manótömegre.

Miklós mint minden karácsonykor, először megjutalmazta az év legjobb dolgozóját egy masnis kitűzővel és egy feliratos bögrével.

Aztán az év legrosszabb dolgozójának kihirdetése következett. Manókezek kulcsolódtak imára, térdek rogyadoztak a félelemtől, és kisírt szempárok ezrei szegeződtek a krampuszmacska bestiákra.

Miklós felolvasta a balsorsú manó nevét.

A szerencsétlent a családjával együtt kirángatták a tömegből, és a ketrecbe vetették őket; a krampuszmacskák nyomban széttépték őket. Néhány manó elájult a felhördülő tömegben, mások eltakarták a szemüket, gyermek manók temették arcukat anyjuk szoknyájába. Amikor vége volt, és már csak a csontokat nyalogatták a macskák, Miklós megtartotta az éves záróbeszédét a kemény munkáról, lojalitásról, és köszönetet mondott manói áldozatos munkájáért. Intett, és a konyhások nyomban ünnepi habos kakaót és süteményeket szolgáltak fel a manónépnek. Az üzemi együttes kornyikálni kezdett, és a mentálhigiénés manók megkezdték a közös gyászfeldolgozás levezénylését.

Miklós a dolga végeztével visszavitte a jóllakott bársonytalpúit a rezidenciájukra. Mellénykébe öltöztette őket, csizmácskákat húzott rájuk, szarvukat befestette, hegyes nyelvüket a köldökükik húzta, és szebbnél szebb fotókat készített róluk. Mire az ügyeletes manó bekopogtatott a reggelivel, Miklós már az új krampuszmacskás naptár utolsó lapjára pingálta gyöngybetűkkel, hogy: Boldog karácsonyt!

(A képeslapot Kayleigh Radcliffe készítette.)

Szilánkok

Pippa Kenn fanart by Aoleev

Kiegészítő történet a Pippa Kenn-trilógia első két kötetéhez

 

PETER KENN BEHÚZTA MAGA MÖGÖTT a régmúlt időkbeli darufülke vasajtaját. A daru egykoron az oldalára dőlt, és fennakadt egy csonka híd pillérén, azóta benőtte a futóbab. A holdfényben rovarok ciripeltek, a távolban egy éjszakai ragadozó elejtette zsákmányát. Peternek úgy tűnt, hogy ő az egyetlen ember a vadonban. Útitársai egy vonatroncs málló kupéjában húzták meg magukat síri csendben. Az aznapi menetelés után ajándék volt, hogy sápadtbiztos helyen hajthatták álomra a fejüket.

Peter levette rongyos bakancsát, lefejtette az átvérzett zokniját a lábáról, és bekente a kifakadt és az új vízhólyagjait. A rozsdás padlón leheveredett, szakállát vakargatta, és a fénylő csillagok miriádjait bámulta. Az éjszaka körbeburkolta, mint egy tollpaplan, és az ébersége helyére gondolatok tolultak.

Az idei évről és a Szilánkok című történetről

Eltelt majdnem egy újabb év anélkül, hogy írtam volna bármit is.

Ez persze relatív, mert útinaplót, meg instagram posztokat mégiscsak írtam az elmúlt egy évben, sőt, egy új instagram profilt is nyitottam, amelynek a képeit úgy rendezgetem, mintha egy furcsa kiállítás kurátora lennék, és a kreatív energiáimat remekül levezetem ezzel.

De amikor írásról beszélek, akkor történetek elmesélésére gondolok. Ilyesminek is nekiveselkedtem párszor évközben, de a lelkesedésem kérészéletűnek bizonyult minden egyes alkalommal. Rengetegen kérdezitek online és offline, hogy hol van a Pippa sorozat harmadik része. Tudom, hogy sokan nagyon várjátok. Döbbenetes, hogy a moly.hu-n a Pippa könyvet már majdnem kétezren jelölték olvasottként, és több mint ezren csillagozták. Mekkora tér kellene, ha ennyi ember össze akarna gyűlni egy helyen?

A harmadik könyv kéziratát elkezdtem, aztán újrakezdtem és újra. Van egy koncepcióm a történetről és a befejezésről, de nem fejeztem be a megírását. Ennek okai persze összetettek. Nem érzem úgy, hogy soha nem akarnám megírni, de azt sem tudom megmondani, hogy mikorra tudnám befejezni. Egyszerűen csak éppen nem foglalkozom történetek elmesélésével.

Az elmúlt években minden karácsonykor vettem egy képeslapot, és kanyarítottam köré egy rövidke, nem túl boldog, de mégis karácsonyi, amolyan antikarácsonyi mesét. A londoni Victoria&Albert Múzeum boltjának egyik standja már szeptemberben roskadozott a karácsonyi képeslapoktól, és némi tépelődés után egy Beatrix Potter illusztrációval díszített szettet választottam. Az írónő történeteiről nem tudok sokat, leginkább csak azt, hogy egy bizonyos Nyúl Péter a főhőse, és ahogy egyre csak töprengtem a képeslapot nézegetve, hogy Péter vajon mit csinál egy hófödte mezőn a felesége kezét szorongatva, egyre többször gondoltam egy bizonyos Peter Kennre, hogy vajon miért szorongatja a felesége kezét egy hóviharban.

Addig-addig gondolkodtam ezen, amíg végül begépeltem egy kiegészítő történetet – nevezzük így, mert novellának nem novella – Peterről és a feleségéről.

A Szilánkok című kiegészítő történet Peter életéből ragad ki négy pillanatot; a vágyakozástól a veszteségig olvashatunk a számára legfontosabb emberhez fűződő viszonyáról. Mindazoknak szól, akik a Pippa és Mya könyveket egyaránt olvasták már, és visszatérnének egy rövidke történet erejéig Pippa világába. Lesznek benne ismerős jelenetek másik szemszögből elmesélve, és teljesen újak is. Peter nem egykönnyen adja ki a titkait. A blogon már elérhető a történet. 

Jó olvasást kívánok majd hozzá!

Anitkarácsonyi mese 2019 karácsonyára

Az alábbi mini antikarácsonyi mesével kívánok Nektek kellemes ünnepeket 2019-ben!


Hazafelé
Péter kézen fogva vezeti feleségét a hófödte mezőn. Süvít a szél, a felkavart hópelyhek átáztatják ruhájukat, hajukat, bejutnak a hallójáratukba, mert nincs sapkájuk, ami alá elrejthetnék fülüket. Péter biztatja kedvesét, hogy mindig csak a következő lépésre összpontosítson; így haladnak kínkeservvel a combközépig érő hóban. A ház a láthatáron csalogatja őket; a kandallóban ropogó tűz, a mézes sütemények és kannányi forraltbor gondolata, a leterített birkabőrök puhasága, az adventi koszorú ünnepi gyertyalángja, karácsonyi énekek, csengettyűszó visszhangja, spriccelő narancshéj, fenyő és szegfűszeg illata. De amikor Péterék tesznek egy lépést előre, az épület is hátrál. Iszonyú küzdelmük hiábavaló, az otthonuk elérhetetlen. Lassan örök mozdulatlanságba fagynak a kerekedő hóviharban.

Az alamuszi ronda karácsonyi pulcsi esete

Látszik, hogy idén alig posztoltam ide a blogra, mivel nagyon hamar követi egymást két antikarácsonyi minimese.

Az idei évben rengeteg minden változott körülöttem, és a temérdek elfoglaltság egyáltalán nem kedvezett az írásnak. Nem tudom, hogy a jövő év jobb lesz-e ebből a szempontból, ez majd idővel fog kialakulni. :(

Addig is, íme az idei mini antikarácsonyi történet. Instagramra sikerült időben feltöltenem, itt a blogon utólag kívánok kellemes ünnepeket Nektek.

Az alamuszi ronda karácsonyi pulcsi esete

Mosolyog az alamuszi kötött pulcsi, szája egy sor felszakadt szem, pillái bolyhos pamacsok. Az ünnepi asztalnál már a velőscsontnál elkezd könyörögni a gazdának; csak még egy szelet kenyeret egyél, csak még egy kanál kocsonyás velőt kenj a tetejére! Aztán két pofára tömeti a főtt marhahúst, amin tormakukac tekergőzik. Szürcsölteti az aranyszín húslevest, benne úszkál kelbimbó és gyufatészta. Amikor a gazda böffentve eltolja a főételt, a pulcsi szorítani kezdi, akár egy középkori fűző. Lecsúszik az aszaltszilvás hús és a rántott hal, mellé a burgonyapüré, sült cékla és savanyúság, lila káposzta a szomszéd tányérjáról. A pulcsi szája sarka felszakad, a gazda már egy boroshordóra hasonlít.

– De hiszen a desszertnek külön gyomor van! – a pulcsi biztatja a gazdát, pedig annak már kétszer kell lenyelnie minden falatot. A desszert diós és mákos bejgli, keksztekercs, házi mézes krémes és kiváló narancsos keksz; még érezni a lekváron az olasz napfény bukéját. A pulcsi parancsol, a gazda tuszkol.

– Csak még egy falatot a kedvemért!

A kávénál eljön a pont, amikor több jön ki, mint ami bemegy. A pulcsin szájak, a gazdában belek repednek, keresztbe-kasul.

– Az ünnepi asztal szégyene vagy! – ordítja a pulcsi utolsó leheletével.

A gazda lenyeli hát az utolsó bejglimorzsát, és belehal.