2013. május 5., vasárnap

Gondolathármas: a könyvcímekről


Ahány ember, annyi féle vélemény éri a könyvcímeket és a könyvborítókat, éppen emiatt katt Helena Silence és Zakály Viki blogbejegyzéseire is. :) Az alábbiakban elmesélem, hogy én mit szeretek egy-egy könycímben, illetve a második Pippás könyv (nyereményjátékkal egybekötött) címleleplezése kapcsán szó lesz a saját címválasztó folyamatomról is. Színtiszta szubjektív vélemény következik.

Először egy kis kitekintés a piacra: nem csak borítók, hanem címek terén is felfedezhetőek trendek a külföldi YA könyvkiadásban. Talán az alkonyat hatása volt, hogy egyszavas című könyvek öntötték el a könyvesboltok ifjúsági részlegeit, és sokat is bosszankodtam, amikor ugyanazt a címet aggatták különböző könyvekre. Volt/van egy másik vonala is a jelenségnek, amire korábban már gyűjtögettem példákat. Hogy itthoni trendről is szó essen: a YA könyvek többsége mostanság angol címmel jelenik meg, és kisbetűvel alákanyarítják a magyar megfelelőjét/alcímét.

A bosszúságon túl kapásból összegyűjtöttem érdekes sorozatkoncepciókat, melyek könnyen megragadtak: 
  • Az Anita Blake sorozat (oké, ez nem YA, elismerem) címeiben mindig valamilyen vendéglátóhely fura neve szerepel.
  • A hangzás is összekötő kapocs lehet
    • Veronica Roth: Divergent (A beavatott), Insurgent (A lázadó), Allegiant (még nincs magyar címe)
    • Maggie Stiefvater: Shiver (Borzongás), Linger (Várlak), Forever (Örökké)
    • Ally Condie: Matched (Egymáshoz rendelve), Crossed (Összefonódva), Reached (Célhoz érve)
  • Stephenie Meyer Alkonyat sorozatának részcímei különböző égi jelenségek vagy napszakok. 
  • Becca Fitzpatrick angyalos sorozatának hangokhoz köthetők a címei: Hush, hush; Crescendo, Silence, Finale
  • Marissa Meyer futurisztikus mesefeldolgozásai (Holdbéli krónikák sorozat) négy szereplő nevét viselik (Cinder, Scarlet, Cress, Winter). A történetek összefüggnek, és mindvégig Cinder marad a főszereplő, de egy-egy új karakter felemelkedik a folytatásokban. Tulajdonképpen ez adta a végső megerősítést, hogy a Pippás sorozat címeiben ne csak Pippa nevét szerepeltessem.
A jó cím nem csak az olvasót kell megfogja, hanem lehetőség szerint (tulajdonképpen az első "nagy" olvasót) a szerkesztőt vagy a lektort is, aki talán éppen a cím miatt dönt úgy, hogy beleolvas a kéziratodba. Első kézből tudom, hogy az Aranymosás pályázaton Pippa címe keltette fel Varga Bea szerkesztő, lektor figyelmét.
Arról talán már meséltem, hogy Pippa neve hamar megvolt, a napszemű melléknév pedig villámcsapásként ért (bár itthon nem rajongtak érte eleinte. A lelkesedésem elég erős volt, hogy kitartsak, és lám milyen jól tettem.) 
A második rész címe azonban nehéz szülés volt. Tudtam, hogy Mya és a szív kap helyet benne, a tökéletes melléknév mégsem akart jönni. Komoly brainstormingok folytak a háttérben, és végül a viharszívű megtalálója sem én voltam. (Innen is nagy puszi és ölelés érte! :)):) 

A spanyolviaszt persze nem én találtam fel, nevek jó régóta szerepelnek műcímekben. Számomra ez csak egy eszköz, amivel még szorosabbra fűzhettem a cím és a történet kapcsolatát. Pippa Kennről, a napszeműről, vélhetően nem lesz még egy könyv egy másik szerző tollából, nem lesz olyan egyszerű összekeverni más könyvcímekkel. Ugyanakkor fogalmam sincs, hogy meddig foglalkoztat még ez a dolog, mikor növöm ki a névrajongásomat. (Hogy ne csak Pippát említsem: az egyik novellám a Mrs. Walker esete az elhalványulással címet kapta, a félre tett projekt pedig Börje Fitchner, a varjútoll kufár nevét viseli.)

A lényeg: