Látszik, hogy idén alig posztoltam ide a blogra, mivel nagyon hamar követi egymást két antikarácsonyi minimese.
Az idei évben rengeteg minden változott körülöttem, és a temérdek elfoglaltság egyáltalán nem kedvezett az írásnak. Nem tudom, hogy a jövő év jobb lesz-e ebből a szempontból, ez majd idővel fog kialakulni. :(
Addig is, íme az idei mini antikarácsonyi történet. Instagramra sikerült időben feltöltenem, itt a blogon utólag kívánok kellemes ünnepeket Nektek.
Az alamuszi ronda karácsonyi pulcsi esete
Mosolyog az alamuszi kötött pulcsi, szája egy sor felszakadt szem, pillái bolyhos pamacsok. Az ünnepi asztalnál már a velőscsontnál elkezd könyörögni a gazdának; csak még egy szelet kenyeret egyél, csak még egy kanál kocsonyás velőt kenj a tetejére! Aztán két pofára tömeti a főtt marhahúst, amin tormakukac tekergőzik. Szürcsölteti az aranyszín húslevest, benne úszkál kelbimbó és gyufatészta. Amikor a gazda böffentve eltolja a főételt, a pulcsi szorítani kezdi, akár egy középkori fűző. Lecsúszik az aszaltszilvás hús és a rántott hal, mellé a burgonyapüré, sült cékla és savanyúság, lila káposzta a szomszéd tányérjáról. A pulcsi szája sarka felszakad, a gazda már egy boroshordóra hasonlít.
– De hiszen a desszertnek külön gyomor van! – a pulcsi biztatja a gazdát, pedig annak már kétszer kell lenyelnie minden falatot. A desszert diós és mákos bejgli, keksztekercs, házi mézes krémes és kiváló narancsos keksz; még érezni a lekváron az olasz napfény bukéját. A pulcsi parancsol, a gazda tuszkol.
– Csak még egy falatot a kedvemért!
A kávénál eljön a pont, amikor több jön ki, mint ami bemegy. A pulcsin szájak, a gazdában belek repednek, keresztbe-kasul.
– Az ünnepi asztal szégyene vagy! – ordítja a pulcsi utolsó leheletével.
A gazda lenyeli hát az utolsó bejglimorzsát, és belehal.
