Mi a fene történik egy zinefesztiválon?

Szombaton az Ukmukfukk Zinefesztiválon – ja, nem írtam el, tényleg zine, nem zene :) – jártam az Ankertben. Leszögezném, hogy nem csak odakeveredtem, hanem célirányosan oda tartottam. Az úgy volt, hogy a héten tök véletlenül találkoztam a fanzine szóval, aztán egyik dolog a másikat követte, és már egy Fb eseményleírást olvastam egy zinefesztiválról, és a fotók is felcsigáztak, úgyhogy elmentünk körülnézni.

Persze első kérdés, hogy mi fán terem a zine?

A zine szó a magazin és fanzine szavak rövidüléséből jött létre. Legtöbbször kis példányszámú, magánkiadásos munkák, eredeti vagy épp lopott szövegek – akár gépen, akár kézzel írva –, képek, fanartok, képregények, kiadvánnyá szerkesztve, legtöbbször fénymásológépen sokszorosítva.

A példányszámnak ezer alatt kell lennie, de gyakoribb a száz darab alatti, és a profittermelés nem elsődleges szempont.

A témák nagyon változatosak, fanfictiontől kezdve (és itt el is értünk a fanzine-ig), politikán, költészeten, művészeten át személyes naplókig, de tulajdonképpen bármiről szólhat egy zine.

Szemléltetésként itt van például egy Inuyasha zine, de a fenti Fb esemény bejegyzései között is érdemes böngészni.

Az Ankertben tényleg csak néhány asztalt állítottak fel a fesztre, így hamar körbe lehetett járni, igaz, tömeg volt, úgyhogy szlalomozni kellett az emberek között.

Tényleg nagyon sokszínű volt a választék; belelapoztunk olyan műbe, ami tulajdonképpen egy füzet beszkennelt és kinyomtatott, összetűzött másolata volt (a rajzolt madarak és matematikai feladványok szemet szúrtak). De az alábbi képen látható minizinek pl. füzetkévé hajtogatott A4-es lapokból készültek. Persze láttunk színes, fényes lapra nyomtatott és kötött gyönyörű kiadványokat is. A zine-eken kívül printeket, füzeteket, képeslapokat is lehetett vásárolni.

A zine-ek ára kb. 70 Ft-tól több ezer forintig terjedt, az árszint egy kicsit meglepett, de úgy láttam, az utóbbi árkategóriának is megvolt a közönsége – az egyik kiállító éppen azt mesélte, hogy a szép, színes zine-jét egy adott zenéhez készítette, annak a hangulatát ragadta meg. Sokan nézegették az új szerzeményüket egy limonádé mellett arrébb az asztaloknál, olyan beleéléssel, hogy megkérdeztük, mit találtak, és visszamentünk megnézni a kiadványt a kiállítóhoz.

Nagyon tetszett egy Star Wars zine, tele tényleg jó minőségű, teljesen élvezhető rajongói alkotásokkal, de voltak képregények, és számomra értelmezhetetlen témák is, de való igaz, hogy nem néztük át á-tól cettig a teljes kínálatot. A minizinek megtetszettek, mert mindössze egyetlen gondolatot bontottak ki velősen, mint egy rövid vicc: Miért nem tetszem neked?, Mi lehet a dobozban?.

Számomra ismeretlen ez a műfaj, a Sketchbook Projectet juttatta eszembe (a projekt keretében veszel egy vázlatfüzetet, amit telerajzolsz azzal, amit jónak látsz, aztán visszaküldöd nekik, és Brooklynban lefűzik egy könyvtárban), de nagyon izgalmasnak tűnik, mert a témaválasztás végtelen, a megvalósítás és a sokszorosítás pedig lehet borzasztóan egyszerű is. Ez is valami olyasmi, amit a saját örömére csinál az ember, és ha még érdeklődő is akad rá, az külön jó érzés.

Matricákat is lehetett zsákmányolni az asztaloknál, itt is a kézzel rajzolttól a tikettre nyomtatotton át a színes-fényes illusztrációig volt minden. A zöld jetis képeslap például számozott, mindössze negyven darab készült belőle.

Magáról a fesztről jó kis hozzáértőbb összefoglalót írt a vs.hu – igaz, tizennyolcas karikát kapott a cikk –, és a hg.hu is.

Ha legközelebb lesz ilyen zinefeszt – amúgy a zine piac pontosabb kifejezés lenne –, megyek újra, és kicsit nyitva tartom a szememet a témával kapcsolatban. Rájöttem, hogy nekem zine-t kell készítenem. Egyszerűen muszáj. Rögtön lett vagy három ötletem is, amiket most eltehetek befőttnek, ugyanúgy, mint az úton-útfélen rám találó sztoriötleteket. 

A Pippa3 írás most abszolút elsőbbséget élvez. :)