Könyvfesztivál 2017

Nincs mese, a Könyvfesztivál a kedvenc könyves rendezvényem. :)

Idén végre felismerték a szervezők, hogy az ebédelés elég nehézkesen ment az utóbbi években, így rengeteg foodtruckot vonultattak fel a Millenáris parkban, de mondjuk a kedvenc csapolt meggysörös kisautó sem hiányzott a kínálatból. (Gyümölcssör=könyvfeszten vagyok.) Ami a reggelit illeti, a Szerelmeslevélben érdemes megállni egy jó pesztós levélre, gorgonzolás papucsra vagy kakaóscsigára.

Szombaton az Orhan Pamuk dedikálás gigantikusan hosszú sora fogadott. A díszvendég író órákon át dedikált, és hiába telt el egy-két előadásnyi idő, a sor töretlenül kígyózott. Nem én voltam az egyetlen, aki első pillantásra azt gondolta, hogy a belépő miatt van sorban állás, de idén a program másik újdonságaként ingyenes volt a belépés.

A Pesti nő könyvbemutatóján kezdtem a napot, és valami csodás volt. A Pesti nő blogon Budapesten élő nőket interjúvolnak meg és fotóznak le az általuk választott budapesti helyszínen; híres nőket és hétköznapi hősöket egyaránt. A prae.hu-n olvasható a beszélgetés kivonata,  a moderátor remek volt, sokszor felnevettünk, másrészről meg felemelő, megható pillanatokból sem volt hiány.

A bemutatóról rohantam is át egy sci-fis előadásra, amelyen a Gabo SSF, Fumax és Agave kiadók képviselői beszélgettek a zsánerirodalom helyzetéről. A tavalyi kritikákból okulva, idén az idő nagy részében valóban beszélgettek a résztvevők az aktualitásokról is: az Alexandra helyzetről, a külföldi és a magyar piac különbségeiről, és csak a legeslegvégén szorítottak helyet az új megjelenéseknek. A következő féléves megjelenéseket - mind a címeket mind a példányszámokat - visszaveti az Alexandra kereskedő hálózatának kiesése. Arra kérték az olvasókat, hogy akik tehetik, vásároljanak közvetlenül a kiadók webshopjaiból. (És ez egyébként minden kiadóra érvényes!) :) Remélik, hogy rendeződik ez a helyzet, és a megjelenésekben is fel tudják venni a fonalat.

Az előadás után Helenával lesétáltunk a Könyvmolyképző B épületében lévő standjához (a kiadó idén először a D épület mellett a B-ben is állított standot) dedikálni. Nagy örömünkre rengetegen érkeztek a dedikálásra. Most először aláírtam egy oldaltáskát, és persze könyvjelzőket meg rengeteg Pippa és Mya könyvet is. :) Csodás érzés, hogy ennyire szeretitek a Pippa és Mya könyveket, és igazi meglepetés volt, hogy annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt jelentek meg a könyvek, ennyien eljöttettek. :)

A dedikálás után baráti kávézás és beszélgetés következett, és összességében meg tudtam állni pár könyv és egy Könyves Magazin beszerzésénél. Nagyon szeretem ezeken az eseményeken, hogy rengeteg íróval össze lehet futni élőben, akár távolról meglesni őket dedikálás közben (Orhan Pamukot folyamatosan fotózták a lelkes olvasók).

Vasárnap délelőtt is kiugrottam egy rövid időre, és meg kell jegyezzem, hogy sokkal "élhetőbb" volt a Millenáris, a standokhoz remekül oda lehetett férni, így aki nem tervez dedikáláson vagy előadáson részt venni, csak nézelődne egy kicsit, lehet érdemes a vasárnapot választania a jövőben. Az egyik barista elmesélte, hogy szombaton a foodtruckoknál is extrém sorok alakultak ki, akár egy órába is telt hozzájutni egy burgerhez.

Az Instagram fotóért köszönet @Mudblood4-nek :)

Szuper hétvége volt, a Könyvfesztivál marad a kedvenc könyves eseményem. :)

Ha nem sikerült ellátogatnod a Könyvfesztiválra semmi vész, a Varázstinta blogon indult egy játék dedikált könyvjelzőkért. :)

Könyvfesztivál élmények (2016)

Standok a B épületben nem sokkal nyitás után.

Idén szombaton mentem ki a Könyvfesztre a Millenárisra. Évek óta mindig kilátogatok, de még mindig nem tudom megunni. Minden évben egy kicsit más oldalát mutatja a fesztivál, és mindig rájövök, hogy mennyire szuper  csupa könyvszerető emberrel találkozni és egy légtérben lenni, amikor tényleg mindannyiunkat hajt a lelkesedés a régi-új kiadványok láttán, könyv illatot szipákolva. Minden sarokban és teremben könyves beszélgetésekbe, könyvbemutatókba lehet botlani; a csarnokokban hosszú dedikálós sorok kígyóznak, úgy kell az embernek átverekednie magát rajtuk.

Számomra a dán szerző, Janne Teller előadásával kezdődött a nap, aki a Semmi című könyvéről mesélt. Idővel kicsit lassúnak éreztem a beszélgetést, mert a moderátor magyarul kérdezett, a szerző pedig dánul válaszolt, és így le kellett fordítani minden egyes mondatot. Dánt most hallottam először, csupa l és h, néha az az érzésem támadt, hogy a szerző mindjárt lenyeli a nyelvét.

A beszélgetés maga egyébként érdekes volt, a moderátor jó kis keresztkérdéseket tett fel. Teller pl. elmondta, hogy nagyon hamar arra kényszerült, hogy önállósodjon és maga keresse meg a kérdéseire a válaszokat, illetve  éveket élt Afrikában, ahol egészen más értékek szerint élnek az emberek, és ez is segített neki abban, hogy egy kicsit távolabbról szemlélhesse a nyugati kultúrát, éppen úgy ahogy a Semmiben Pierre egy fa tetejéről néz le a többiekre.

A beszélgetés után sprinteltünk a Scolar standjához, ahol sikerült dedikáltatni az írónővel a könyveinket. :)

A GABO standjánál beszereztem egy Rengeteg kötetet, amely egy keménykötéses gyönyörűség, és a borító szerintem nagyon szuper lett, a fekete-fehér illusztráció arannyal van megbolondítva. A könyvről nem mellesleg csupa jót olvastam. :)

Dedikálás után pózoltunk a plakátunkkal Zakály Vikivel
és Helena Silence-szel, és mosolyogtunk rendesen. 

Helenával és Vikivel együtt dedikáltunk 13:00-tól elviekben, de Böszörményi Gyulához jó hosszú sor állt, emiatt a kiadó egy új asztalt állított fel nekünk, hogy párhuzamosan menjenek az események. Várakozás közben elkapott két olvasó; a Varázstinta blogos Csengétől saját készítésű könyvjelzőket   és túlélő csomagot kaptam, előbbiből dedikált példányokat lehet megnyerni egy játék keretében erre a linkre kattintva.

Fergeteges egy óránk volt, az olvasók jöttek és jöttek a könyveikkel – volt aki több száz km-t utazott a Millenárisig –, rengeteg kedves szót kaptunk. Helena dedikált táskára, mind aláírtunk egy matek könyvet, és befutott két jelmezes olvasó is, akik a jelmezversenyt keresték, reméljük, hogy megtalálták és meg is nyerték. :)

Sokan kérdeztétek, hogy mi a helyzet Pippa3-mal, azt tudom mondani, hogy készül és igyekszem vele. :) Illetve felmerült kérdésként, hogy Mya nevét hogy kell kiejteni, én Miának szoktam, de a Maja is helyes egyébként, kinek hogy kényelmesebb. :)

Mya könyv a Szívritmuszavar társaságában
 a Könyvmolyképző standján a Könyvfeszten. :)

Az idei első fűben ülünk, kávézunk/sörözünk és dumálunk élmények pipa, szerencsére jó időnk volt, csak este szakadt le az ég. Legközelebb irány a Könyvhét, ahol nagyobb a hőség, kevesebb az előadás, de legalább olyan jó móka, mint a Könyvfesztivál. Találkozzunk ott is! :)

Sótlan beszámoló a Könyvfesztről

Egy évben két igazi könyves ünnep van: az egyik az áprilisi Könyvfesztivál, a másik pedig a júniusi Könyvhét.  Vasárnappal befejeződött az első – és lehet vágni a centit júniusig – rengeteg élménnyel, beszélgetéssel és persze szebbnél szebb könyvekkel. Évek óta járok ezekre a rendezvényekre, de most először kóstolhattam bele "szerzőként", még ha ez nem is jelent akkora különbséget, mint először gondolná az ember. Csak nem fogytak még el az "első" élmények.

 Szombaton késéssel indultam el otthonról, hiába csomagoltam össze jó előre a rengeteg cifra papírt amit a Millenárisra cipeltem. Szerencsére voltak beépített embereim (:)) a Hannu Rajaniemis Ad Astra kiadós beszélgetésen, így éppen jutott ülőhelyem abban a pöttöm, teremnek csúfolt, székekkel teletömött helyiségben, ahol kb. harminc ember fért el ha összehúzta magát. Ha kint rekedek az előadásról közel sem indul olyan jól az a nap.
Egy részről mindig is érdekeltek az írói utak és módszerek, de a Hannus beszélgetés extrán érdekes, és fura mód, néha érdektelen volt a tudományos aspektusa miatt. Nehezen vettem fel a fonalat a szingularitás és transzhumanizmus témáknál, de pl ez (neurofiction) meg ez (Fold it!), igencsak érdekesnek tűnnek. 

Hannu írói módszere amúgy nagyon tetszett. Hosszú ideig csak ötletel, és post-itokat ragasztgat a szobafalára, amíg ki nem találja a könyv cselekményét. Majd a kéziratai legelső verzióit hagyományos módon veti papírra és csak utána gépeli be (matematikusként igencsak kötődik a jó öreg papír-toll pároshoz). A munka 80%-át a regényre fordított idő 20%-ában végzi el. 

A szerzővel itt találtok egyébként egy szuper magyar nyelvű interjút. Az egyik fotó hátterében ott vannak a post-itok.
Ad Astra Rulez! Ezt nem tudom elégszer mondani. :) Kíváncsi vagyok melyik szerzőjük látogat el hozzánk legközelebb, mivel lassan az én kedvenceimnek is sorra kell kerülnie. :)

A legjobb dolog a könyves rendezvényekben, hogy egész álló nap könyvszerető emberekkel lóghat az ember, végre ki lehet beszélni a külföldi megjelenéseket, a botrányos kiadói húzásokat (egy rossz borító mire képes...), vagy egyéb izgalmas közösséget foglalkoztató eseményt, amelyet hétköznap csak online tudunk megosztani egymással. Köszönet a szokásos blogger brancsnak – Kelly&Lupy, Dave, Deszy –, hogy ilyenkor együtt múlathatom Veletek az időt. Miattatok alapból megéri kimenni! :)
Helenával és On Sai-jal is rengeteg időt töltöttem, meg a bizonyos SFmagos társasággal. Egész nap sok új ismeretség köttetett, illetve jó volt újra is találkozni. Nagyon szerettem a rácsodálkozós pillanatokat – pl. Márkó, a képeslapok dizájnjának megálmodója is eljött, illetve Vikitől begyűjthettem a Pippás rajzot –, és külön öröm amikor molyos nevekhez arcokat is párosíthatok (A teljesség igénye nélkül: J_R_T, Blue_Nadine, Üstökös,  Mazsidrazsi és MFKata, Marianna von Birken). :) 

Újdonságként értek a megszólítások és az orrom alá dugott dedikálandó Pippa könyvek. Ilyenkor fellép nálam a teljes zavar, aláírok könyvjelzőt tuszkolok a lapok közé, és próbálok normálisnak tűnni. Mint kiderült fejlődöm (már csak egyszer írtam el a dátumot pff...), lassan megtanulok kérdezni és remélem feszültséget oldani, hogy Ti is fel merjétek tenni a saját kérdéseiteket. Sokszor láttam, hogy szerettetek volna kérdezni, de nem mertetek, pedig ezek az igazán jó alkalmak, hogy beszélgessünk, akár Pippáról és Rubenről, akár írós problémákról vagy aranymosásról, akár az időjárásról. Miattatok vagyok ott! :) Úgyhogy legközelebb csak bátran!

Örömmel láttam, hogy nagy sikert arattak a képeslapok meg a könyvjelzők. :) Még nyerhettek belőlük, a Facebook oldalon játékok várhatóak, egy igen hamar közelgő esemény kapcsán.

Stay tuned! :)

Utóirat: nyilván csak én eszem le magam fagyival fél órával dedikálás előtt... No comment.