Jutalom

 

Jutalom

Kemese Fanni antikarácsonyi meséje
2020 karácsonyára 

Miklós az Északi-sarkon, a palotája lezárt szárnyában krampuszmacskákat tenyésztett, távol az ajándékgyárak zajától.

Luca napján Miklós megtiltotta a cicák etetését; a gondozók sem rénszarvas-húsgombócot, sem kocsonyatortát nem szolgálhattak fel nekik. A cicák először dörgölőzéssel akarták megpuhítani a manókat, aztán panaszos nyávogással követelőztek. A karácsony előtti napon a gondozók már vaspáncélt húztak az alomtakarításhoz.

Karácsony előestéjén, miután a manórabszolgák minden ajándékot összecsomagoltak a feneketlen zsákba, és az utolsó manó lekapcsolta maga mögött a villanyt a gyárban, az egész manófalu összegyűlt a főtéren. Miklós a pódiumon, az aranytrónján ült, mellette a ketrecben a krampuszmacskák őrjöngtek, hegyes paprikanyelvüket öltögették a manótömegre.

Miklós mint minden karácsonykor, először megjutalmazta az év legjobb dolgozóját egy masnis kitűzővel és egy feliratos bögrével.

Aztán az év legrosszabb dolgozójának kihirdetése következett. Manókezek kulcsolódtak imára, térdek rogyadoztak a félelemtől, és kisírt szempárok ezrei szegeződtek a krampuszmacska bestiákra.

Miklós felolvasta a balsorsú manó nevét.

A szerencsétlent a családjával együtt kirángatták a tömegből, és a ketrecbe vetették őket; a krampuszmacskák nyomban széttépték őket. Néhány manó elájult a felhördülő tömegben, mások eltakarták a szemüket, gyermek manók temették arcukat anyjuk szoknyájába. Amikor vége volt, és már csak a csontokat nyalogatták a macskák, Miklós megtartotta az éves záróbeszédét a kemény munkáról, lojalitásról, és köszönetet mondott manói áldozatos munkájáért. Intett, és a konyhások nyomban ünnepi habos kakaót és süteményeket szolgáltak fel a manónépnek. Az üzemi együttes kornyikálni kezdett, és a mentálhigiénés manók megkezdték a közös gyászfeldolgozás levezénylését.

Miklós a dolga végeztével visszavitte a jóllakott bársonytalpúit a rezidenciájukra. Mellénykébe öltöztette őket, csizmácskákat húzott rájuk, szarvukat befestette, hegyes nyelvüket a köldökükik húzta, és szebbnél szebb fotókat készített róluk. Mire az ügyeletes manó bekopogtatott a reggelivel, Miklós már az új krampuszmacskás naptár utolsó lapjára pingálta gyöngybetűkkel, hogy: Boldog karácsonyt!

(A képeslapot Kayleigh Radcliffe készítette.)

Anitkarácsonyi mese 2019 karácsonyára

Az alábbi mini antikarácsonyi mesével kívánok Nektek kellemes ünnepeket 2019-ben!


Hazafelé
Péter kézen fogva vezeti feleségét a hófödte mezőn. Süvít a szél, a felkavart hópelyhek átáztatják ruhájukat, hajukat, bejutnak a hallójáratukba, mert nincs sapkájuk, ami alá elrejthetnék fülüket. Péter biztatja kedvesét, hogy mindig csak a következő lépésre összpontosítson; így haladnak kínkeservvel a combközépig érő hóban. A ház a láthatáron csalogatja őket; a kandallóban ropogó tűz, a mézes sütemények és kannányi forraltbor gondolata, a leterített birkabőrök puhasága, az adventi koszorú ünnepi gyertyalángja, karácsonyi énekek, csengettyűszó visszhangja, spriccelő narancshéj, fenyő és szegfűszeg illata. De amikor Péterék tesznek egy lépést előre, az épület is hátrál. Iszonyú küzdelmük hiábavaló, az otthonuk elérhetetlen. Lassan örök mozdulatlanságba fagynak a kerekedő hóviharban.

Az alamuszi ronda karácsonyi pulcsi esete

Látszik, hogy idén alig posztoltam ide a blogra, mivel nagyon hamar követi egymást két antikarácsonyi minimese.

Az idei évben rengeteg minden változott körülöttem, és a temérdek elfoglaltság egyáltalán nem kedvezett az írásnak. Nem tudom, hogy a jövő év jobb lesz-e ebből a szempontból, ez majd idővel fog kialakulni. :(

Addig is, íme az idei mini antikarácsonyi történet. Instagramra sikerült időben feltöltenem, itt a blogon utólag kívánok kellemes ünnepeket Nektek.

Az alamuszi ronda karácsonyi pulcsi esete

Mosolyog az alamuszi kötött pulcsi, szája egy sor felszakadt szem, pillái bolyhos pamacsok. Az ünnepi asztalnál már a velőscsontnál elkezd könyörögni a gazdának; csak még egy szelet kenyeret egyél, csak még egy kanál kocsonyás velőt kenj a tetejére! Aztán két pofára tömeti a főtt marhahúst, amin tormakukac tekergőzik. Szürcsölteti az aranyszín húslevest, benne úszkál kelbimbó és gyufatészta. Amikor a gazda böffentve eltolja a főételt, a pulcsi szorítani kezdi, akár egy középkori fűző. Lecsúszik az aszaltszilvás hús és a rántott hal, mellé a burgonyapüré, sült cékla és savanyúság, lila káposzta a szomszéd tányérjáról. A pulcsi szája sarka felszakad, a gazda már egy boroshordóra hasonlít.

– De hiszen a desszertnek külön gyomor van! – a pulcsi biztatja a gazdát, pedig annak már kétszer kell lenyelnie minden falatot. A desszert diós és mákos bejgli, keksztekercs, házi mézes krémes és kiváló narancsos keksz; még érezni a lekváron az olasz napfény bukéját. A pulcsi parancsol, a gazda tuszkol.

– Csak még egy falatot a kedvemért!

A kávénál eljön a pont, amikor több jön ki, mint ami bemegy. A pulcsin szájak, a gazdában belek repednek, keresztbe-kasul.

– Az ünnepi asztal szégyene vagy! – ordítja a pulcsi utolsó leheletével.

A gazda lenyeli hát az utolsó bejglimorzsát, és belehal.

Antikarácsonyi mese

Mindenkinek nagyon boldog, pihenésben és finom bejglikben gazdag karácsonyt kívánok. Az idei mini antikarácsonyi mesémre, ami a képeslap hátuljára került. :)

Antikarácsonyi mese
A térkép, Télapó falujáról a mézesmadzag.
Hetekig hótalpaztam a Mézeskalács fogadóig. Odabent pukkadásig tömtem magam tarte-okkal és tortákkal, a manókkal együtt pillecukrot sütöttem a kandallónál, mígnem cukorlázas álomba nem zuhantam.
Napok, talán hetek teltek el zabálással és alvással, az emlékeim megkoptak, az időérzékemet elveszítettem, ahogy a magasságom harmadát is. Az éjjel, amikor megszöktem a kánaánból, már manóruhához vettek rólam méreteket.
A faluban éjjel-nappal folyt a rabszolgamunka. A manók zsákszámra hordták a kívánságleveleket a postáról az ajándékgyárba gyújtósnak. Rogyadoztak a súly alatt, de a felügyelő manók botozással ösztökélték a lassúakat. Télapó házából szűntelen kiszűrődött a manósikoltozás.
Észrevettek, és a karácsonyfa-erdő széléig üldöztek.
A torzomborz fenyők között halotti a csend. A hajam jeges, az ujjaim már elkékültek. Hamarosan betemet az örök hó.

Gombhoz ünnepi kabátot

Kemese Fanni - A hógömb

Karácsony előtti este a viharerőművek kürtői meglepetés hófelhőket pöfékeltek a város fölé, és a hózápor beporcukrozta a háztetőket.

A gyerekek hógolyóztak a karácsonyi fényárban; bejglit vacsoráztak, és habos kakaót hörpölve nézték a Grincset.

Amikor az utolsó gyerek is elaludt, egy jármű jelent meg a c-re fogyott Hold közepén, és átsiklott a város védőburkán. A szánt rozsdás robotrénszarvasok húzták, a bakon piroskabátos alak vigyorgott.

A szán motorja felbőgött, és egy öblös csövön át felporszívózta a becses havat a tetőkről és macskakövekről. Miután az utolsó felhőfoszlányt is begyűjtötte, a tolvaj rükvercbe kapcsolt, és imbolygó gépezetével felszívódott a csillagos égen. 

Ho-ho-ho! Boldog karácsonyt!

(Rázd meg, és újrakezdődik! :))

Régi terv volt, hogy írjak egy karácsonyi történetet, amely elfér egy képeslapra. Idén végre megszólított egy képeslap, és rajta a felütés. Hiszen annyi, annyi csoda történhet karácsony előtti este.

Amire előre nem gondoltam, hogy ez a rövidke kis történet csak egy szelete egy nagyobb történetnek, amely az adventi időszakban foglalkoztatott. Majd meglátjuk, hogy sikerül-e kikerekednie belőle valaminek.

Szóval így lett a képeslaphoz egy mini történet, így lett a gombhoz kabát. :)

------------------

A Blogturné Klub idén is szervezett egy karácsonyi blogturnét, amelynek keretében írókat kértek fel, hogy videó vagy hangüzenet formájában kívánjanak boldog karácsonyt maguk vagy valamelyik szeretett karakterük nevében.

MFKata blogjára került fel az én karácsonyi jókívánságom. :)

------------------

Tavaly írtam egy karácsonyi kiegészítő történetet a Mya könyvhöz. A novella címe Szárnyaszegettek, és két jól ismert, meg egy kevésbé ismert szemszögkarakter szólal meg benne. Ha eddig kihagytátok volna, most már olvasható itt a blogon is.  :)

A karácsonyi készülődésben amúgy is jól esik egy kis pihenés. :) 🌲🎄🎁

Mindenkinek könyvekben gazdag karácsonyt és boldog új évet kívánok! :)

Szárnyaszegettek

A Pippa Kenn-trilógia karácsonyi kiegészítő története

Pippa Kenn

BEESTEM A KENN-HÁZBA, és gyorsan kizártam a szállingózó hóesést, meg az orrokat pirosra csípő hideget. Levettem az átázott holmimat, a hajamból kiráztam az olvadozó havat.

– Hahó! – kiáltottam, de válasz nem érkezett. Az üres csend erődházakhoz illett, nem családi házakhoz. Jelly kutya sem fogadott a küszöbön, de nem csak ez hibádzott: a máskor patyolat kövön vaskos sárcsík kenődött szét. Nem kutyamancsról vagy bundáról való, hanem mintha valami nehéz, piszkos tárgyat ráncigáltak volna be a házba.

A testem megfeszült a szokatlan jelek láttán. Követtem a nyomokat, ujjam begörbült, a bőrkesztyű nyikorgott a kezemen. A lépcsőfokokon apró fagyott földrögök hevertek szerteszét, csikorogtak, ahogy rájuk léptem. Az emeleten izgatott suttogást csíptem el, és engedett a csomó a gyomromban.

A hangok a szobámból jöttek, a résnyire nyitott ajtóm vonzott; titok lapult mögötte.