Pár szó az Érints meg! antalógia bemutatójáról

2017. december 17-én a Könyvmolyképző Kiadó Csillagszóró Könyvkarácsony programjának keretein belül került megrendezésre az Érints meg! antalógia könyvbemutatója, az Alexandra Pódiumon.

Az antalógiába 17 novella került be, közöttük az enyém is, így a bemutatón jó sokan kiültünk, hogy elmondjunk néhány gondolatot a történetünkről. A novellámról ugyan nem az alábbiakat mondtam, de akár mondhattam volna. :)

Az Emléket a fejedből című novellám egy alternatív Budapesten játszódik, ahol beköszöntött a jégkorszak, az emberek hatalmas országbuborékok alatt élnek, ahol manipulálni tudják az időjárást. Az emberek közé vegyülve boszorkányivadékok élnek, akik egykor leigázták az embereket, aztán egymás ellen fordultak, és most kényes egyensúlyban élnek egymás mellett.

Melódia egy nem hétköznapi boszorkányivadék, tudja magáról, hogy hatalmas ereje lehetne, ha megfelelően bírná táplálni, de a hatalomnak olyan ára van, amit nem akar megfizetni.

A húga szóbeli érettségijének a napján nem is sejti, hogy olyan titokra derül fény – amelynek köze van egy bizonyos fiúhoz –, ami miatt többé már nem bírja türtőztetni magát.

Azonban ezek a szereplők és ez a világ sokkal több történetet rejt magában számomra, ez a novella egy előtörténet, egy kulcsfontosságú momentum Melódia és Harmónia karakterének alakulásában. Egyszer majd szeretném megírni a teljes sztorit novellafűzér vagy regény formájában (majd útközben kiderül, hogy melyik formátum passzol jobban).

A bemutató után Helena Silence-szel és On Sai-jal dedikáltunk. Külön öröm volt számomra, hogy néhány Pippa és Mya könyvet is hoztak az olvasók. :) A dedikálás vége felé nagy örömünkre, már nagyon nehezen lehetett Érints meg! antalógiát találni az egész könyvesboltban. :)

És akkor néhány kép a mai szuper eseményről:

    

    

A program remekül sikerült, és most már visszatérhetek Pippa3-at írni. :)

Videóinterjú velem a Varázstinta blogon

A Varázstinta blog bloggere, Csenge videóinterjú készítésére invitált, amelyet sikerült összehoznunk szeptemberben Budán, egy csodás, árnyékos kertben. Csenge kérdezett könyvekről, írásról, olvasásról és a kezdetekről, én pedig válaszoltam, és a végeredmény egy két részes videóinterjú sorozat lett, amelyet megnézhettek a blog youtube csatornáján.

Csengének innen is nagyon köszönöm a lelkesedését, a kedvességét és az interjúba fektetett munkáját. :) Remek élmény volt!

1. rész:

 

2. rész:

 

És a végére egy werkfotó az interjú emlékére! :)

Író-olvasó találkozó Cegléden

2016. június 4-én, szombaton, 10:00-től író-olvasó találkozóra hívunk. Helena Silence-szel beszélgetünk majd csupa könyves témáról, művekről, alkotói folyamatunkról. :)

Helyszín: Cegléd, Gubody utca 15. (Kossuth Művelődési Központ és Könyvtár)
A Facebook eseményt ide kattintva eléred.
Várunk szeretettel! :)

Pagony Café megnyitó

Sós mogyorós és karamellás töltött muffin.
(Imádtam a szalvétát is!)

A bejegyzésekből úgy tűnik, hogy az utóbbi időszak az események időszaka volt, legalábbis ezeket örökítem meg itt a blogon is.

A Pagony Könyvesboltok nagy kedvenceim, mindegyik olyan, mint egy apró kis mesebirodalom. A Gellért téri Pagonyban azonban most egy kávézót is nyitottak, a Pagony Cafét, és ha könyvekről meg kávéról van szó, nos, nekem azt meg kell néznem a saját szememmel is.

Nem mellesleg a nyitási ajánlat is igen csábító volt: cupcake mellé adtak egy ingyen kávét.

Múlt héten pénteken este 18:00-kor kezdődött a megnyitó, az érdeklődés nagy volt, még épp időben sikerült beállni a sorba, így cupcake-kel és kávéval felszerelkezve nézhettük végig az első beszédeket.

5+1 random dolog az eseményről:

1. Cupcake: sós mogyorósat és karamellásat kóstoltunk, mindkettőben töltelék, és meg kell mondjam, isteniek voltak. A kávé keserű arabica volt, nem az én műfajom, a csészék azonban roppant csinosak, abszolút "kell" kategória. Remélem meggondolják magukat a Pagonyosok és beszerezhetőek lesznek.

2. A Pagony Kiadó 15 éves, az első kiadott könyvük Marék Veronikáé volt.

3. A legfiatalabb szerzőjük pedig Kemény Zsófi, aki gyerekként sokat járt a Pagonyba játszós programokra. Remélik, hogy a megnyitón jelenlévő gyerekek között is akadt jövőbeli Pagonyos szerző.

4. Marék Veronika érdekes sztorikat mesélt a gyerekkoráról, az egykori Hungária Kávéházhoz kapcsolódó személyes élményeiről. Az egykori New York Kávéház nyitott újra Hungária Kávéházként 1954-ben, és Marék Veronika felidézte, hogy sok ősz hajú ember ült odabent, akik maguk voltak az irodalom. Lelkesen a barátaival egymás közt megalapították a Hungária Bébit, egyiküket fel is karolta egy irodalmár, másikuk (?) pedig szerelmes lett sorba az összes lányba a csapatban, az utolsót pedig el is vette feleségül. Végül a Hungária Bébi megszűnt, amikor 56-ban a társaság egy része elhagyta az országot. Már ezek a kis infómorzsák is érdekesek voltak, nagyon jó lenne egyszer elolvasni, hogy egészen pontosan mi is történt akkor, Marék Veronika hátha tényleg meg is írja, ahogy pedzegette egy kicsit.
A beszéd végén pedig egy kávéspoharat kocogtatott kiskanállal, hogy igazi kávéházi hangulat legyen. :)

5. Kemény Zsófit végre élőben is hallottam slamelni, és tetszett a szöveg. Némi kutatás után meg is találtam youtube-on a slamet - bár egy kicsit finomabb volt a megnyitón, tényleg rengeteg pici gyerek járkált ott, a szülők pedig a kávépult előtt sorban állva hallgatták. Egészen más a hangulata egy Slam esten elmondott szövegnek, és egy kávéházi megnyitón, más közönségnek elmondott slamnek. :)

+1. Láttam Pippa könyvet az egyik polcon.

Könyvfesztivál élmények (2016)

Standok a B épületben nem sokkal nyitás után.

Idén szombaton mentem ki a Könyvfesztre a Millenárisra. Évek óta mindig kilátogatok, de még mindig nem tudom megunni. Minden évben egy kicsit más oldalát mutatja a fesztivál, és mindig rájövök, hogy mennyire szuper  csupa könyvszerető emberrel találkozni és egy légtérben lenni, amikor tényleg mindannyiunkat hajt a lelkesedés a régi-új kiadványok láttán, könyv illatot szipákolva. Minden sarokban és teremben könyves beszélgetésekbe, könyvbemutatókba lehet botlani; a csarnokokban hosszú dedikálós sorok kígyóznak, úgy kell az embernek átverekednie magát rajtuk.

Számomra a dán szerző, Janne Teller előadásával kezdődött a nap, aki a Semmi című könyvéről mesélt. Idővel kicsit lassúnak éreztem a beszélgetést, mert a moderátor magyarul kérdezett, a szerző pedig dánul válaszolt, és így le kellett fordítani minden egyes mondatot. Dánt most hallottam először, csupa l és h, néha az az érzésem támadt, hogy a szerző mindjárt lenyeli a nyelvét.

A beszélgetés maga egyébként érdekes volt, a moderátor jó kis keresztkérdéseket tett fel. Teller pl. elmondta, hogy nagyon hamar arra kényszerült, hogy önállósodjon és maga keresse meg a kérdéseire a válaszokat, illetve  éveket élt Afrikában, ahol egészen más értékek szerint élnek az emberek, és ez is segített neki abban, hogy egy kicsit távolabbról szemlélhesse a nyugati kultúrát, éppen úgy ahogy a Semmiben Pierre egy fa tetejéről néz le a többiekre.

A beszélgetés után sprinteltünk a Scolar standjához, ahol sikerült dedikáltatni az írónővel a könyveinket. :)

A GABO standjánál beszereztem egy Rengeteg kötetet, amely egy keménykötéses gyönyörűség, és a borító szerintem nagyon szuper lett, a fekete-fehér illusztráció arannyal van megbolondítva. A könyvről nem mellesleg csupa jót olvastam. :)

Dedikálás után pózoltunk a plakátunkkal Zakály Vikivel
és Helena Silence-szel, és mosolyogtunk rendesen. 

Helenával és Vikivel együtt dedikáltunk 13:00-tól elviekben, de Böszörményi Gyulához jó hosszú sor állt, emiatt a kiadó egy új asztalt állított fel nekünk, hogy párhuzamosan menjenek az események. Várakozás közben elkapott két olvasó; a Varázstinta blogos Csengétől saját készítésű könyvjelzőket   és túlélő csomagot kaptam, előbbiből dedikált példányokat lehet megnyerni egy játék keretében erre a linkre kattintva.

Fergeteges egy óránk volt, az olvasók jöttek és jöttek a könyveikkel – volt aki több száz km-t utazott a Millenárisig –, rengeteg kedves szót kaptunk. Helena dedikált táskára, mind aláírtunk egy matek könyvet, és befutott két jelmezes olvasó is, akik a jelmezversenyt keresték, reméljük, hogy megtalálták és meg is nyerték. :)

Sokan kérdeztétek, hogy mi a helyzet Pippa3-mal, azt tudom mondani, hogy készül és igyekszem vele. :) Illetve felmerült kérdésként, hogy Mya nevét hogy kell kiejteni, én Miának szoktam, de a Maja is helyes egyébként, kinek hogy kényelmesebb. :)

Mya könyv a Szívritmuszavar társaságában
 a Könyvmolyképző standján a Könyvfeszten. :)

Az idei első fűben ülünk, kávézunk/sörözünk és dumálunk élmények pipa, szerencsére jó időnk volt, csak este szakadt le az ég. Legközelebb irány a Könyvhét, ahol nagyobb a hőség, kevesebb az előadás, de legalább olyan jó móka, mint a Könyvfesztivál. Találkozzunk ott is! :)

Mi a fene történik egy zinefesztiválon?

Szombaton az Ukmukfukk Zinefesztiválon – ja, nem írtam el, tényleg zine, nem zene :) – jártam az Ankertben. Leszögezném, hogy nem csak odakeveredtem, hanem célirányosan oda tartottam. Az úgy volt, hogy a héten tök véletlenül találkoztam a fanzine szóval, aztán egyik dolog a másikat követte, és már egy Fb eseményleírást olvastam egy zinefesztiválról, és a fotók is felcsigáztak, úgyhogy elmentünk körülnézni.

Persze első kérdés, hogy mi fán terem a zine?

A zine szó a magazin és fanzine szavak rövidüléséből jött létre. Legtöbbször kis példányszámú, magánkiadásos munkák, eredeti vagy épp lopott szövegek – akár gépen, akár kézzel írva –, képek, fanartok, képregények, kiadvánnyá szerkesztve, legtöbbször fénymásológépen sokszorosítva.

A példányszámnak ezer alatt kell lennie, de gyakoribb a száz darab alatti, és a profittermelés nem elsődleges szempont.

A témák nagyon változatosak, fanfictiontől kezdve (és itt el is értünk a fanzine-ig), politikán, költészeten, művészeten át személyes naplókig, de tulajdonképpen bármiről szólhat egy zine.

Szemléltetésként itt van például egy Inuyasha zine, de a fenti Fb esemény bejegyzései között is érdemes böngészni.

Az Ankertben tényleg csak néhány asztalt állítottak fel a fesztre, így hamar körbe lehetett járni, igaz, tömeg volt, úgyhogy szlalomozni kellett az emberek között.

Tényleg nagyon sokszínű volt a választék; belelapoztunk olyan műbe, ami tulajdonképpen egy füzet beszkennelt és kinyomtatott, összetűzött másolata volt (a rajzolt madarak és matematikai feladványok szemet szúrtak). De az alábbi képen látható minizinek pl. füzetkévé hajtogatott A4-es lapokból készültek. Persze láttunk színes, fényes lapra nyomtatott és kötött gyönyörű kiadványokat is. A zine-eken kívül printeket, füzeteket, képeslapokat is lehetett vásárolni.

A zine-ek ára kb. 70 Ft-tól több ezer forintig terjedt, az árszint egy kicsit meglepett, de úgy láttam, az utóbbi árkategóriának is megvolt a közönsége – az egyik kiállító éppen azt mesélte, hogy a szép, színes zine-jét egy adott zenéhez készítette, annak a hangulatát ragadta meg. Sokan nézegették az új szerzeményüket egy limonádé mellett arrébb az asztaloknál, olyan beleéléssel, hogy megkérdeztük, mit találtak, és visszamentünk megnézni a kiadványt a kiállítóhoz.

Nagyon tetszett egy Star Wars zine, tele tényleg jó minőségű, teljesen élvezhető rajongói alkotásokkal, de voltak képregények, és számomra értelmezhetetlen témák is, de való igaz, hogy nem néztük át á-tól cettig a teljes kínálatot. A minizinek megtetszettek, mert mindössze egyetlen gondolatot bontottak ki velősen, mint egy rövid vicc: Miért nem tetszem neked?, Mi lehet a dobozban?.

Számomra ismeretlen ez a műfaj, a Sketchbook Projectet juttatta eszembe (a projekt keretében veszel egy vázlatfüzetet, amit telerajzolsz azzal, amit jónak látsz, aztán visszaküldöd nekik, és Brooklynban lefűzik egy könyvtárban), de nagyon izgalmasnak tűnik, mert a témaválasztás végtelen, a megvalósítás és a sokszorosítás pedig lehet borzasztóan egyszerű is. Ez is valami olyasmi, amit a saját örömére csinál az ember, és ha még érdeklődő is akad rá, az külön jó érzés.

Matricákat is lehetett zsákmányolni az asztaloknál, itt is a kézzel rajzolttól a tikettre nyomtatotton át a színes-fényes illusztrációig volt minden. A zöld jetis képeslap például számozott, mindössze negyven darab készült belőle.

Magáról a fesztről jó kis hozzáértőbb összefoglalót írt a vs.hu – igaz, tizennyolcas karikát kapott a cikk –, és a hg.hu is.

Ha legközelebb lesz ilyen zinefeszt – amúgy a zine piac pontosabb kifejezés lenne –, megyek újra, és kicsit nyitva tartom a szememet a témával kapcsolatban. Rájöttem, hogy nekem zine-t kell készítenem. Egyszerűen muszáj. Rögtön lett vagy három ötletem is, amiket most eltehetek befőttnek, ugyanúgy, mint az úton-útfélen rám találó sztoriötleteket. 

A Pippa3 írás most abszolút elsőbbséget élvez. :)

Mya bejutott a Libri Aranykönyv TOP 10-be :)

Nagy örömömre a Mya regény bejutott az idei Aranykönyv szavazás TOP 10-es körébe a magyar szerzős Szórakoztató irodalom kategóriában. Köszönöm Nektek, hogy eddig eljuttattátok Myát, szuper érzés, hogy Pippa után Myáról is elmondhatom a döntőbe kerülést. :)

A szavazás újra kezdődött ebben a körben is, 2015. május 31-ig várják a szavazatokat. :)

Ide kattintva lehet (újra) szavazni Myára, vagy mondjuk más fantasztikumot képviselő könyvre – ha már egyszer ott lehetünk hála Nektek –, például Hackett időutazós regényére.
Köszönöm a támogatásotokat! :)

Magyar Könyvek Viadala jelölések

A Magyar Könyvek Viadalán a Mya regény két kategóriában is bekerült a végső öt cím közé. :) A nomináló bloggerek jelöltek, innen kezdve pedig a közönség szavazáson múlik a végeredmény.

A bloggereknek köszönöm, hogy eszükbe jutott Mya; aki pedig az oldalon jár és Myára is szavaz, annak szintén köszönet jár.

Az év ifjúsági könyve kategóriában 2015. április 15-ig lehet szavazni.

Az év legszebb könyvborítója kategóriában pedig 2015. március 31-ig várják a szavazatokat.
A borítót Magocsa-Horváth Évi készítette.

Nagy öröm számomra Myát ilyen szuper könyvek között látni. :)

A második könyvbemutató élmény

(Nem túl tudományos, de ha létezik második kézirat átok, akkor léteznie kell második könyvbemutató élménynek is. :))

Az első könyvbemutató olyasmi, amire az ember régóta vágyik, néha elképzeli, milyen csodás lenne, ha. Aztán valóban emlékezetes élmény lesz belőle, amelyre két év távlatából is vicces visszagondolni.

A második könyvbemutató egyáltalán nem az utólag-fejet-falba-verős élmény volt, gyűjtöttem némi tapasztalatot (például egy héttel korábban remek gyakorlási lehetőség volt a Sci-fi Nap), és nem mellesleg két évvel amúgy is idősebb lettem, ami azért csak számít valamit, azon kívül, hogy több gyertyát kell elfújnom a szülinapi tortán.

Helenával :)

A Trafó pincéje nem túl pici és nem is túl verőfényes helyiség; utóbbi paraméter nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jó videófelvétel és fénykép még véletlenül se készülhessen, pedig nagyon igyekeztünk. Helenával fotózkodtunk az előtérben, hogy maradjon hivatalosan is nyoma az eseménynek. Már a bemutató előtt gazdára talált a 001-es Mya kötet, Kelly személyében, amely így igen jó helyre került.

Először szép lassan, majd egyre gyorsabban gyülekeztek az érdeklődő olvasók, olvasókat kísérő kedves szülők, bloggerek, rokonok, kollégák; kezdés előtt még pótszékeket hoztak a szervezők. A gyomrom amúgy is egész nap csomóban volt, a szívem meg majd kiugrott, amikor Varga Bea (aka On Sai) a beszélgetésünk moderátora a színpadra terelt minket Helenával, hogy Kezdünk!.

És akkor ide egy kis közbeékelés.
Miután a Sci-fi napon kissé lefagytam a világ legegyszerűbb kérdésnél, miszerint miről szól a Mya regény – de Deszy jól kimentett –, a bemutató előtt két napig arra treníroztam magamat, hogy pár mondatot legalább tudjak beszélni a sztoriról. (Én írtam a francba is, nem ennél a kérdésénél kéne megkukulni, és amúgy is tuti felmerül.)

Ha jól emlékszem, Bea első kérdése arra vonatkozott, hogy mennyiben volt más a második regényt megírni, mint az elsőt – kicsit összefolyik az az óra, nagyon összpontosítottam a kérdésekre, hogy valami értelmeset válaszoljak a végén. Az első pár mondatom után már tudtam, hogy menni fog ez az egész beszélgetés.
Felmerült témaként, hogyan lehet meló mellett írni (nem egyszerű, de nem is lehetetlen), mennyire hangsúlyos a könyvben a romantika (kicsit más, mint a Pippa regényben), mennyire erősen disztópia (a Mya rész már disztópia), Gage sokat szerepel-e (nagyon sokat), mik a terveim írás terén (alig várom, hogy a harmadik rész végére érjek, és megtudjam mi lesz a szereplőkkel. A nagy képet ismerem, az életutakat azonban még nem látom pontosan, de a móka része ezt felfedezni ;)).
Helena elmesélte, hogy az Ezüsthíd lapjain tökéletes férfit találunk,  aki nem létezik a valóságban az biztos, és azt is megosztotta, hogy mit jelentenek számára a szombati közös írásaink, sőt mesélt, a csütörtöki élményünkről is, amikor Helena elhajlította az időt a puszta akaratával, és országszerte Ezüsthidakat varázsolt az Alexandra könyvesboltokba a hivatalos megjelenés előtt (jó, csak viccelek, nem így hangzott el a sztori, de majdnem).

Fantasztikus felolvasónk volt, Zsuzsi egy-egy nem túl vidám részletet olvasott fel a könyveinkből, és nagyon örülök, hogy az ő előadását hallgathattuk meg. (Random fun fact: Zsuzsi a 67-es számú Mya kötet tulajdonosa lett, amely azért vicces, mert pár nappal korábban pont a 67-es buszon utazott, amikor látott egy Pippa regényt olvasó srácot. :) Szia Srác, innen is! Szia Zsuzsi, innen is!:))

Pippás rajz Vikitől :)

A végén pedig jött a dedikálás, és szuper volt látni, hogy mennyien várjátok a könyvet, és nagyon örültem, amikor kérdéseket is feltettetek. (Most nem a dátumot rontottam el, hanem Pippa regénybe is véletlenül havazást rajzoltam esőzés helyett, szóval azok igazán egyedi kötetek lettek.)
Volt lehetőség arra, hogy a magam módján köszönetet mondjak a szerkesztőmnek, meg Helenának is, és nagyon örültem, hogy a blogturnés csajok az első sorból biztattak minket a jelenlétükkel, meg Mazsidrazsi is eljött, és nem egy lelkes Pippa kedvelő, akiket végre személyesen is megismerhettem az Fb oldalon kívül is.

Összességében a második könyvbemutató élmény olyan, mint sütit sütni másodszor: tanulsz az első odaégetésből, már tudod mit végy el, mit adj hozzá, és még ha a végeredmény nem is lesz tökéletes, de legalább sokaknak ízleni fog.

A viharszívű Mya Mavis immár megrendelhető a kiadó webshopjában, sőt, már találtok beleolvasót is az adatlapon.

Helena is leírta az élményeit, katt ide. :)

A kiadó háza táján zajlik az élet. November 29-én, most szombaton (többek között) elsőkönyvesek első könyvbemutatójára,  december 13-án meg első és nem első könyvesek bemutatójára látogathattok el.

Könyvheti dedikálás infó + pár szó a meglepetésről

Ha június, akkor Könyvhét. Ugye nem vagyok egyedül ezzel a párosítással? :)
Június 14-én, szombaton, 15.00-16.00 között dedikálunk (a szokásos módon) Helena Silence-szel és Zakály Vikivel. A Könyvmolyképző új helyre költözik, így a Vörösmarty téren idén a 81-es standnál várunk majd Titeket.

Ami pedig a meglepetést illeti. A Facebook oldalon megkérdeztem, hogy ki olvasna szívesen Mya prológust, és nagy örömömre sokan visszajeleztétek, hogy várjátok. A Könyvheti dedikáláson begyűjthető meglepetés pedig nem más, mint ez a bizonyos Mya prológus. :)
Ha a saját Pippa kötet már dedikálásra került, vagy egyszerűen csak mihamarabb szeretnétek olvasni a Mya regény felütését, akkor is gyertek nyugodtan.

Később felkerül majd ide a blogra is a szöveg, de a fenti időpontban lesz először alkalmatok beleolvasni Pippa folytatásába. :)

Könyvfesztivál hamarosan

Közeledik az év első nagy könyvünnepsége, a Könyvfesztivál, amelynek most is a Millenáris ad otthont. Ahogy az várható a könyves eseményeken rengeteg kiadó állít standot, az érdeklődőket friss-ropogós könyvekkel dugig rakott asztalok és hömpölygő tömeg várja majd. Remélem jó idő lesz, és lehet egy kicsit füvön ücsörögni és napozgatni miközben az ember könyves ismerősökkel és barátokkal könyvekről dumál. :)

A Könyvfesztivál keretében többek között velem is találkozhattok. Helenával és Vikivel együtt várunk mindenkit szeretettel, szokásos módon a Könyvmolyképző standjánál. :)

A kiadó összes szervezett fesztiválos programjáról és dedikálásáról ide kattintva olvashattok.

Szubjektív ajánló a Könyvfesztiválra
Programok április 26-ra, szombatra (a bővítés jogát fenntartom :))

12.00 - Ha érdekel az írás, akkor ajánlom az Aranymosás pikniket a Millenáris parkban.
12.00-13.30: beszélgetés Patrick Ness-szel – Osztovits Levente terem
A fesztiválra ellátogat Patrick Ness – aki többek között – YA regényszerző (Szólít a szörny, Káosz-trilógia). A beszélgetés a két új regényéről fog szólni (Soha nincs vége című ifjúsági, és A daruasszony felnőtt regények jelennek meg a fesztiválra).
13.30-14.30 között Ness az Európa Kiadó B16-os standjánál dedikál. Hangolódásként ide kattintva olvashattok egy interjút a szerzővel. Kár lenne kihagyni ezt az alkalmat. :)
15.00-16.00: Moskát Anita a Bábel fiait (felnőtt fantasy) és Kleinheincz Csilla az Ólomerdőt (ifjúsági fantasy) dedikálja a GABO Kiadó standjánál. A regényekről blogturné keretében is olvashattok majd, részletek hamarosan a blogturné Fb oldalán.
16.00-17.00: Dedikálunk Helenával és Vikivel – a rend kedvéért, nehogy lemaradjon a listáról :)
17.00-18.00: Bónusz Neked! Vörös Pöttyös rajongói találkozó a Szabó Magda teremben


+1 infó, hogy itt is maradjon nyoma: leadtam a Mya kéziratot a kiadónak. :)

Sótlan beszámoló a Könyvfesztről

Egy évben két igazi könyves ünnep van: az egyik az áprilisi Könyvfesztivál, a másik pedig a júniusi Könyvhét.  Vasárnappal befejeződött az első – és lehet vágni a centit júniusig – rengeteg élménnyel, beszélgetéssel és persze szebbnél szebb könyvekkel. Évek óta járok ezekre a rendezvényekre, de most először kóstolhattam bele "szerzőként", még ha ez nem is jelent akkora különbséget, mint először gondolná az ember. Csak nem fogytak még el az "első" élmények.

 Szombaton késéssel indultam el otthonról, hiába csomagoltam össze jó előre a rengeteg cifra papírt amit a Millenárisra cipeltem. Szerencsére voltak beépített embereim (:)) a Hannu Rajaniemis Ad Astra kiadós beszélgetésen, így éppen jutott ülőhelyem abban a pöttöm, teremnek csúfolt, székekkel teletömött helyiségben, ahol kb. harminc ember fért el ha összehúzta magát. Ha kint rekedek az előadásról közel sem indul olyan jól az a nap.
Egy részről mindig is érdekeltek az írói utak és módszerek, de a Hannus beszélgetés extrán érdekes, és fura mód, néha érdektelen volt a tudományos aspektusa miatt. Nehezen vettem fel a fonalat a szingularitás és transzhumanizmus témáknál, de pl ez (neurofiction) meg ez (Fold it!), igencsak érdekesnek tűnnek. 

Hannu írói módszere amúgy nagyon tetszett. Hosszú ideig csak ötletel, és post-itokat ragasztgat a szobafalára, amíg ki nem találja a könyv cselekményét. Majd a kéziratai legelső verzióit hagyományos módon veti papírra és csak utána gépeli be (matematikusként igencsak kötődik a jó öreg papír-toll pároshoz). A munka 80%-át a regényre fordított idő 20%-ában végzi el. 

A szerzővel itt találtok egyébként egy szuper magyar nyelvű interjút. Az egyik fotó hátterében ott vannak a post-itok.
Ad Astra Rulez! Ezt nem tudom elégszer mondani. :) Kíváncsi vagyok melyik szerzőjük látogat el hozzánk legközelebb, mivel lassan az én kedvenceimnek is sorra kell kerülnie. :)

A legjobb dolog a könyves rendezvényekben, hogy egész álló nap könyvszerető emberekkel lóghat az ember, végre ki lehet beszélni a külföldi megjelenéseket, a botrányos kiadói húzásokat (egy rossz borító mire képes...), vagy egyéb izgalmas közösséget foglalkoztató eseményt, amelyet hétköznap csak online tudunk megosztani egymással. Köszönet a szokásos blogger brancsnak – Kelly&Lupy, Dave, Deszy –, hogy ilyenkor együtt múlathatom Veletek az időt. Miattatok alapból megéri kimenni! :)
Helenával és On Sai-jal is rengeteg időt töltöttem, meg a bizonyos SFmagos társasággal. Egész nap sok új ismeretség köttetett, illetve jó volt újra is találkozni. Nagyon szerettem a rácsodálkozós pillanatokat – pl. Márkó, a képeslapok dizájnjának megálmodója is eljött, illetve Vikitől begyűjthettem a Pippás rajzot –, és külön öröm amikor molyos nevekhez arcokat is párosíthatok (A teljesség igénye nélkül: J_R_T, Blue_Nadine, Üstökös,  Mazsidrazsi és MFKata, Marianna von Birken). :) 

Újdonságként értek a megszólítások és az orrom alá dugott dedikálandó Pippa könyvek. Ilyenkor fellép nálam a teljes zavar, aláírok könyvjelzőt tuszkolok a lapok közé, és próbálok normálisnak tűnni. Mint kiderült fejlődöm (már csak egyszer írtam el a dátumot pff...), lassan megtanulok kérdezni és remélem feszültséget oldani, hogy Ti is fel merjétek tenni a saját kérdéseiteket. Sokszor láttam, hogy szerettetek volna kérdezni, de nem mertetek, pedig ezek az igazán jó alkalmak, hogy beszélgessünk, akár Pippáról és Rubenről, akár írós problémákról vagy aranymosásról, akár az időjárásról. Miattatok vagyok ott! :) Úgyhogy legközelebb csak bátran!

Örömmel láttam, hogy nagy sikert arattak a képeslapok meg a könyvjelzők. :) Még nyerhettek belőlük, a Facebook oldalon játékok várhatóak, egy igen hamar közelgő esemény kapcsán.

Stay tuned! :)

Utóirat: nyilván csak én eszem le magam fagyival fél órával dedikálás előtt... No comment.

Éleslövészet, avagy háttérkutatás egy készülő regényhez

Előtte nem mosolyogtam...

Ez a bejegyzés szintén több hónapja – na jó, ahogy nézem majdnem egy éve – várja, hogy megszülessen.

A napszemű Pippa Kenn írásának egyik igen korai kérdése volt, hogy a szereplők milyen fegyvereket használnak majd a mindennapi életük során. Nem emlékszem rá, hogy sokat gondolkodtam volna ezen, nyilvánvaló volt, hogy különféle lőfegyverek is beleesnek majd a szórásba. 

Rengeteg évadnyi akciósorozat, film (Miért van sok akcióhősnek J.B. monogrammja? Jack Bauer, Jason Bourne, James Bond... Kit hagytam ki?) és pár alkalomnyi lézerharc ellenére is kapva kaptam az alkalmon, amikor az egyik bónuszos weblap éleslövészetes ajánlatán fellelkesült a baráti társaság egy része. A városperemi lőtéren zajló program során különböző kaliberű fegyvereket és lövedékeket próbálhattunk ki.
Nagyon vártuk az eseményt – egyedüli lőni is készülő lányként csatlakoztam a srácokhoz –, a szervezés azonban úgy tűnt csődöt mondott, amikor kiderült, hogy egy másik csoport is érkezett a foglalt időpontunkra. Végül csak elkezdtük, abban a pillanatban amikor meghallottam az első pisztoly dörrenését – iszonyat hangos volt – kissé inamba szállt a bátorságom, őrülten verni kezdett a szívem és nem sokon múlt, hogy kijelentsem, ez nem megy nekem. Főleg miután láttam, hogy a nagykaliberű lőszerrel töltött bazi nagy pisztoly mekkorát rúg, és mekkora torkolattűz csap ki a csövéből amikor elsül. Végül csak beálltam abba a lőállásba, meglepett a pisztoly súlya; konkrétan attól rettegtem, hogy "életre kel" a kezemben, leesik a földre és miattam mindenki meghal aki a közelben van. (Nos, igen néha eszembe jutnak ilyen furaságok, amikor feszült  helyzetben találom magam.)

Aztán pár lövés után ráéreztem a dolog ízére, tetszett az, amitől féltem az elején: a fegyver súlya, ahogy rúgott lövéskor, ahogy a töltényhüvely a lőállás párnázott oldalának csapódott, és ahogy a papírcélomat minden golyó halálosan megsebezte. A kiskaliberű tölténnyel töltött pisztolyok már nem voltak ennyire izgalmasak, a tárral mi is bíbelődhettünk egy kicsit – ugye emlékeztek még a PEZ cukorkatartókra... –, és abban a körben már alig rúgott a másik pisztoly, mindenki nagy bánatára.
A gépkarabély szintén érdekes élmény volt. A hatalmasnak tűnő fegyverbe icipici golyók kerültek. Távolabbi célra lőttünk, és távcsövön át néztük az egyre kisebb köröket. Olyan kicsi volt a golyó, hogy semmit sem éreztem lövéskor, csak az egyre gyarapodó lyukak árulkodtak arról, hogy eltaláltam a célt – no meg persze a töltényhüvely itt is a földön landolt és az orromat facsarta a lőporszag.
A tapasztalt vén rókák akik felügyelték az egész programot – amellett, hogy nem viseltek fülvédőt, mert minek... –, mindenkit bíztattak, hogy pózoljanak a nagy gépkarabéllyal, a srácok szinte megőrültek a lehetőségtől; készültek videók, meg egy tonna fénykép, amin az emberek a lyukas papírjaikat mutogatták. Összességében nagyon szuper, adrenalin növelő élmény volt, remélem nem az utolsó alkalom. Legközelebb pedig egy lista kérdéssel is készülni fogok, mert a helyszínen természetesen alig jutott eszembe valami és nem is volt igazán idő merengésre.

Egy fantasztikus hét margójára

Kép forrása

Miként reagálnál, ha egy hétfő reggel megkapnád azt a hírt,  amiről évek óta álmodoztál?

Az elmúlt tíz hónapban gyakorlatilag fél lépésnyire voltam ettől és csak vártam és vártam, hogy végre megérkezzen. No, de talán kezdjük az elejétől, hogy ezen a blogon is maradjon nyoma a történteknek.

Tavaly október közepére esett a Könyvmolyképző Kiadó első Aranymosás pályázatának jelentkezési határideje. A Pippás kéziratot nem sokkal előtte sikerült befejeznem, így összeszedtem minden bátorságomat és elküldtem a jelentkezést. Sikeresen túljutottam az első szűrőn, majd az oldal elindulása után az elsők között került fel a részletem – amely már most nem így néz ki –, és a Pippás sztorit kérték be először a lektorok. November közepére a regénynek megvolt mind a két pozitív lektori jelentése, márciusban lezárult a pályázat és azóta kilencen vártunk a végső döntésre. Ez idő alatt belevágtam a második részbe, írtam novellákat, részt vettem egy íróiskola alapozó kurzusán, átírtam az első részt, hogy csak néhány idevágó dolgot említsek.

Tehát hétfőn megérkezett a régóta várt IGEN – így, csupa nagybetűvel. Kedden az Aranymosás oldalon is olvasható volt a pályázat győzteseinek listája, vagyis a Könyvmolyképző Kiadó új magyar szerzőinek neve, a bejutott műveik címe, a sorozat besorolásuk – ha volt ilyen –, és egy mondatban összefoglalt rövid tartalom. Ekkorra esett le igazán, hogy tényleg megtörténik, hogy ott van a nevem, kitörölhetetlenül, mindenki szeme előtt, és a Pippás történet legkésőbb tavaszig kikerülhet majd a könyvesboltok polcaira és leginkább a YA zsánert kedvelő olvasók kezébe. 

Csütörtökön értem el az euforikus állapotot, miután landolt egy e-mail a postaládámban az újdonsült szerkesztőmtől – Fanni felugrik a géptől egy úristen-van-egy-szerkesztőm,-egy-igazi-szerkesztőm mámoros felkiáltás kíséretében... –, hogy küldjem el neki a kéziratot, mert jövő héttől megkezdjük a munkát.  

Most vasárnap van, és egyre jobban izgulok, ahelyett, hogy lehiggadnék. Tudom, hogy véres-verejtékes munkával teli hetek állnak előttem, de nagy kaland lesz. Úgy érzem belezuhantam abba a bizonyos nyúlüregbe: egy kicsit tartok az ismeretlentől, de leginkább kíváncsian várom, hogy mi fog történni.