2017. március 19., vasárnap

TED Talks #1: Amanda Palmer és a kérés művészete

Neil Gaiman a Kilátás az erkélyről című esszékötetének egyik írásában így jellemzi feleségét, Amanda Palmert: közvetlen, meghökkentően vicces, fesztelen, olykor hangos, szinte zavarba hozhatatlan, gyönyörű és beszédes énekesnő. Neil Gaiman több esszéjén keresztül megismerhetjük egy kicsit az énekesnőt, bepillantást nyerhetünk a koncertjeibe – olyan részletességgel, mintha magunk is ott állnánk a közönségben –, elcsíphetjük a párbeszédeiket, és olyan közös projektből is olvashatunk részletet, amelynek keretében Neil válogatott módszerekkel párszor megölte Amandát. :) 

Neil az esszékötetében még a számomra ismeretlen művészekről is olyan érdekesen és kedvesen írt, hogy az embernek rögtön kedve támad többet megtudni az illetőkről, és ez többszörösen érvényes volt Amanda Palmerre, akinek ráadásul már jó ideje szemeztem a könyvével. Szinte belevetettem magamat A kérés művészete - Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni című kötetébe.

Szuper egyveleg ez a könyv, Amanda a saját életén keresztül, példákon és anekdotákon át mutatja be, hogy tulajdonképpen a céljai megvalósítását és a sikerei elérését hogyan építette fel – ahogyan nevezi – a kérés művészetére. A könyvben bemutatja az első lépéseket, amikor élő szoborként némi apróért cserébe egy szál virágot és egy pillanatnyi szemkontaktust ajánlott fel az utca adakozó kedvű népének, majd később zenei karrierjében kamatoztatta a szoborként megszerzett tapasztalatait.
Miután kemény munkával, az internet segítségével közönséget épített magának, és ami még fontosabb, a közönségét összetartó közösséggé kovácsolta, idővel úgy döntött, hogy közvetlen cserébe kezd velük: ingyen adja a zenéjét a világnak és a rajongóira bízza, hogy mennyit fizetnek érte. És a zeneipar legnagyobb megdöbbenésére működött a dolog, Amanda lett az első olyan zenész, aki egymillió dollárt gyűjtött össze közösségi finanszírozással egy kickstarter projektben.

A könyvben persze sok minden mást is elmesél Amanda: bensőséges részleteket a kapcsolatairól, ír Neil Gaimanről, Anthonyról a mentoráról, nehéz helyzetben lévő rajongókról és művésztársakról. Nem csak az alkotásról és a csillogásról esik szó, hanem mélypontokról, döntésekről, amelyek utálatot gerjesztettek a közvéleményben, félelmekről, és arról, hogy miként birkózott meg velük.

A könyv nagyon pozitív, felemelő és emberi, a legerősebb üzenete pedig az, hogy merjünk adni, kérni és elfogadni, kerüljünk be a nagy körforgásba. Amanda írásának fantasztikus sodrása van, a könyv felépítése is csodás, felváltva tekint vissza a múltba és mutatja be a Neil Gaimannel való megismerkedésének majd házassághoz vezető kapcsolatának a lépéseit,  és mindezt megspékeli a saját dalszövegeivel, fotóival és anekdotáival.

Egy gyorstalpalóért érdemes megnézni a TED előadását (és mint a legtöbb TED előadásnál, itt is beállítható magyar felirat).  Ha ma még nem jutottál inspirációhoz, akkor ezt ne hagyd ki:


Látva a könyvborítót vagy a TED beszélgetést, rögtön felmerült bennem: de miért ilyen Amanda szemöldöke? Előrevetítem, hogy a könyvből kiderül: egy szerep kedvéért borotválta le először a szemöldökét, aztán úgy hagyta, és maga pingált mindenféle vonalakat a helyére, mert észrevette, így sokkal inkább a szemébe néznek az emberek. :)

2016. december 24., szombat

Gombhoz ünnepi kabátot


Kemese Fanni - A hógömb
Karácsony előtti este a viharerőművek kürtői meglepetés hófelhőket pöfékeltek a város fölé, és a hózápor beporcukrozta a háztetőket.
A gyerekek hógolyóztak a karácsonyi fényárban; bejglit vacsoráztak, és habos kakaót hörpölve nézték a Grincset.
Amikor az utolsó gyerek is elaludt, egy jármű jelent meg a c-re fogyott Hold közepén, és átsiklott a város védőburkán. A szánt rozsdás robotrénszarvasok húzták, a bakon piroskabátos alak vigyorgott.
A szán motorja felbőgött, és egy öblös csövön át felporszívózta a becses havat a tetőkről és macskakövekről. Miután az utolsó felhőfoszlányt is begyűjtötte, a tolvaj rükvercbe kapcsolt, és imbolygó gépezetével felszívódott a csillagos égen. 
Ho-ho-ho! Boldog karácsonyt!
(Rázd meg, és újrakezdődik! :))


Régi terv volt, hogy írjak egy karácsonyi történetet, amely elfér egy képeslapra. Idén végre megszólított egy képeslap, és rajta a felütés. Hiszen annyi, annyi csoda történhet karácsony előtti este.
Amire előre nem gondoltam, hogy ez a rövidke kis történet csak egy szelete egy nagyobb történetnek, amely az adventi időszakban foglalkoztatott. Majd meglátjuk, hogy sikerül-e kikerekednie belőle valaminek.
Szóval így lett a képeslaphoz egy mini történet, így lett a gombhoz kabát. :)

------------------

A Blogturné Klub idén is szervezett egy karácsonyi blogturnét, amelynek keretében írókat kértek fel, hogy videó vagy hangüzenet formájában kívánjanak boldog karácsonyt maguk vagy valamelyik szeretett karakterük nevében.
MFKata blogjára került fel az én karácsonyi jókívánságom. :)

------------------

Tavaly írtam egy karácsonyi kiegészítő történetet a Mya könyvhöz. A novella címe Szárnyaszegettek, és két jól ismert, meg egy kevésbé ismert szemszögkarakter szólal meg benne. Ha eddig kihagytátok volna, most már olvasható itt a blogon is.  :)
A karácsonyi készülődésben amúgy is jól esik egy kis pihenés. :) 🌲🎄🎁



Mindenkinek könyvekben gazdag karácsonyt és boldog új évet kívánok! :)

2016. december 17., szombat

Szárnyaszegettek


A Pippa Kenn-trilógia karácsonyi kiegészítő története

Pippa Kenn

BEESTEM A KENN-HÁZBA, és gyorsan kizártam a szállingózó hóesést, meg az orrokat pirosra csípő hideget. Levettem az átázott holmimat, a hajamból kiráztam az olvadozó havat.
– Hahó! – kiáltottam, de válasz nem érkezett. Az üres csend erődházakhoz illett, nem családi házakhoz. Jelly kutya sem fogadott a küszöbön, de nem csak ez hibádzott: a máskor patyolat kövön vaskos sárcsík kenődött szét. Nem kutyamancsról vagy bundáról való, hanem mintha valami nehéz, piszkos tárgyat ráncigáltak volna be a házba.
A testem megfeszült a szokatlan jelek láttán. Követtem a nyomokat, ujjam begörbült, a bőrkesztyű nyikorgott a kezemen. A lépcsőfokokon apró fagyott földrögök hevertek szerteszét, csikorogtak, ahogy rájuk léptem. Az emeleten izgatott suttogást csíptem el, és engedett a csomó a gyomromban.
A hangok a szobámból jöttek, a résnyire nyitott ajtóm vonzott; titok lapult mögötte.

2016. december 12., hétfő

Karácsonyi nyereményjáték

Évek óta szerettem volna írni egy mini karácsonyi sztorit, amely ráfér egy képeslapra, és idén végre időben sikerült is megvalósítanom a dolgot. Nem mondanám, hogy boldog vége van, de most úgy látom, hogy ez csak egy icipici szelete egy nagyobb történetnek. :)
Ez most miért érdekes? :)
A Blogturné Klub karácsonyi játékának keretében többek között egy általam küldött képeslapot is lehet nyerni, amely pontosan ezt a mini (Pippa mentes) történetet tartalmazza majd. :) A képeslapért péntek (12.16) éjfélig lehet versenybe szállni, hogy még időben odaérjen a nyerteshez. 
A játék végén pedig sorsolnak egy dedikált Pippás könyvet is, amely mellé dedikált Pippa és Mya könyvjelző kombó is jár.
Kövessétek nyomon a karácsonyi turnét! További részleteket a turnéról és a játékról ide kattintva találtok. Jó adventi készülődést kívánok Mindenkinek!


2016. december 3., szombat

Videóinterjú velem a Varázstinta blogon

A Varázstinta blog bloggere, Csenge videóinterjú készítésére invitált, amelyet sikerült összehoznunk szeptemberben Budán, egy csodás, árnyékos kertben. Csenge kérdezett könyvekről, írásról, olvasásról és a kezdetekről, én pedig válaszoltam, és a végeredmény egy két részes videóinterjú sorozat lett, amelyet megnézhettek a blog youtube csatornáján.
Csengének innen is nagyon köszönöm a lelkesedését, a kedvességét és az interjúba fektetett munkáját. :) Remek élmény volt!

1. rész:
 

2. rész:
 

És a végére egy werkfotó az interjú emlékére! :)