Az idei évről és a Szilánkok című történetről

Eltelt majdnem egy újabb év anélkül, hogy írtam volna bármit is.

Ez persze relatív, mert útinaplót, meg instagram posztokat mégiscsak írtam az elmúlt egy évben, sőt, egy új instagram profilt is nyitottam, amelynek a képeit úgy rendezgetem, mintha egy furcsa kiállítás kurátora lennék, és a kreatív energiáimat remekül levezetem ezzel.

De amikor írásról beszélek, akkor történetek elmesélésére gondolok. Ilyesminek is nekiveselkedtem párszor évközben, de a lelkesedésem kérészéletűnek bizonyult minden egyes alkalommal. Rengetegen kérdezitek online és offline, hogy hol van a Pippa sorozat harmadik része. Tudom, hogy sokan nagyon várjátok. Döbbenetes, hogy a moly.hu-n a Pippa könyvet már majdnem kétezren jelölték olvasottként, és több mint ezren csillagozták. Mekkora tér kellene, ha ennyi ember össze akarna gyűlni egy helyen?

A harmadik könyv kéziratát elkezdtem, aztán újrakezdtem és újra. Van egy koncepcióm a történetről és a befejezésről, de nem fejeztem be a megírását. Ennek okai persze összetettek. Nem érzem úgy, hogy soha nem akarnám megírni, de azt sem tudom megmondani, hogy mikorra tudnám befejezni. Egyszerűen csak éppen nem foglalkozom történetek elmesélésével.

Az elmúlt években minden karácsonykor vettem egy képeslapot, és kanyarítottam köré egy rövidke, nem túl boldog, de mégis karácsonyi, amolyan antikarácsonyi mesét. A londoni Victoria&Albert Múzeum boltjának egyik standja már szeptemberben roskadozott a karácsonyi képeslapoktól, és némi tépelődés után egy Beatrix Potter illusztrációval díszített szettet választottam. Az írónő történeteiről nem tudok sokat, leginkább csak azt, hogy egy bizonyos Nyúl Péter a főhőse, és ahogy egyre csak töprengtem a képeslapot nézegetve, hogy Péter vajon mit csinál egy hófödte mezőn a felesége kezét szorongatva, egyre többször gondoltam egy bizonyos Peter Kennre, hogy vajon miért szorongatja a felesége kezét egy hóviharban.

Addig-addig gondolkodtam ezen, amíg végül begépeltem egy kiegészítő történetet – nevezzük így, mert novellának nem novella – Peterről és a feleségéről.

A Szilánkok című kiegészítő történet Peter életéből ragad ki négy pillanatot; a vágyakozástól a veszteségig olvashatunk a számára legfontosabb emberhez fűződő viszonyáról. Mindazoknak szól, akik a Pippa és Mya könyveket egyaránt olvasták már, és visszatérnének egy rövidke történet erejéig Pippa világába. Lesznek benne ismerős jelenetek másik szemszögből elmesélve, és teljesen újak is. Peter nem egykönnyen adja ki a titkait. A blogon már elérhető a történet. 

Jó olvasást kívánok majd hozzá!

Podcast szemle: Writing excuses

Az utóbbi időben volt szerencsém viszonylag sokat utazni, és ezúttal már nem is vittem magammal könyvet, hanem letöltöttem egy jó adag podcastot a telefonomra, bepakoltam egy fülest, és meg is volt a kikapcsolódás a táj bámulása közben.

Talán pinteresten futottam bele először a Writing excuses (Írói kifogások) podcast ajánlóba, és Dan Wells nevét (itthon a Fumax adja ki a könyveit, ismerős lehet tőle a Partials vagy mondjuk a Nem vagyok sorozatgyilkos) felismertem a beszélgető szerzők közül, ezért egy kicsit körbenéztem az oldalukon. 

Már a műsor ars poeticája is vicces: fifteen minutes long, because you're in a hurry, and we're not that smart (15 perc hosszú, mivel neked is sietős és mi sem vagyunk annyira okosak), és az valóban igaz, hogy 15 percbe beleférnek, de az kevéssé, hogy nem okosak.

Minden adásban hárman-négyen-öten elegyednek beszélgetésbe egy adott témakör kapcsán, sokszor meglepetés vendéggel, akik vegyesen ismertebb és számomra ismeretlenebb szerzők. Tetszik, hogy egy-egy adásban a feldobott téma boncolgatása mellett mindig van egy könyvajánló, és a végén házi feladat, meg a búcsúzás (Kifogytál a kifogásokból, most irány írni! És tényleg úgy érzem, hogy mennem kéne írni.).

Mostanra már 12 évadnyi anyag érhető el a honlapjukon, és én időben visszafelé haladva szemezgettem a cím alapján engem érdeklő témákból. A résztvevők profi zsánerírók, közöttük többszörösen díjazott is van, vegyesen nők és férfiak, így mindannyian egy kicsit más tapasztalaton alapuló szemszöget hoznak be a beszélgetésbe, és sok esetben konkrét példákkal és magyarázatokkal hozzák közelebb az adott témát a hallgatókhoz. Elmesélik, mit jelent az adott kifejezés, így a kezdő író is boldogul, de a beszélgetés közben bőven akad olyan hozzászólás, ami a tapasztaltabbaknak is érdekes lehet.

Hisznek abban, hogy az írás tanulható és fejleszthető, és néha átcsillan, hogy a könyvkiadás bizony üzlet.

Hallgattam adást mondjuk arról (a teljesség igénye nélkül):

• hogyan lehet felismerni az öncélúan "lila" szövegeket
• miért érdemes novellázni
• milyen munkamódszerrel dolgozik egy díjnyertes költő
• nemek megoszlása a történetekben
• humor a történetekben
• történet ritmusának befolyásolása a történet struktúrájával vagy épp a fejezetekkel
• nézőpontok kezelése (ezt a témát mindenféle szemszögből megpróbálták körbejárni)
• stílus, szóválasztás, bekezdések stb.

De ezeken kívül még rengeteg, tényleg rengeteg téma van. A honlapon keresztül is hallgatható, de egy kattintással minden adás letölthető (így nem kell wi-fi hozzá később), tényleg könnyű a kezelése, ha még új vagy podcast téren (én nagyon új voltam).

A beszélgetések angolul érhetőek el, de ha ez nem gond, abszolút érdemes követni őket.

Gombhoz ünnepi kabátot

Kemese Fanni - A hógömb

Karácsony előtti este a viharerőművek kürtői meglepetés hófelhőket pöfékeltek a város fölé, és a hózápor beporcukrozta a háztetőket.

A gyerekek hógolyóztak a karácsonyi fényárban; bejglit vacsoráztak, és habos kakaót hörpölve nézték a Grincset.

Amikor az utolsó gyerek is elaludt, egy jármű jelent meg a c-re fogyott Hold közepén, és átsiklott a város védőburkán. A szánt rozsdás robotrénszarvasok húzták, a bakon piroskabátos alak vigyorgott.

A szán motorja felbőgött, és egy öblös csövön át felporszívózta a becses havat a tetőkről és macskakövekről. Miután az utolsó felhőfoszlányt is begyűjtötte, a tolvaj rükvercbe kapcsolt, és imbolygó gépezetével felszívódott a csillagos égen. 

Ho-ho-ho! Boldog karácsonyt!

(Rázd meg, és újrakezdődik! :))

Régi terv volt, hogy írjak egy karácsonyi történetet, amely elfér egy képeslapra. Idén végre megszólított egy képeslap, és rajta a felütés. Hiszen annyi, annyi csoda történhet karácsony előtti este.

Amire előre nem gondoltam, hogy ez a rövidke kis történet csak egy szelete egy nagyobb történetnek, amely az adventi időszakban foglalkoztatott. Majd meglátjuk, hogy sikerül-e kikerekednie belőle valaminek.

Szóval így lett a képeslaphoz egy mini történet, így lett a gombhoz kabát. :)

------------------

A Blogturné Klub idén is szervezett egy karácsonyi blogturnét, amelynek keretében írókat kértek fel, hogy videó vagy hangüzenet formájában kívánjanak boldog karácsonyt maguk vagy valamelyik szeretett karakterük nevében.

MFKata blogjára került fel az én karácsonyi jókívánságom. :)

------------------

Tavaly írtam egy karácsonyi kiegészítő történetet a Mya könyvhöz. A novella címe Szárnyaszegettek, és két jól ismert, meg egy kevésbé ismert szemszögkarakter szólal meg benne. Ha eddig kihagytátok volna, most már olvasható itt a blogon is.  :)

A karácsonyi készülődésben amúgy is jól esik egy kis pihenés. :) 🌲🎄🎁

Mindenkinek könyvekben gazdag karácsonyt és boldog új évet kívánok! :)

Videóinterjú velem a Varázstinta blogon

A Varázstinta blog bloggere, Csenge videóinterjú készítésére invitált, amelyet sikerült összehoznunk szeptemberben Budán, egy csodás, árnyékos kertben. Csenge kérdezett könyvekről, írásról, olvasásról és a kezdetekről, én pedig válaszoltam, és a végeredmény egy két részes videóinterjú sorozat lett, amelyet megnézhettek a blog youtube csatornáján.

Csengének innen is nagyon köszönöm a lelkesedését, a kedvességét és az interjúba fektetett munkáját. :) Remek élmény volt!

1. rész:

 

2. rész:

 

És a végére egy werkfotó az interjú emlékére! :)

Mi a fene történik egy zinefesztiválon?

Szombaton az Ukmukfukk Zinefesztiválon – ja, nem írtam el, tényleg zine, nem zene :) – jártam az Ankertben. Leszögezném, hogy nem csak odakeveredtem, hanem célirányosan oda tartottam. Az úgy volt, hogy a héten tök véletlenül találkoztam a fanzine szóval, aztán egyik dolog a másikat követte, és már egy Fb eseményleírást olvastam egy zinefesztiválról, és a fotók is felcsigáztak, úgyhogy elmentünk körülnézni.

Persze első kérdés, hogy mi fán terem a zine?

A zine szó a magazin és fanzine szavak rövidüléséből jött létre. Legtöbbször kis példányszámú, magánkiadásos munkák, eredeti vagy épp lopott szövegek – akár gépen, akár kézzel írva –, képek, fanartok, képregények, kiadvánnyá szerkesztve, legtöbbször fénymásológépen sokszorosítva.

A példányszámnak ezer alatt kell lennie, de gyakoribb a száz darab alatti, és a profittermelés nem elsődleges szempont.

A témák nagyon változatosak, fanfictiontől kezdve (és itt el is értünk a fanzine-ig), politikán, költészeten, művészeten át személyes naplókig, de tulajdonképpen bármiről szólhat egy zine.

Szemléltetésként itt van például egy Inuyasha zine, de a fenti Fb esemény bejegyzései között is érdemes böngészni.

Az Ankertben tényleg csak néhány asztalt állítottak fel a fesztre, így hamar körbe lehetett járni, igaz, tömeg volt, úgyhogy szlalomozni kellett az emberek között.

Tényleg nagyon sokszínű volt a választék; belelapoztunk olyan műbe, ami tulajdonképpen egy füzet beszkennelt és kinyomtatott, összetűzött másolata volt (a rajzolt madarak és matematikai feladványok szemet szúrtak). De az alábbi képen látható minizinek pl. füzetkévé hajtogatott A4-es lapokból készültek. Persze láttunk színes, fényes lapra nyomtatott és kötött gyönyörű kiadványokat is. A zine-eken kívül printeket, füzeteket, képeslapokat is lehetett vásárolni.

A zine-ek ára kb. 70 Ft-tól több ezer forintig terjedt, az árszint egy kicsit meglepett, de úgy láttam, az utóbbi árkategóriának is megvolt a közönsége – az egyik kiállító éppen azt mesélte, hogy a szép, színes zine-jét egy adott zenéhez készítette, annak a hangulatát ragadta meg. Sokan nézegették az új szerzeményüket egy limonádé mellett arrébb az asztaloknál, olyan beleéléssel, hogy megkérdeztük, mit találtak, és visszamentünk megnézni a kiadványt a kiállítóhoz.

Nagyon tetszett egy Star Wars zine, tele tényleg jó minőségű, teljesen élvezhető rajongói alkotásokkal, de voltak képregények, és számomra értelmezhetetlen témák is, de való igaz, hogy nem néztük át á-tól cettig a teljes kínálatot. A minizinek megtetszettek, mert mindössze egyetlen gondolatot bontottak ki velősen, mint egy rövid vicc: Miért nem tetszem neked?, Mi lehet a dobozban?.

Számomra ismeretlen ez a műfaj, a Sketchbook Projectet juttatta eszembe (a projekt keretében veszel egy vázlatfüzetet, amit telerajzolsz azzal, amit jónak látsz, aztán visszaküldöd nekik, és Brooklynban lefűzik egy könyvtárban), de nagyon izgalmasnak tűnik, mert a témaválasztás végtelen, a megvalósítás és a sokszorosítás pedig lehet borzasztóan egyszerű is. Ez is valami olyasmi, amit a saját örömére csinál az ember, és ha még érdeklődő is akad rá, az külön jó érzés.

Matricákat is lehetett zsákmányolni az asztaloknál, itt is a kézzel rajzolttól a tikettre nyomtatotton át a színes-fényes illusztrációig volt minden. A zöld jetis képeslap például számozott, mindössze negyven darab készült belőle.

Magáról a fesztről jó kis hozzáértőbb összefoglalót írt a vs.hu – igaz, tizennyolcas karikát kapott a cikk –, és a hg.hu is.

Ha legközelebb lesz ilyen zinefeszt – amúgy a zine piac pontosabb kifejezés lenne –, megyek újra, és kicsit nyitva tartom a szememet a témával kapcsolatban. Rájöttem, hogy nekem zine-t kell készítenem. Egyszerűen muszáj. Rögtön lett vagy három ötletem is, amiket most eltehetek befőttnek, ugyanúgy, mint az úton-útfélen rám találó sztoriötleteket. 

A Pippa3 írás most abszolút elsőbbséget élvez. :)

#AuthorLifeMonth kihívás Instagramon

Véletlenül akadtam a kihívásra Facebookon, és megtetszett a koncepció, hogy egy kicsit megmutassam mi is történik a kulisszák mögött. Néhány nap témájához azonnal volt ötletem, más napokhoz kész fotóm, és arra gondoltam, hogy nem lesz rossz rendszerezni őket. Szóval belevágtam. :)

Az ötlet kitalálója Dahlia Adler már 6 kötetes amerikai szerző, aki ebben a bejegyzésében vezette fel a kihívás részleteit. Ma telik le az első hét a kihívásból, és eddig a pillanatig kb. 4700 fotó kapott  #AuthorLifeMonth taget.

Instagram kihívás havi program 

Hogy később is visszakereshetőek legyenek a posztjaim, belinkelem őket ide szép sorban. Neten megtekinthetőek a képek, még akkor is, ha valakinek nincs Instagram fiókja. Folyamatosan frissül a lista:

A könyv arca, avagy elkészült A viharszívű Mya Mavis borítója

Ezen a héten számos könyves blogon és a hozzájuk tartozó Fb oldalon találkozhattatok bejegyzésekkel, amelyek beharangozták a pénteki borító és fülszöveg leleplezést. A bloggerek Pippa idéző bejegyzésekkel kezdtek, majd mindannyian megosztottak egy-egy exkluzív Mya idézetet a regényből, illetve megosztották a teaser borítókat is. Tegnap pedig felkerült a következő részlet a regényből, ide a blogra.

A Mya borító végül a Pippa regény borítótervezőjének, Magocsa-Horváth Évi munkája alapján készült el. Egy kis színes sztori a háttérből: a kiválasztott terv azután landolt a postaládámban, hogy a kiadónak leadtam egy másik, véglegesnek szánt, leegyeztetett borítótervet – ez a darab szerepelt a Mya mappában, de kilétét fedje örök homály.
Aztán amikor megnyitottam az alábbi borítótervet, úgy éreztem, tényleg Mya szemébe nézek, és látom, amit írás közben próbáltam megfogni a karakterével kapcsolatban. (Az eredeti kép is izgalmas, ha gondoljátok, ide kattintva megleshetitek; teljesen más a fotó hangulata azzal a hajszínnel. :))
És akkor íme A viharszívű Mya Mavis hivatalos borítója és fülszövege:

Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez? 

Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre. 

A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk. 

A viharszívű Mya Mavis a Libri Aranykönyv TOP 10-be jutott regény, A napszemű Pippa Kenn régóta várt folytatása.

A könyv ide kattintva előjegyezhető a Könyvmolyképző Kiadó webshopjában. 

Hogy miért jó ez? Ha előjegyzési lehetőséggel élsz, emailt kapsz a kiadótól, amint rendelhető státuszba kerül a regény. Így a lehető leghamarabb juthat el hozzád a könyv. (Az előjegyzés nem minősül rendelésnek.)

A webshopban meghirdetett megjelenési dátum: 2014. november 18.

Szűk két hónap van addig hátra. :)

***

Hivatalos borítótervező pályázatra végül nem került sor, mert így is rengeteg szép borítótervet küldtetek, és tudtunk közülük választani. Ezúton is köszönöm Nektek a rengeteg tervet, amivel elhalmoztatok.

Hivatalos pályázattól függetlenül azonban szeretném egy Mya kötettel megajándékozni Bridget Stelkovicsot, a regény megjelenése után. Bridget papírszakadása/repedése ihlette a végső borítón szereplő szakadást is. Kérlek, privátban beszéljük meg az átadást-átvételt/postázást.

Balról jobbra: Márkó, Németh Balázs és Egyed Regi, Bridget Stelkovics munkái

Aki szereti a borítótervező pályázatokat, ne csüggedjen! Talán csak egy egészen picit túlzás kijelenteni, hogy a Könyvmolyképző háza táján a magyar írók borítólázban égnek. 

Egymást érik a borítótervező pályázatok, Szurovecz Kittinek már meg is van a Fényemberek 3. borítója, On Sai blogján nemrég volt eredményhirdetés, Helena Silence-hez egyre csak érkeznek a szebbnél szebb hidas és kezes borítótervek, és Kae oldalán is bőven lehet a tervek közül válogatni.
A kiadó a Bitten című regényhez is hirdetett pályázatot, ne maradjatok le róla. :)

Borító a láthatáron

Forrás: Nem harap a… blog

Pénteken végre fény derül A viharszívű Mya Mavis borítójára és fülszövegére, végre elárulhatom, hogy milyen irányba is megy a regény. Ezt jelenleg csak a prológus alapján tudjátok találgatni.

Könyves bloggerek segítettek a héten Mya beharangozójában. Az alábbiakban összefoglalom, hogy mit hol találtok, illetve mire várhattok még a következő napokban.

Első lépésként Pippa idéző bejegyzéseikben visszaemlékeztek a kezdetekre, a könyvbemutatóra, kedvenc idézetekre, képekre, és a saját Pippás bejegyzésekre.

Kelly&Lupi kiválogatott néhány hangulatos fotót a Pippás Pinterest boardról. MFKata visszaemlékezett, milyen volt olvasni a regényt. Roni olvas pedig máris remekül elkapta a Mya Mavis karakter hangulatát.

Deszy többek között visszaemlékezett a Pippa könyvbemutatóra. Nem harap a… blog szerint Pippa befejezése körömrágósan izgalmas volt. Dreamworld blogon találtok kedvcsináló Pippa idézeteket is. Fummie pedig a háttérvilágot szerette leginkább a regényben.

Második lépésként a bloggerek megosztottak egy kis darabot a borítóból, és egy-egy exkluzív idézetet a Mya regényből. Nézzetek körül a csipet részletekért: Kelly&Lupi, MFKata, Deszy, Roni olvas, Nem harap a… blog, Dreamworld, Fummie.

Köszönet a szuper könyves csapatnak a támogatásért! Holnap nézzetek be hozzájuk, hiszen együtt számolunk vissza a Mya borító leleplezéséig. Nézzetek be a blogjaikra máskor is, ha olvasnivalóra és extra érdekességekre vágytok. (Azt hiszem már meg sem lepődtök, hogy hamarosan Mya is sorra kerül náluk. :))

A meglepetéseknek holnap még nem lesz vége. Mi várható még?

1. Természetesen holnapi napon a borító teljes pompájában, no meg a fülszöveg teljes egészében.

2. Szombaton meglepetés itt a blogon ;).

3. Vasárnap itt a blogon egy újabb bejegyzés várható az új borító kulisszatitkaival, a "sosem-meghirdetett" borítótervező pályázattal, és a személyes kedvenc tervekkel kapcsolatban.

Ahogy láthatjátok, az oldalsávban visszaszámol az óra. Már nincs sok hátra holnapig. :)

Amikor megtörik a második kézirat átok

Na, az király érzés!

Az első regény megírása immár homályos álomnak tűnik, mindennapi kérdéssé válik, hogy menni fog-e másodjára is. Az addig megszokott módszerek egyszer csak nem működnek, az ember kétségbe esik párszor, hogy ennyi volt ez az egész írás dolog. Telik az idő, még mindig nem tudsz előrukkolni semmi értelmessel, dugdosod az írásod azok elől akiknek az első könyved részleteit folyton az orra alá dugtad. Idővel úgy érzed, a család elnéző fejcsóválása miszerint csak ostoba hóbort volt ez az egész regényírás dolog, tényleg beigazolódni látszik.

Bartos Zsuzsa és On Sai a következő kérdést járták körbe egy-egy bejegyzésükben: "Mi volt a legnagyobb írói lecke, amelyet megtanultál a legutóbbi történeted írása közben?"

Az én rövid válaszom az, hogy megtörtem a saját második kézirat átkomat.

A kérdés egyébként félelmetesen aktuális felvetés, úgy gondoltam, érdemes ezen elgondolkodnom, hogy aztán a Mya kéziratra váró következő lépcsőknél újragondolhassam. :)

A Mya kézirat befejezésével már elhiszem, hogy nem valamiféle baleset volt Pippa megírása, ami egyszer megtörtént valamilyen különös oknál fogva, és kész, vége, ennyi volt. Több helyen is írtam már, hogy regényt írni erőfeszítést jelent számomra, sok kétséggel küzdök, ami tök normális. Mindig is féltem, hogy Pippa megírása után továbbállok és keresek valami új, kevésbé ingoványos hobbit, amibe beleölhetem a szabadidőmet. Egy év munkája, egy regénnyi szöveg kihajítása, agonizálás és még több agonizálás kellett ahhoz, hogy kipipáljam ezt a félelmet egy nagyon hosszú listáról.

Érdekes pillanat volt február utolsó napján, éjfél környékén kitenni az utolsó pontot a kézirat végére. Már másodjára éltem át, hogy egy történet végét milyen lendülettel tudom írni, hogy mennyire szeretem amikor egy-egy jelenet megoldást kínál akár hónapok óta fennálló problémákra, és rájövök, hogy tudat alatt elszórtam azokat a kis magokat amikből kicsíráztak a válaszok. 

A befejező jelenet például kétszer gyökeresen átalakult – a korábbi verziót, amit végül kidobtam, a Trónok harca harmadik évadának "véres nászos" része utáni csendben és érzelmi állapotban körmöltem le –, és jó ideje lebegett előttem, mint végpont, ami felé tart az egész történet, ahová ki kell futnia a cselekménynek. És a február végi éjszakán végre összeértek az utolsó szálak is. Tudtam, hogy vár még rám átolvasás, átírás, finomítás, meg bétázás, de mégis egy jó pillanat volt. Akkor tört meg az átok. :)

Mya jóval több kihívást jelentett Pippánál, rá kellett jönnöm hogyan tartsak kézben több szereplőt és szálat, hogyan fogjam szorosan a cselekményt, hogy a fókusz ne csússzon el. Hogyan erősítsem az események és karakterek közötti kölcsönhatásokat, mert egy esemény olvasóra tett hatása is sokkal erősebb, ha egy karakter döntéséből vagy hibájából fakad. Most először tapasztaltam meg milyen antagonistát írni – személyt és nem környezetet –, és mennyire izgalmas összerakni a motivációját.

Megtanultam, hogy egyetlen idő közben megjelenő esemény teljesen felrúghatja nem csak a cselekményt, hanem a karakterek viselkedését és fejlődését is. Rájöttem, hogy ezzel nincs is semmi baj. Több melóba került végiggondolni a következményeket, de a végeredmény kárpótolt érte.

Még most is napon belül változik, hogyan viszonyulok Pippa folytatásához. Fájdalmas volt kiengednem a kezem közül az első bétaolvasóimnak. Ezt a történetet sokkal inkább megtartottam magamnak írás közben, már nem volt rá szükségem, hogy húsz oldalanként megerősítést kérjek a környezetemben élőktől, hogy jó irányba haladok. Több tapogatózásba telt a válaszok keresése és az írást tápláló motiváció fenntartása, de az egész folyamat sokkal inkább belülről fakadt.

Persze még közel sincs vége a folyamatnak, jöhetnek még pofonok, és a kézirat még biztosan sokat változik és finomodik majd, de ez teljesen természetes.

Úgy érzem, hogy legalább egy tyúklépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy egy napon képes legyek régóta dédelgetett ötleteket és háttérvilágokat papírra vetni. 

Na ez a tudat az, amiért megérte erőfeszítést tenni.

(Utóirat: úgy látom egész kis hullámot indított a kérdés! :D Lássuk, ki mit tanult az előző történetének megírásából! :))

Az egyszemélyes kéziratháború - avagy Mya 2014 könyvgyermeke lesz

Szűcs Viki anime stílusú Pippás rajza <3

Egyre többen kérdeztek a Pippa Kenn sorozat második részének, A viharszívű Mya Mavis megjelenéséről. Nos, Mya kéziratát még mindig írom, szeretném az első verziót szilveszterig kisajtolni magamból, ezen dolgozom minden szabadidőmben – reggel munka előtt és munka után, meg persze hétvégén.
Ebből következik, hogy Mya már csak jövőre jelenik meg. Amint lesz pontos és hivatalos információ azonnal felkerül a Fb oldalra, és ide a blogra is. Szintén Fb-on időről időre megosztok kis kulisszatitkokat a történetről (például itt), a legutolsóban éppen az aktuális nyűgről írtam, mert már nem bírtam magamban tartani. A lényeg: a kisebb aktivitás oka nem lustaság, hanem minden energiámat a regényre fordítom. (A kávéfogyasztási szokásaim egészen ijesztő fordulatot vettek, a hetente párszor eljátszott nap végén elkortyolt adaggal, ami segít tovább fennmaradni és korábban ébredni.)

Egy kicsit a háttérről: az év során majdnem fél évig elég erős írói görccsel küzdöttem, többszöri koncepcióváltással birkóztam meg. Érdekes módon az ősz hozott egy kis lazaságot, visszataláltam Pippa hangjához, jobban megismertem Myát, és az a bizonyos karakter is kimutatta foga fehérjét, amelyik több beleszólást szeretne az életébe. A helyzet fokozódik, a halottak száma egyre nő, a vér rozsdavörös, és már a második befejező jelenetverzió pihen a gépemen. :)  (Ugye említettem már, hogy a saját alkotási folyamatom szerint tudnom kell hová tartok. Hát már  jó előre megvan az utolsó fél oldalam.)
Alig várom, hogy megmutathassam Nektek min dolgozom!

Idén még lesz mód, hogy személyesen is találkozzunk karácsonyi könyves eseményen, erről infókat hamarosan megosztok. 

Fontos! Zakály Viki Szívritmuszavar c. regényének a folytatása, a Hanna örök még idén a boltokba kerül; Helena Silence pedig ebben a bejegyzésben ír az Enigma II-ről.

A következő bejegyzésben borító témát várhattok, szeretném megosztani a Myás álomborító koncepciómat.  Köszönöm mindenkinek a megértést és a támogatást! :)

Mélypontokról és makacsságról

A kérdezős játék során Bettina kérdésfüzére az írás mélypontjairól és azok áthidalásáról szólt. Ez a téma abszolút bejegyzésért kiáltott. A fő kérdés így szólt: 

"Mielőtt még Pippa megjelent volna, mik voltak azok a dolgok, amik tovább lendítettek téged, hogy mégis folytasd az írást?"

Először is: az, hogy megjelent Pippa, nem könnyíti meg a következő művek megírását. (Persze ez is szubjektív.) Nem lett kisebb küzdelem, könnyebb szülés; hiszen egy újabb kézirat újabb kihívásokat hordoz, én legalábbis újra végigjárom a regényírás különböző érzelmi fázisait.

Aki belevágott már regénybe, pontosan tudja, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog. Sokan vágynak arra, hogy kész történetük legyen, de az álmodozás nem szivárog be a számítógépbe egy word doksi formájában, hanem le kell ülni és be kell pötyögni. ez az első teszt kitartás téren. (Felmerülnek a legnyilvánvalóbb  kérdések is: minek a rovására csippentesz le időt az íráshoz? Mi a fontossági sorrend?) 

Idővel jobb ha az ember megtanulja, hogy az írást ne kösse semmilyen környezeti feltételhez, adottsághoz. Csak reggel tudok írni, ebben a hőségben nem, mamáéknál sem. Ma nincs kedvem írni, mert nem jön az ihlet. Majd jön holnap. Vagy azután. Vagy azután. És egyszer csak találsz majd jobb hobbit, és ezzel semmi baj nincs. :) (Például Maggie Stiefvater úgy írta meg az első könyvét, hogy szerdánként egyetlen órát szánt írásra, mert máshogy nem fért bele az életébe. Lauren Oliver (Mielőtt elmegyek, Delírium sorozat) az első regényének első felét a telefonjába pötyögte be munkába utazások közben.)

Pippa megírására az motivált leginkább, hogy vajon be tudok-e fejezni egy regényt. 

Hiszen ha nem tudok, akkor hiányzik a legfőbb feltétel ahhoz, hogy születhessen második vagy harmadik kéziratom  – első nélkül nehéz, nemde? ;) –, ne adj isten legyen mivel megkeresni egy kiadót, ne adj isten, hosszú távon "szerző" lehessek. Pippa az első befejezett regénykéziratom volt. A bevett tanács mindig az, hogy jobb, ha az első pár kézirat a fiókban marad, és csak gyakorlásként tekint rá az ember.

Ennek ellenére mégis leadtam az Aranymosásra, leginkább a visszajelzés miatt: érdemes nekem az írással időt töltenem? Pippa négy hónapomba került. Négy hónap alatt jó sok minden mással tölthettem volna az szabadidőmet. (Emberi kapcsolatok? Új hobbik? Valami tanfolyam?) 

A regényírás nem csak nettó írásból állt számomra, hanem olvasásból, netböngészésből és kritikaírásból is. "Kényszerítettem" magam, hogy megfigyeljem a történetekben nekem tetsző és nem tetsző dolgokat, ismerjem a kinti trendeket, amerikai YA szerzőket, blogjaikat. Ha elakadtam, akkor szintén amerikai YA szerzők blogjaiban kerestem írásról szóló anyagokat, gondolatokat, gondolatébresztőket. Megnyugtatott, hogy a publikált, sikeres írók is démonokkal küzdenek – Jó az amit írok, aztán átírok, megint, megint, ezerszer? –, és így szép lassan elevickéltem a kézirat végéig.

Az íráshoz szükséges érzelmi támogatást a legritkább esetben kapja meg a szerző a környezetében. Eleinte inkább elnézőek voltak velem a családban – az írás már a sokadik markáns hobbim volt –, és "mindössze" egyetlen jóbarátom volt, aki igazán motivált, akinek mesélhettem a történetről, megmutathattam a szöveget. (Később bővült a közvetlen drukkerek száma. :)) Emellett olyan netes közösségeket kerestem, ahol normális az írás, és ahol minél több tudást magamba szívhattam.

Az írást én mindig küzdelemmel azonosítom, mindig vannak kétségeim nem csak a történettel, hanem a saját képességeimmel kapcsolatban is. Minden történet megírása egy kihívás, mindegyikkel valami újat tanulok és újat próbálok ki. Egyszerű, mint a karikacsapás? Dehogy. A végeredmény és a visszajelzések azonban kárpótolnak az oda vezető útért. 

Maggie Stiefvater ebben a bejegyzésében tök jól leírja, hogy egy regény megírásának milyen érzelmi lépcsői vannak. Ez szerintem mindenkinél így van: hol jónak, hol égetni valónak találja az irományát. Egy kézirat valójában sosincs kész, mindig lehetne alakítani vagy finomítani rajta. Ha át kell írni vagy ki kell vágni belőle, hát rajta: a cél az, hogy jobb legyen a végeredmény. Az ember (és a szerkesztő) csak meghúz egy határvonalat, ahol a regényt késznek nyilvánítja.

Ami a Mya csatát illeti. Myából megvolt kb. százhetven oldal Pippa megjelenésekor ( viszonyításként Pippa kétszáz oldalas kézirat volt.), és aztán kukában landolt. Az egész. Csont nélkül. A mostani építkezés "kínkeservesebb": van mögöttem egy szerkesztés, és egy első rész amiben lefektettem olyan szabályokat, amiket nem lehet áthágni. Munka miatt állandó ütemben, napi fél oldalas (!) sebességgel haladok (mert minden egyes nap leülök írni, ha törik ha szakad), ha valamit nem találok elég jónak, akkor átírom, ha akkor sem, akkor megint.

Bízom benne, hogy amikor kiteszem az utolsó pontot Mya végére, akkor valami igazán jó és izgalmas lesz a végeredmény. De el kell jutni odáig. 

A cél nem is annyira más, mint Pippánál: be kell fejezni a második kéziratomat. (Csak éppen, sokkal többen várják. :))

•••

Bettina, a lényeg: azért ülj le írni, mert szórakoztat és elég érdekes a történet, hogy hónapokat tölts a megírásával. Én háromszor kezdtem bele a legkorábbi ötletbe, de sosem jutottam nyolcvan oldalnál tovább, így novellázni kezdtem, és felkerestem a karcolat.hu-t. Az írásaidat nem kell megmutatnod senkinek, nem kell leadnod senkinek, nem kéri számon rajtad senki, ez nem házi dolgozat, érettségi, vizsga vagy munkahelyi feladat. Az írás hobbi, szórakozás, kihívás. Először fejezd be a (regény)kéziratot, azzal az érzéssel, hogy ez a legtöbb amit ki tudsz hozni magadból. Ha hiányérzeted marad, írj át, vágj ki, tegyél bele, mígnem úgy érzed kész van. Utána dönts a következő lépésről. 

A kérdezős játék három nyertese:

N. Bettina, Sz. Mesi és V. Nikolett

Kérlek küldjétek el számomra a címeteket privátban – piros vagy fehér képeslap megjelöléssel –, és postázom a Pippás könyvjelző és képeslap párosítást. Mindenkinek köszönöm a részvételt! :)

Háttérvilág morzsa

Amikor Pinteresten rábukkantam a lenti képre villámcsapásként ért: ez a szöveg olyan, mintha sápadtakról szólna, ráadásul még a fotó is ráerősített az érzésre. Máris egy picit másképp láttam magam előtt a hidegben menetelő szörnyetegeket Mya egyik  jelenetében.

Fél délelőtt gondolkodtam, hogy ennek a kis szövegnek a ritmusát hogy lehetne visszaadni magyarul – nem jöttem rá. A szöveg Zenkának köszönhető szabad fordításban így fest:

Fehér ajkak, 

sápadt bőr,

hópihéket eszik ő.

A könyv zárt közösségében élő nővérek jutottak eszembe, akik éppen lecsavarják a szolárlámpák fényét kisöccsük szobájában, és rosszindulatúan elmormolják még egyszer utoljára a versikét. Az öccsök elbújnak takarójuk alá, és órákon át rettegnek a hidegben botorkáló valahaemberektől.

Szóval miután a kép mögé húztam a saját elgondolásomat, utánanéztem a mondattöredék eredetének. Nos, ez egy Ed Sheeran dalszöveg, és alapvetően drogozásról szól. Érdekes belegondolni, hogy Pippa világában mennyire más tartalommal telne meg ez a kis szöveg, mert természetesen – ezek után – fennmarad a szöveg. :) Tipikuson olyan részlet ez, ami a szerző fejében megvan, hozzátesz a világhoz, de egyik kötetbe sem kerül elő.
Rengeteg ilyen morzsa van. :)