Jutalom

 

Jutalom

Kemese Fanni antikarácsonyi meséje
2020 karácsonyára 

Miklós az Északi-sarkon, a palotája lezárt szárnyában krampuszmacskákat tenyésztett, távol az ajándékgyárak zajától.

Luca napján Miklós megtiltotta a cicák etetését; a gondozók sem rénszarvas-húsgombócot, sem kocsonyatortát nem szolgálhattak fel nekik. A cicák először dörgölőzéssel akarták megpuhítani a manókat, aztán panaszos nyávogással követelőztek. A karácsony előtti napon a gondozók már vaspáncélt húztak az alomtakarításhoz.

Karácsony előestéjén, miután a manórabszolgák minden ajándékot összecsomagoltak a feneketlen zsákba, és az utolsó manó lekapcsolta maga mögött a villanyt a gyárban, az egész manófalu összegyűlt a főtéren. Miklós a pódiumon, az aranytrónján ült, mellette a ketrecben a krampuszmacskák őrjöngtek, hegyes paprikanyelvüket öltögették a manótömegre.

Miklós mint minden karácsonykor, először megjutalmazta az év legjobb dolgozóját egy masnis kitűzővel és egy feliratos bögrével.

Aztán az év legrosszabb dolgozójának kihirdetése következett. Manókezek kulcsolódtak imára, térdek rogyadoztak a félelemtől, és kisírt szempárok ezrei szegeződtek a krampuszmacska bestiákra.

Miklós felolvasta a balsorsú manó nevét.

A szerencsétlent a családjával együtt kirángatták a tömegből, és a ketrecbe vetették őket; a krampuszmacskák nyomban széttépték őket. Néhány manó elájult a felhördülő tömegben, mások eltakarták a szemüket, gyermek manók temették arcukat anyjuk szoknyájába. Amikor vége volt, és már csak a csontokat nyalogatták a macskák, Miklós megtartotta az éves záróbeszédét a kemény munkáról, lojalitásról, és köszönetet mondott manói áldozatos munkájáért. Intett, és a konyhások nyomban ünnepi habos kakaót és süteményeket szolgáltak fel a manónépnek. Az üzemi együttes kornyikálni kezdett, és a mentálhigiénés manók megkezdték a közös gyászfeldolgozás levezénylését.

Miklós a dolga végeztével visszavitte a jóllakott bársonytalpúit a rezidenciájukra. Mellénykébe öltöztette őket, csizmácskákat húzott rájuk, szarvukat befestette, hegyes nyelvüket a köldökükik húzta, és szebbnél szebb fotókat készített róluk. Mire az ügyeletes manó bekopogtatott a reggelivel, Miklós már az új krampuszmacskás naptár utolsó lapjára pingálta gyöngybetűkkel, hogy: Boldog karácsonyt!

(A képeslapot Kayleigh Radcliffe készítette.)

Szilánkok

Pippa Kenn fanart by Aoleev

Kiegészítő történet a Pippa Kenn-trilógia első két kötetéhez

 

PETER KENN BEHÚZTA MAGA MÖGÖTT a régmúlt időkbeli darufülke vasajtaját. A daru egykoron az oldalára dőlt, és fennakadt egy csonka híd pillérén, azóta benőtte a futóbab. A holdfényben rovarok ciripeltek, a távolban egy éjszakai ragadozó elejtette zsákmányát. Peternek úgy tűnt, hogy ő az egyetlen ember a vadonban. Útitársai egy vonatroncs málló kupéjában húzták meg magukat síri csendben. Az aznapi menetelés után ajándék volt, hogy sápadtbiztos helyen hajthatták álomra a fejüket.

Peter levette rongyos bakancsát, lefejtette az átvérzett zokniját a lábáról, és bekente a kifakadt és az új vízhólyagjait. A rozsdás padlón leheveredett, szakállát vakargatta, és a fénylő csillagok miriádjait bámulta. Az éjszaka körbeburkolta, mint egy tollpaplan, és az ébersége helyére gondolatok tolultak.

Anitkarácsonyi mese 2019 karácsonyára

Az alábbi mini antikarácsonyi mesével kívánok Nektek kellemes ünnepeket 2019-ben!


Hazafelé
Péter kézen fogva vezeti feleségét a hófödte mezőn. Süvít a szél, a felkavart hópelyhek átáztatják ruhájukat, hajukat, bejutnak a hallójáratukba, mert nincs sapkájuk, ami alá elrejthetnék fülüket. Péter biztatja kedvesét, hogy mindig csak a következő lépésre összpontosítson; így haladnak kínkeservvel a combközépig érő hóban. A ház a láthatáron csalogatja őket; a kandallóban ropogó tűz, a mézes sütemények és kannányi forraltbor gondolata, a leterített birkabőrök puhasága, az adventi koszorú ünnepi gyertyalángja, karácsonyi énekek, csengettyűszó visszhangja, spriccelő narancshéj, fenyő és szegfűszeg illata. De amikor Péterék tesznek egy lépést előre, az épület is hátrál. Iszonyú küzdelmük hiábavaló, az otthonuk elérhetetlen. Lassan örök mozdulatlanságba fagynak a kerekedő hóviharban.

Az alamuszi ronda karácsonyi pulcsi esete

Látszik, hogy idén alig posztoltam ide a blogra, mivel nagyon hamar követi egymást két antikarácsonyi minimese.

Az idei évben rengeteg minden változott körülöttem, és a temérdek elfoglaltság egyáltalán nem kedvezett az írásnak. Nem tudom, hogy a jövő év jobb lesz-e ebből a szempontból, ez majd idővel fog kialakulni. :(

Addig is, íme az idei mini antikarácsonyi történet. Instagramra sikerült időben feltöltenem, itt a blogon utólag kívánok kellemes ünnepeket Nektek.

Az alamuszi ronda karácsonyi pulcsi esete

Mosolyog az alamuszi kötött pulcsi, szája egy sor felszakadt szem, pillái bolyhos pamacsok. Az ünnepi asztalnál már a velőscsontnál elkezd könyörögni a gazdának; csak még egy szelet kenyeret egyél, csak még egy kanál kocsonyás velőt kenj a tetejére! Aztán két pofára tömeti a főtt marhahúst, amin tormakukac tekergőzik. Szürcsölteti az aranyszín húslevest, benne úszkál kelbimbó és gyufatészta. Amikor a gazda böffentve eltolja a főételt, a pulcsi szorítani kezdi, akár egy középkori fűző. Lecsúszik az aszaltszilvás hús és a rántott hal, mellé a burgonyapüré, sült cékla és savanyúság, lila káposzta a szomszéd tányérjáról. A pulcsi szája sarka felszakad, a gazda már egy boroshordóra hasonlít.

– De hiszen a desszertnek külön gyomor van! – a pulcsi biztatja a gazdát, pedig annak már kétszer kell lenyelnie minden falatot. A desszert diós és mákos bejgli, keksztekercs, házi mézes krémes és kiváló narancsos keksz; még érezni a lekváron az olasz napfény bukéját. A pulcsi parancsol, a gazda tuszkol.

– Csak még egy falatot a kedvemért!

A kávénál eljön a pont, amikor több jön ki, mint ami bemegy. A pulcsin szájak, a gazdában belek repednek, keresztbe-kasul.

– Az ünnepi asztal szégyene vagy! – ordítja a pulcsi utolsó leheletével.

A gazda lenyeli hát az utolsó bejglimorzsát, és belehal.

Antikarácsonyi mese

Mindenkinek nagyon boldog, pihenésben és finom bejglikben gazdag karácsonyt kívánok. Az idei mini antikarácsonyi mesémre, ami a képeslap hátuljára került. :)

Antikarácsonyi mese
A térkép, Télapó falujáról a mézesmadzag.
Hetekig hótalpaztam a Mézeskalács fogadóig. Odabent pukkadásig tömtem magam tarte-okkal és tortákkal, a manókkal együtt pillecukrot sütöttem a kandallónál, mígnem cukorlázas álomba nem zuhantam.
Napok, talán hetek teltek el zabálással és alvással, az emlékeim megkoptak, az időérzékemet elveszítettem, ahogy a magasságom harmadát is. Az éjjel, amikor megszöktem a kánaánból, már manóruhához vettek rólam méreteket.
A faluban éjjel-nappal folyt a rabszolgamunka. A manók zsákszámra hordták a kívánságleveleket a postáról az ajándékgyárba gyújtósnak. Rogyadoztak a súly alatt, de a felügyelő manók botozással ösztökélték a lassúakat. Télapó házából szűntelen kiszűrődött a manósikoltozás.
Észrevettek, és a karácsonyfa-erdő széléig üldöztek.
A torzomborz fenyők között halotti a csend. A hajam jeges, az ujjaim már elkékültek. Hamarosan betemet az örök hó.

Pár szó az Érints meg! antalógia bemutatójáról

2017. december 17-én a Könyvmolyképző Kiadó Csillagszóró Könyvkarácsony programjának keretein belül került megrendezésre az Érints meg! antalógia könyvbemutatója, az Alexandra Pódiumon.

Az antalógiába 17 novella került be, közöttük az enyém is, így a bemutatón jó sokan kiültünk, hogy elmondjunk néhány gondolatot a történetünkről. A novellámról ugyan nem az alábbiakat mondtam, de akár mondhattam volna. :)

Az Emléket a fejedből című novellám egy alternatív Budapesten játszódik, ahol beköszöntött a jégkorszak, az emberek hatalmas országbuborékok alatt élnek, ahol manipulálni tudják az időjárást. Az emberek közé vegyülve boszorkányivadékok élnek, akik egykor leigázták az embereket, aztán egymás ellen fordultak, és most kényes egyensúlyban élnek egymás mellett.

Melódia egy nem hétköznapi boszorkányivadék, tudja magáról, hogy hatalmas ereje lehetne, ha megfelelően bírná táplálni, de a hatalomnak olyan ára van, amit nem akar megfizetni.

A húga szóbeli érettségijének a napján nem is sejti, hogy olyan titokra derül fény – amelynek köze van egy bizonyos fiúhoz –, ami miatt többé már nem bírja türtőztetni magát.

Azonban ezek a szereplők és ez a világ sokkal több történetet rejt magában számomra, ez a novella egy előtörténet, egy kulcsfontosságú momentum Melódia és Harmónia karakterének alakulásában. Egyszer majd szeretném megírni a teljes sztorit novellafűzér vagy regény formájában (majd útközben kiderül, hogy melyik formátum passzol jobban).

A bemutató után Helena Silence-szel és On Sai-jal dedikáltunk. Külön öröm volt számomra, hogy néhány Pippa és Mya könyvet is hoztak az olvasók. :) A dedikálás vége felé nagy örömünkre, már nagyon nehezen lehetett Érints meg! antalógiát találni az egész könyvesboltban. :)

És akkor néhány kép a mai szuper eseményről:

    

    

A program remekül sikerült, és most már visszatérhetek Pippa3-at írni. :)

Karácsonyi dedikálás

Idén, karácsony előtt lesz egy közös dedikálásunk Helena Silence-szel a Könyvmolyképző Kiadó Csillagszóró Könyvkarácsony programjának keretein belül. :)
Időpont: 2017. december 17. vasárnap, 14:45
(Előtte bemutatják az Érints meg! antalógiát. Közvetlenül a bemutató után kezdődik majd a dedikálás.)
Helyszín: Budapest, Nyugati tér, Alexandra Könyvpalota.
Az Alexandra Pódiumon zajlanak majd a beszélgetések, és egy emelettel lejjebb pedig a dedikálások.
A teljes programot ide kattintva eléritek.

Novellám az Érints meg! antalógiában

A Pippa könyv befejező részének státusza még mindig ugyanaz (írás alatt áll), de idénre még tartogatok egy meglepetést. Decemberre várható a Könyvmolyképző Kiadó Érints meg! című antalógiájának megjelenése, amelyben helyet kapott az egyik novellám is tizenhat másik mű mellett. :) A következő napokban a Facebook oldalamon biztosan megosztok néhány infót a megjelenés kapcsán. :)

Immáron borítója és fülszövege is van a kötetnek, ide kattintva pedig előrendelhető.

Szerintem a fülszöveg alapján jó kis történetek várhatóak az antalógiában, és amit még nem is említettem, hogy minden novellához tartozik majd egy csodás László Maya illusztráció is. :)

Szerelemfalatkák, lelki cseppek hétköznapokra!

Mit tennél, ha mindig ott éreznéd a bőrödön a lelki társad fizikai sérülését, és minden életben hozzá vezetne az utad?

Vagy ha boszorkányként el tudnád lopni a húgod arcát?

Milyen érzés lehet szoborként beleszeretni egy élőbe?

Vágytál már méhek közé az első randin, álmodoztál a szerelemről francia utcákon?

Milyen színű lehet a hiány, a szerelem, a vágy?

Tizenhét novella, tizenhét szívdobogtató történet!

A szerelem sokféle: néha érzéki és szenvedélyes, máskor derűs, gyakran keserédes, de mindenképpen csodálatos. Az antológia első fele a fantázia világába kalauzol el, míg a második fele a valóságban mutatja be, milyen lenyűgöző, ha valaki elrabolja a szíved.

Az Érints meg! pályázat tizenkét nyertes írása.

A kötetet tovább gazdagítják On Sai, Helena Silence, Kemese Fanni, Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor novellái.

Engedj a csábítás bűvöletének!

Novellám az SFmagon

Fotó: Jókay Bálint

Tavaly írtam A nagy alámerülés című novellámról, amely az Új Galaxis 24. számában jelent meg. Most, hogy beköszöntött a nyár és a forróság, a novella felkerült az SFmagra.

Van benne kánikula, világvége és hűsölő emberek egy Tesco ponty akváriumában.

Így kezdődik:
Egy szombati napon tetőzött a kánikula, és a hűvös medencében pancsolva arra gondoltam, hogy kopoltyút növesztek, és a víz alá költözöm. Talán gyanút kellett volna fognom, de azon a héten már-már megzápult az agyunk a hőségtől és a jó ideje tartó médiahisztériától, a világszerte tömegeket megmozgató vízimádástól.
Emlékszem, azon a héten a nap ezer wattos mosollyal hevítette a betonplaccokat, és a panelkülvárosok éjszaka is ontották magukból a meleget, mint a kályhában átforrósított téglák télen. Könnyeztek a klímák az erőlködéstől, és ha a hírekben nem éppen a vízimádókról esett szó, akkor a fővárosi vízosztást vagy az ájuldozó néniket mutogatták.
Ide kattintva folytatódik. :)

Gombhoz ünnepi kabátot

Kemese Fanni - A hógömb

Karácsony előtti este a viharerőművek kürtői meglepetés hófelhőket pöfékeltek a város fölé, és a hózápor beporcukrozta a háztetőket.

A gyerekek hógolyóztak a karácsonyi fényárban; bejglit vacsoráztak, és habos kakaót hörpölve nézték a Grincset.

Amikor az utolsó gyerek is elaludt, egy jármű jelent meg a c-re fogyott Hold közepén, és átsiklott a város védőburkán. A szánt rozsdás robotrénszarvasok húzták, a bakon piroskabátos alak vigyorgott.

A szán motorja felbőgött, és egy öblös csövön át felporszívózta a becses havat a tetőkről és macskakövekről. Miután az utolsó felhőfoszlányt is begyűjtötte, a tolvaj rükvercbe kapcsolt, és imbolygó gépezetével felszívódott a csillagos égen. 

Ho-ho-ho! Boldog karácsonyt!

(Rázd meg, és újrakezdődik! :))

Régi terv volt, hogy írjak egy karácsonyi történetet, amely elfér egy képeslapra. Idén végre megszólított egy képeslap, és rajta a felütés. Hiszen annyi, annyi csoda történhet karácsony előtti este.

Amire előre nem gondoltam, hogy ez a rövidke kis történet csak egy szelete egy nagyobb történetnek, amely az adventi időszakban foglalkoztatott. Majd meglátjuk, hogy sikerül-e kikerekednie belőle valaminek.

Szóval így lett a képeslaphoz egy mini történet, így lett a gombhoz kabát. :)

------------------

A Blogturné Klub idén is szervezett egy karácsonyi blogturnét, amelynek keretében írókat kértek fel, hogy videó vagy hangüzenet formájában kívánjanak boldog karácsonyt maguk vagy valamelyik szeretett karakterük nevében.

MFKata blogjára került fel az én karácsonyi jókívánságom. :)

------------------

Tavaly írtam egy karácsonyi kiegészítő történetet a Mya könyvhöz. A novella címe Szárnyaszegettek, és két jól ismert, meg egy kevésbé ismert szemszögkarakter szólal meg benne. Ha eddig kihagytátok volna, most már olvasható itt a blogon is.  :)

A karácsonyi készülődésben amúgy is jól esik egy kis pihenés. :) 🌲🎄🎁

Mindenkinek könyvekben gazdag karácsonyt és boldog új évet kívánok! :)

Szárnyaszegettek

A Pippa Kenn-trilógia karácsonyi kiegészítő története

Pippa Kenn

BEESTEM A KENN-HÁZBA, és gyorsan kizártam a szállingózó hóesést, meg az orrokat pirosra csípő hideget. Levettem az átázott holmimat, a hajamból kiráztam az olvadozó havat.

– Hahó! – kiáltottam, de válasz nem érkezett. Az üres csend erődházakhoz illett, nem családi házakhoz. Jelly kutya sem fogadott a küszöbön, de nem csak ez hibádzott: a máskor patyolat kövön vaskos sárcsík kenődött szét. Nem kutyamancsról vagy bundáról való, hanem mintha valami nehéz, piszkos tárgyat ráncigáltak volna be a házba.

A testem megfeszült a szokatlan jelek láttán. Követtem a nyomokat, ujjam begörbült, a bőrkesztyű nyikorgott a kezemen. A lépcsőfokokon apró fagyott földrögök hevertek szerteszét, csikorogtak, ahogy rájuk léptem. Az emeleten izgatott suttogást csíptem el, és engedett a csomó a gyomromban.

A hangok a szobámból jöttek, a résnyire nyitott ajtóm vonzott; titok lapult mögötte.

Elveszettek (Előzménynovella a Pippa Kenn-trilógiához)

Gage Mack

AZNAP JÖTTEM RÁ, hogy az öcsém férfivá érett, amikor életében először lefejezett egy sápadtat. Egy suhintással elintézte, amihez szerencse és erő is kellett. Végre utolérte magát a növésben azon a gatyarohasztó nyáron.

Büszkén figyeltem, hogy a tett után Ruben szó nélkül felmászott egy diófára naplementekor. Odaszíjazta magát az egyik főághoz, hogy álmában ne zuhanjon le, és ölelgette a fatörzset, mint egy lány derekát. Vigyázott, hogy a leégett tarkóját és hátát ne sértse fel a fakéreg. Már megbocsátottam, hogy hiába pofáztam neki, ne vegye le a pólóját a tűző napon, csak levette.

A nagy alámerülés

Egy bejegyzés erejéig elszakadok Pippától. :)

Tavaly egy írótáborban kötöttem ki, ahol az egyik napi téma a "járvány" volt, az egész világot sújtó pandémia típusú, apokalipszist hozó fajta. A témát előre lehetett tudni, így volt idő gondolkodni rajta, hogy mihez kezdjen vele az ember abban az egy-két napban, ami a feladatra jutni fog.

Nem sokkal korábban éppen hőségriadó volt a városban. A tomboló kánikula kellős közepén medencében hűsöltünk barátokkal, és volt egy pillanat, amikor arra gondoltam, hogy én onnan ki nem jövök, leköltözöm a víz alá inkább, és ott fogok élni, amíg világ a világ (de legalábbis amíg ennyire meleg van).

Szóval volt ez a Pippa mentes időkre eltett ötletmag, bejött a képbe a járvány téma, és valahogy egymásra talált a kettő, így lett a Chocapic (ahogy gyerekkorom reklámjában elhangzott, amikor a csokoládé elöntötte a búzamezőket).

Na de miről is szól A nagy alámerülés? Dióhéjban:

Egy gatyarohasztó nyáron, világszerte felüti a fejét a vízimádat jelensége. Eleinte csak médiahisztériának tűnik az egész. Pár youtube videón dagálykor, a mély vízben lebegő emberek nem jönnek fel levegőért, vagy épp tömegek ülnek a sekély tengerben és a horizontot bámulják.

A főszereplő fiatal nő életébe is lassan beszivárog a jelenség, bármennyire is próbál nem tudomást venni a jelekről. emberek hirtelen felmondanak a munkahelyükön, hogy a tengerhez költözzenek, új divatos hóbort a vízifitnessz. De ennél aggasztóbb, hogy egymást érik a csőtörések a társasházban, a kerti locsolókat emberek ülik körbe hajnalban, mintha valami szekta tagjai lennének. Ráadásul a nő kedvesének is, mintha elment volna az esze: az hagyján, hogy folyton vizet vedel és vakarózik, de a fejébe vette, hogy az autóra félretett pénzt inkább fürdőszoba átalakításba ölné.

Eljön az a kritikus pont, amikor mindketten az események sűrűjében találják magukat, és nem tudnak olyan messzire futni, hogy ne érje el őket is a vízimádat, és annak a nyomában maga a világvége.

És íme a novella felütése:

Egy szombati napon tetőzött a kánikula, és a hűvös medencében pancsolva arra gondoltam, hogy kopoltyút növesztek, és a víz alá költözöm. Talán gyanút kellett volna fognom, de azon a héten már-már megzápult az agyunk a hőségtől és a jó ideje tartó médiahisztériától, a világszerte tömegeket megmozgató vízimádástól.
Emlékszem, azon a héten a nap ezer wattos mosollyal hevítette a betonplaccokat, és a panelkülvárosok éjszaka is ontották magukból a meleget, mint a kályhában átforrósított téglák télen. Könnyeztek a klímák az erőlködéstől, és ha a hírekben nem éppen a vízimádókról esett szó, akkor a fővárosi vízosztást vagy az ájuldozó néniket mutogatták.

A novellában leginkább az foglalkoztatott, hogy vajon mikor eszmél rá az ember, hogy itt a világvége, a régi szabályok nem érvényesek, új szabályok vannak kialakulóban. Ezek a pillanatok érdekelnek a zombi apokalipszist feldolgozó történetekben is, emiatt foglalkoztat a téma ennyire (még ha a Pippa sztoriban a hangsúlyok el is tolódtak egy kicsit).

Nagyon megszerettem ezt a világot, úgy érzem, vannak még felfedezésre váró részei, karakterei és élettörténetei. Remélem egyszer sorra fog még kerülni az írós étlapomon egy hosszabb történet erejéig.
Addig is számomra tanulság: jó móka felfedezni hasonló ötleteket novella formában. Hamar kiderül, hogy érzek-e bennük kakaót, akarok-e hosszabban is foglalkozni velük. A vízimádatból induló apokalipszisben pedig abszolút érzek.

A blogbejegyzés apropója pedig az, hogy A nagy alámerülés novella otthonra talált az Új galaxis antalógia hamarosan megjelenő, 24. számában. :) Ha lesz infóm az antalógia elérhetőségéről, akkor frissítem a bejegyzést.