Kezdjük az alapoknál: kik azok a béták?

Ez az első lépés. :)

A Mya kézirat befejezését követően többször is hivatkoztam bétákra ilyen-olyan Facebook és blogbejegyzésekben. Már akkor is elbizonytalanodtam, hogy vajon mindenki tisztában van-e a béták kilétével. Ők ugyanis – a vizsgált összefüggésben – nem egy idegen faj egy párhuzamos univerzumból.

A béta olvasók a wiki definíciója szerint olyan nem professzionális előolvasók, akik azzal a céllal olvasnak egy (általában fikciós) kéziratot, hogy megkeressék a nyelvtani és elütési hibákat, felderítsék a cselekmény logikai hibáit, figyeljék a hitelességet, a karakterek vagy éppen a háttérvilág buktatóit. Béta olvasásra általában azelőtt kerül sor, hogy a történetet nyilvánossá tennék valamilyen formában.

Tehát összességében, a béta az a személy akinek azért adod oda a kéziratodat, hogy minél jobban "megköpködje", és így minél több esetleges hibáról – és persze erősségről – tudomást szerezzél.

Fontos, hogy az ember bízzon a bétájában, mert nehéz legyőzni a saját egónkat és amennyire csak lehet objektíven, külső szemmel megvizsgálni a felmerülő hibákat – mert ha a saját kéziratunkról van szó, valahogy nehezebben látjuk a fától az erdőt. :)

Maggie Stiefvater és a két publikáló YA szerző kritikai partnere között a bétázás alapszabálya így hangzik: "That way when someone says “this sucks!” and someone else says “does not!” you can be the tie breaker. But if they both say “this sucks!” and you say “does not!” it means you’re wrong." 

Szabadfordításban: "Amikor egyikőjük azt mondja "ez béna!" és a másik azt, hogy "nem az!", akkor te dönthetsz. De ha mindketten azt mondják, hogy "ez béna!" és te azt mondod, hogy "nem az!", akkor te tévedsz."

Miután befejezel egy kéziratot – ideális esetben a több hetes/hónapos pihentetés mellett – szerintem fontos, hogy megmutasd az írásodat valakinek, beszélgess a történetedről, mert sok részletet teljesen új megvilágításba helyezhetnek. Ez neked is segít megértened nem csak a saját írásodat, hanem az olvasók várható visszajelzéseit is.

Myát végül öten olvasták el a mostani korai fázisban, még leadás előtt. Különböző korú fiúk és lányok egyaránt, olvasó vagy éppen kritikusabb szemmel. Érdekes volt, hogy mindannyian más-más hibákat fedeztek fel, vagy éppen máshogyan láttak egyes jeleneteket, más szemszögből világítottak rá a karakterek egyes cselekedeteire.

Bétát keresel vagy szívesen bétáznál (mert utóbbiból is lehet tanulni!)? Nézz be ebbe a bétakereső Fb csoportba. Illetve visszaolvashattok egy korábbi Irodalmi Kávéházas beszélgetést is a témában az Aranymosás oldalon.

Amikor megtörik a második kézirat átok

Na, az király érzés!

Az első regény megírása immár homályos álomnak tűnik, mindennapi kérdéssé válik, hogy menni fog-e másodjára is. Az addig megszokott módszerek egyszer csak nem működnek, az ember kétségbe esik párszor, hogy ennyi volt ez az egész írás dolog. Telik az idő, még mindig nem tudsz előrukkolni semmi értelmessel, dugdosod az írásod azok elől akiknek az első könyved részleteit folyton az orra alá dugtad. Idővel úgy érzed, a család elnéző fejcsóválása miszerint csak ostoba hóbort volt ez az egész regényírás dolog, tényleg beigazolódni látszik.

Bartos Zsuzsa és On Sai a következő kérdést járták körbe egy-egy bejegyzésükben: "Mi volt a legnagyobb írói lecke, amelyet megtanultál a legutóbbi történeted írása közben?"

Az én rövid válaszom az, hogy megtörtem a saját második kézirat átkomat.

A kérdés egyébként félelmetesen aktuális felvetés, úgy gondoltam, érdemes ezen elgondolkodnom, hogy aztán a Mya kéziratra váró következő lépcsőknél újragondolhassam. :)

A Mya kézirat befejezésével már elhiszem, hogy nem valamiféle baleset volt Pippa megírása, ami egyszer megtörtént valamilyen különös oknál fogva, és kész, vége, ennyi volt. Több helyen is írtam már, hogy regényt írni erőfeszítést jelent számomra, sok kétséggel küzdök, ami tök normális. Mindig is féltem, hogy Pippa megírása után továbbállok és keresek valami új, kevésbé ingoványos hobbit, amibe beleölhetem a szabadidőmet. Egy év munkája, egy regénnyi szöveg kihajítása, agonizálás és még több agonizálás kellett ahhoz, hogy kipipáljam ezt a félelmet egy nagyon hosszú listáról.

Érdekes pillanat volt február utolsó napján, éjfél környékén kitenni az utolsó pontot a kézirat végére. Már másodjára éltem át, hogy egy történet végét milyen lendülettel tudom írni, hogy mennyire szeretem amikor egy-egy jelenet megoldást kínál akár hónapok óta fennálló problémákra, és rájövök, hogy tudat alatt elszórtam azokat a kis magokat amikből kicsíráztak a válaszok. 

A befejező jelenet például kétszer gyökeresen átalakult – a korábbi verziót, amit végül kidobtam, a Trónok harca harmadik évadának "véres nászos" része utáni csendben és érzelmi állapotban körmöltem le –, és jó ideje lebegett előttem, mint végpont, ami felé tart az egész történet, ahová ki kell futnia a cselekménynek. És a február végi éjszakán végre összeértek az utolsó szálak is. Tudtam, hogy vár még rám átolvasás, átírás, finomítás, meg bétázás, de mégis egy jó pillanat volt. Akkor tört meg az átok. :)

Mya jóval több kihívást jelentett Pippánál, rá kellett jönnöm hogyan tartsak kézben több szereplőt és szálat, hogyan fogjam szorosan a cselekményt, hogy a fókusz ne csússzon el. Hogyan erősítsem az események és karakterek közötti kölcsönhatásokat, mert egy esemény olvasóra tett hatása is sokkal erősebb, ha egy karakter döntéséből vagy hibájából fakad. Most először tapasztaltam meg milyen antagonistát írni – személyt és nem környezetet –, és mennyire izgalmas összerakni a motivációját.

Megtanultam, hogy egyetlen idő közben megjelenő esemény teljesen felrúghatja nem csak a cselekményt, hanem a karakterek viselkedését és fejlődését is. Rájöttem, hogy ezzel nincs is semmi baj. Több melóba került végiggondolni a következményeket, de a végeredmény kárpótolt érte.

Még most is napon belül változik, hogyan viszonyulok Pippa folytatásához. Fájdalmas volt kiengednem a kezem közül az első bétaolvasóimnak. Ezt a történetet sokkal inkább megtartottam magamnak írás közben, már nem volt rá szükségem, hogy húsz oldalanként megerősítést kérjek a környezetemben élőktől, hogy jó irányba haladok. Több tapogatózásba telt a válaszok keresése és az írást tápláló motiváció fenntartása, de az egész folyamat sokkal inkább belülről fakadt.

Persze még közel sincs vége a folyamatnak, jöhetnek még pofonok, és a kézirat még biztosan sokat változik és finomodik majd, de ez teljesen természetes.

Úgy érzem, hogy legalább egy tyúklépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy egy napon képes legyek régóta dédelgetett ötleteket és háttérvilágokat papírra vetni. 

Na ez a tudat az, amiért megérte erőfeszítést tenni.

(Utóirat: úgy látom egész kis hullámot indított a kérdés! :D Lássuk, ki mit tanult az előző történetének megírásából! :))

Naplóírásért zsebpénzt?

Úgy kezdődött, hogy a film traileréből egy vicces részletet láttam az egyik mozi folyosói tévéjén, miközben várakoztam, hogy megkérdezzem elsején is nyitva tartanak-e. (– Sajnos igen. Fél kettőkor nyitunk, kettőkor adjuk az első filmet – válaszolta mosolyogva a pénztáros hölgy.)

A Stuck in Love-ban két YA filmfeldolgozásban szereplő színész is játszik: Lily Collins (Csontváros) és Logan Lerman (Egy különc srác feljegyzései, Percy Jackson sorozat) személyében, de amikor kiderült, hogy írókat alakítanak és szó lesz itt írásról, biztos voltam benne, hogy nekem tetszeni fog.
A tizenharmadik perc környékén volt egy whoa élményem, amikor kiderült, a sikeres író apuka zsebpénzzel ösztönözte gyermekeit naplóvezetésre,  hogy diákmunka helyett az írói készségüket fejlesszék. Természetesen a befektetett pénz meghozza gyümölcsét, mindkét gyerek eladja a kéziratát az év alatt, amit a film végigkövet.

A Stuck in Love romantikus történet, amely három szálon fut: 1. apuka reméli, hogy elvált felesége visszatalál hozzá; 2. az idősebbik egyetemista lány egyéjszakás kalandokat keres mert fél a szerelemtől; 3. a végtelenül romantikus gimnazista öccs egy drogfüggő lányért rajong.
Emellett pedig a háttérben icipicit átszűrődik az írói lét és gondolkodás, hogy milyen feszültségeket okozhat egy családban ahol mindenki hasonszőrű író, és gondolom mindenkit ez érdekel leginkább: a srácok nem azért írnak, mert apu fizet, hanem mert belső késztetés számukra. :P

Érdekes, hogy éppen egy szoft írástechnikai könyvet olvasok, a kívül-belül csodás Wonderbookot, amelynek első nagyobb témaköre az inspiráció szerzésről és írásba való átcsatornázásáról szól. Az egyik felmerülő gondolat szerint minden szerzőnek van egy "sebhelye" vagy legalábbis egy "szilánkja", amit magában hordoz, ami írásra készteti/meghatározza az írását. Elgondolkodtam, hogy mi a saját sebhelyem/szilánkom, és érdekes volt látni, hogy a filmben szereplő testvérpárnak milyen "élmény" határozta meg regényeik születését. Ha esetleg megnézitek a filmet, érdemes gondolkodni ezen. :)

Ha nem járnék itt addig: boldog új évet kívánok mindenkinek! :)

(Utóirat: Apa, én miért nem kaptam naplóírásért zsebpénzt? :))

Mya, én így képzellek el

A borítókészítés izgalmas és stresszes folyamat is egyben. Tavaly Pippánál, most pedig már Myánál is vagy ezer stock fotót átnyálaztam, miközben a tökéleteset kerestem. Végleges Pippát végül Magocsa-Horváth Évi találta meg, Mya pedig még kialakulóban.

Az alábbi borítótervek egytől egyig rövidebb-hosszabb ideig a desktopomat díszítették, és írásra ösztönöztek. Az eddig beérkezett összes tervet ebben a mappában gyűjtöttem össze – és igyekszem frissen tartani –, mazsolázzatok kedvetekre.

Csodás variációk egy témára, Márkó módra

Először úgy gondoltam, hogy Myáról bemásolok egy idézetet a jelenlegi kéziratból, de most éppen annyira képlékeny minden, hogy mégsem teszem (Előkerestem Maggie Stiefvater egyik bejegyzését, amelyben leírja, hogy a szószám növekedésével milyen érzelmi lépcsőfokokat jár be.  35 ezer szó felett járok már, az biztos. Hmm.).
Az első rész végén néhány apróság kiderül már Myáról, de van ami ehhez képest változik a második részre. Pontokba szedve csupa olyasmi, ami hasznotokra lehet a képkeresésnél:

• Mya haja vérvörös, gyönyörű és hosszú (az első rész végén nem teljesen így fest a dolog, de a hogyanját nem taglalnám, és azt is remélem, hogy szerkesztés után is bent marad. :))
• barna szemű,
• fiatalabb Pippánál
• szomorú, álmodozó, bizonyos szempontból beletörődő
• az első rész világos volt, a könyv gerince és hátulja fehér.

Alapvetően hajába belekapó széllel képzelem el Myát a borítón. A villámnál sokkal erősebb kapocs a történethez egy repedés a betonfalon. (Például Zakály Viki Hanna örök borítótervező pályázatán ez a kép nagyon tetszett, továbbá a dreamstime.com-on rengeteg stock kép között lehet vadászni.)
Egy apró infó: a cím betűtípusa Andalus.

Ugye mondanom sem kell, hogy a végleges borítókoncepció készítője biztosan kap egy Mya példányt? :)

Évi készítette ezeket. Még finomításra várnak, de remek kiindulópont mindkettő ;)
(A bal oldali a jelenlegi desktop hátterem. Nagy szerelem ;))

Rövidhírek
1. A Könyvmolyképző adventi akciójában Pippa 38% kedvezménnyel megvásárolható 2013 december 13. éjfélig, a kiadó webshopjában. Legalább két könyv rendelése esetén ingyenes a szállítás. :)
2. Vasárnap esedékes egy Könyvmolyképzős könyvbemutató. Ugye jöttök? Én biztosan ellátogatok az eseményre. Ha könyvekkel kapcsolatban történik valami, az csak jól sülhet el.

Az egyszemélyes kéziratháború - avagy Mya 2014 könyvgyermeke lesz

Szűcs Viki anime stílusú Pippás rajza <3

Egyre többen kérdeztek a Pippa Kenn sorozat második részének, A viharszívű Mya Mavis megjelenéséről. Nos, Mya kéziratát még mindig írom, szeretném az első verziót szilveszterig kisajtolni magamból, ezen dolgozom minden szabadidőmben – reggel munka előtt és munka után, meg persze hétvégén.
Ebből következik, hogy Mya már csak jövőre jelenik meg. Amint lesz pontos és hivatalos információ azonnal felkerül a Fb oldalra, és ide a blogra is. Szintén Fb-on időről időre megosztok kis kulisszatitkokat a történetről (például itt), a legutolsóban éppen az aktuális nyűgről írtam, mert már nem bírtam magamban tartani. A lényeg: a kisebb aktivitás oka nem lustaság, hanem minden energiámat a regényre fordítom. (A kávéfogyasztási szokásaim egészen ijesztő fordulatot vettek, a hetente párszor eljátszott nap végén elkortyolt adaggal, ami segít tovább fennmaradni és korábban ébredni.)

Egy kicsit a háttérről: az év során majdnem fél évig elég erős írói görccsel küzdöttem, többszöri koncepcióváltással birkóztam meg. Érdekes módon az ősz hozott egy kis lazaságot, visszataláltam Pippa hangjához, jobban megismertem Myát, és az a bizonyos karakter is kimutatta foga fehérjét, amelyik több beleszólást szeretne az életébe. A helyzet fokozódik, a halottak száma egyre nő, a vér rozsdavörös, és már a második befejező jelenetverzió pihen a gépemen. :)  (Ugye említettem már, hogy a saját alkotási folyamatom szerint tudnom kell hová tartok. Hát már  jó előre megvan az utolsó fél oldalam.)
Alig várom, hogy megmutathassam Nektek min dolgozom!

Idén még lesz mód, hogy személyesen is találkozzunk karácsonyi könyves eseményen, erről infókat hamarosan megosztok. 

Fontos! Zakály Viki Szívritmuszavar c. regényének a folytatása, a Hanna örök még idén a boltokba kerül; Helena Silence pedig ebben a bejegyzésben ír az Enigma II-ről.

A következő bejegyzésben borító témát várhattok, szeretném megosztani a Myás álomborító koncepciómat.  Köszönöm mindenkinek a megértést és a támogatást! :)