Kép forrása |
Miként reagálnál, ha egy hétfő reggel megkapnád azt a hírt, amiről évek óta álmodoztál?
Az elmúlt tíz hónapban gyakorlatilag fél lépésnyire voltam ettől és csak vártam és vártam, hogy végre megérkezzen. No, de talán kezdjük az elejétől, hogy ezen a blogon is maradjon nyoma a történteknek.
Tavaly október közepére esett a Könyvmolyképző Kiadó első Aranymosás pályázatának jelentkezési határideje. A Pippás kéziratot nem sokkal előtte sikerült befejeznem, így összeszedtem minden bátorságomat és elküldtem a jelentkezést. Sikeresen túljutottam az első szűrőn, majd az oldal elindulása után az elsők között került fel a részletem – amely már most nem így néz ki –, és a Pippás sztorit kérték be először a lektorok. November közepére a regénynek megvolt mind a két pozitív lektori jelentése, márciusban lezárult a pályázat és azóta kilencen vártunk a végső döntésre. Ez idő alatt belevágtam a második részbe, írtam novellákat, részt vettem egy íróiskola alapozó kurzusán, átírtam az első részt, hogy csak néhány idevágó dolgot említsek.
Tehát hétfőn megérkezett a régóta várt IGEN – így, csupa nagybetűvel. Kedden az Aranymosás oldalon is olvasható volt a pályázat győzteseinek listája, vagyis a Könyvmolyképző Kiadó új magyar szerzőinek neve, a bejutott műveik címe, a sorozat besorolásuk – ha volt ilyen –, és egy mondatban összefoglalt rövid tartalom. Ekkorra esett le igazán, hogy tényleg megtörténik, hogy ott van a nevem, kitörölhetetlenül, mindenki szeme előtt, és a Pippás történet legkésőbb tavaszig kikerülhet majd a könyvesboltok polcaira és leginkább a YA zsánert kedvelő olvasók kezébe.
Csütörtökön értem el az euforikus állapotot, miután landolt egy e-mail a postaládámban az újdonsült szerkesztőmtől – Fanni felugrik a géptől egy úristen-van-egy-szerkesztőm,-egy-igazi-szerkesztőm mámoros felkiáltás kíséretében... –, hogy küldjem el neki a kéziratot, mert jövő héttől megkezdjük a munkát.
Most vasárnap van, és egyre jobban izgulok, ahelyett, hogy lehiggadnék. Tudom, hogy véres-verejtékes munkával teli hetek állnak előttem, de nagy kaland lesz. Úgy érzem belezuhantam abba a bizonyos nyúlüregbe: egy kicsit tartok az ismeretlentől, de leginkább kíváncsian várom, hogy mi fog történni.
Kitartást, türelmet és sok-sok-sok sikert és euforikus napot kívánok Neked!!!! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Az euforikus nap teljes egészében megvolt! :)
TörlésSzívből drakulálok! =) Így tovább!
VálaszTörlésKöszönöm! Igyekszem! :)
TörlésFanni, megcsináltad:)) Gratulálok, és alig várom, hogy jól megkritizálhassalak:XD
VálaszTörlésZsuzsa, iiigen, sikerült! :) Én is nagyon várom, hogy mit fogsz
Törlésszólni hozzá! :D