Semmit sem vártam a Stranger than Fiction (Felforgatókönyv) című filmtől. Egy igen átlagos fickó, Harold, elkezdi hallani az életét narráló mesélő hangját. Lassan rádöbben, hogy milyen unalmasak a mindennapjai, mennyire nincs benne senki és semmi, és elindul a változás, no meg persze a saját halála felé vezető úton. Szuper film, legalábbis engem pont jókor talált meg.
Amiért leginkább írok erről az egészről az egy bizonyos jelenet, amit alább beillesztettem. (Magyarul itt megnézhetitek ezt a részletet, 1:14:20-nál kezdődik. :)) A lényeg, hogy Harold végre összerakja a képet, hogy a narráló hangja a nagyon is hús-vér Emma Thompson által alakított szerzőé, aki minden főkarakterét kinyírja a könyvei végén. Harold kideríti Karen telefonszámát, felhívja őt, aztán találkozik vele személyesen is.
Pontosan! Az író és a karaktere személyesen találkoznak. Hát nem fantasztikus? :D
Amiért leginkább írok erről az egészről az egy bizonyos jelenet, amit alább beillesztettem. (Magyarul itt megnézhetitek ezt a részletet, 1:14:20-nál kezdődik. :)) A lényeg, hogy Harold végre összerakja a képet, hogy a narráló hangja a nagyon is hús-vér Emma Thompson által alakított szerzőé, aki minden főkarakterét kinyírja a könyvei végén. Harold kideríti Karen telefonszámát, felhívja őt, aztán találkozik vele személyesen is.
Pontosan! Az író és a karaktere személyesen találkoznak. Hát nem fantasztikus? :D
Persze rögtön eszembe jutott, hogy én mit csinálnék, ha Pippa egyszer csak betoppanna az ajtón. Ilyen nyomorultan reagálnék, mint Karen? Vagy a nyakába borulnék? Vagy Pippa rám támadna azért sok rútságért amit vele műveltem, vagy inkább megköszönné a jó dolgokat? Vagy könyörögne, hogy változtassak a történetén?
Fura kérdések, fura helyzet. :)
A lényeg: nézzétek meg a filmet, ha még nem láttátok. Érdemes! :)
Nagyon szeretem én is ezt a filmet, tényleg zseniális. :)
VálaszTörlés